13. Fejezet

Taeminnie őrjítően szexys volt, ahogy alattam tekergőzött meztelenül. Teljesen olyan volt mint az első alkalmunk. Nagyon vigyáztam rá.
-Minnie igazán szexy vagy- csókoltam meg

Az éjszaka csak a miénk volt. Végre ismét csak egymásra kellett koncentrálnunk. Mi léteztünk, a szerelmünk és a mérhetetlen vágy egymás iránt.
Az elmúlt pár napban annyi mindenen mentünk keresztül, teljes tébolyda alakult ki körülöttünk de most végre ez megszűnt- ha nem is örökre, de egy időre biztosan.
- Annyira szeretlek, Jinki.- simítottam végig szerelmem mellkasán.- Jól vagy? Nem fáj?- csúsztattam kezemet finoman derekáról combjára. Nem szerettem volna rosszabb állapotba sodorni a kis akciónkkal.

- Nyugodj meg szerelmem én nekem semmi bajom. Te hogy vagy? - szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól. Mérhetetlen boldogság uralkodott el rajtam miközben öleltem magamhoz

- Én csodásan érzem magam.- mosolyogtam fel rá.- Annyira gyönyörű és tökéletes minden. Jinki... én annyira boldog vagyok.- húztam le magamhoz, hogy dús ajkait megcsókolhassam.

-Bárcsak minden így maradna.-mosolyogtam rá. Az ablakon át kezdett beszűrődni a fény egy új nap ígéretével.

- Ha nem is tud így maradni, majd teszünk róla, hogy mostantól már csak boldogok lehessünk.- mosolyogtam rá biztatóan.
- Nem kellene pihenni is egy kicsit?- érdeklődtem kuncogva, miközben Onew meztelen hátát cirógattam.

- Talán bár Kibum úgy is mindjárt...-mielőtt kimondtam volna dörömböltek-felkel.
-Hétalvók ébresztőőőő-kiabált be a dívánk

- De még csak hajnali hat van.- sopánkodtam.- Hadd aludjunk még, Omma!- kiabáltam ki szépen kérve.- Légyszíves.- tettem még hozzá a legcukibb hangomon, hátha hatok rá.
Jinkinek szüksége van a pihenésre, nem mellesleg azért nekem is. Egész éjszaka fent voltunk...

-Ahj jó kaptok még 4 órát. Aztán aludjatok is-kiabált be. Szorosan öleltem magamhoz egyetlenem és rámosolyogtam.
- jó éjt kicsim

- Köszönjük Omma!- szóltam még ki, majd szerelmemhez szorosan bújva fészkelődtem.
- Jó éjt, kicsim.- pusziltam meg és szemeimet lehunyva, enyhén mosolyogva próbáltam elaludni.

Mikor felkeltem Minniem még aludt, óvatosan kikeltem mellőle. 
-áhh Jinki jó hogy felkeltél-köszönt rám a menedzser
-helló hyung-intettem és mentem tovább majd megálltam.
-hyuuung te mit keresel itt?
- Baj van Jinki, Jonghyun ki akar lépni.

Édes álmaimat nem hagytam, hogy bármi is megzavarhassa. Végre megint boldogan feküdhettem Jinki karjai közt és ezt semmi pénzért sem cseréltem volna el.
Nem is tudom, mennyi lehetett az idő, mikor szemeim maguktól pattantak ki és megérezve magam mellett valami ürességet, azonnal felültem az ágyban. Onew már nem feküdt mellettem.
Kétségbe nem estem, hisz gondoltam, hogy annyira messzire nem mehetett el, tekintve, hogy nagyon nem is tud.
Mosolyogva, nagyot nyújtózva keltem ki az ágyból. A szekrényhez lépve válogattam magamnak valami kényelmes ruhát, majd átballagtam a fürdőbe. Onnan épp egy nagyon zaklatott Minho vágtatott ki.
- Jó reggelt, hyung.- köszöntem halkan, értetlenül utána pislogva. De annyira fel volt dúlva, hogy meg sem hallotta üdvözlésem, ment tovább.
A mosdóban aztán elintéztem a reggeli dolgaimat, majd a nappaliba vettem az irányt.
- Jó reggelt...- köszöntöttem mindenkit. A jelen lévők mind felém kapták a fejüket és halálravált arccal pislogtak rám.
- M-mi történt?- érdeklődtem kíváncsian, kicsit félve a választól. Már a legrosszabbak is megfordultak a fejemben.

Amint ezt kimondta a fájdalommal nem törődve pattantam ki az ágyból, és rohantam a konyhába.
-ki van hangosítva menedzser-shi Taeminen kívül mindenki itt van. Mondja még egyszer.
-szia Kibum és Minho. Jjong úgy döntött nem akar többé abba a bandába tartozni ahol a Maknae-t tönkreteszi a Leadert. Így ki akar lépni. -mondta el újra.
A konyhába  megfagyott a levegő. Senki sem akarta elhinni ezt. 
-pakoljatok azonnal indulunk. -jelentette ki Minho és elvágtatott. Nem sokra rá egy értetlen kócos maknae jött be. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak neki, és ezzel Kibummie is így volt
-Minnie menj pakolj a menedzser mindjárt itt van értünk.

- D-de miért? Mára nem volt programunk.- álltam előttük értetlenül, bizonytalanul.
- Ne aggódj, Minnie. Csak menj, és pakolj.- mosolygott rám Kibum, bár láttam szemeiben a feszültséget és aggodalmat.
- De mégis mit? Hova megyünk?- indultam meg a szobám felé.
- Csak a legfontosabbakat.- követett Umma is, hogy Ő is pakolhasson.
- Rendben.- sóhajtottam zavarodottan.- Neked is elpakoljak, drágám?- fordultam vissza Jinki felé.

-Kérlek-próbáltam rá mosolyogni. Ő elballagott én meg hívtam Jonghyunt.
Persze nem akarta felvenni. Mivel tudtam hogy Tao-val van így őt hívtam.
-szia Jinki -hyung hogy vagy?
-Tao kérlek add Jonghyunt nagyon fontos. -hadartam el figyelmen kívül hagytam a kérdését. Hallottam hogy veszekszenek majd Jjong szólt bele
-mond hyung!-hangja ellenséges volt. 
-Mond  mégis miért? Ennyire utálnál? Nem az a megoldás hogy elfutsz. Ha Minnie megtudja összetörik Minho egy kész idegroncs. Hogy vagy erre képes? -zúdítottam rá.
-nem én teszem tönkre a legfiatalabbat.
-de pont azt teszed! Ha nem lenne boldog  velem elhagyna. Nem láncolom magamhoz! Te mit  csinálsz? Hmm? Megértem, hogy Jongin szerelmes Taeminbe, de ezt nekik kell lerendezniük. Érted? Jonhyun ne lépj ki. Ne tedd tönkre a Shinee-t hiszen ez mi vagyunk. Igen vannak vitáink de megoldjuk. Ma hazamegyünk estére talán hazaérünk de kérlek ha fontos számodra a banda, meg a rajongók te is otthon leszel. Csak ennyit akartam gondold át. Szia-ezzel bontottam a vonalat.  Nagyot sóhajtottam és letettem az asztalra a telefont. Nehéz ez így. Talán abba kéne hagynom.

Szomorúan vettem elő a táskáinkat és kezdtem el pakolni. Nagyon nem értettem, mi folyik itt. És különben is, Jjong hol van?! Úgy volt, hogy együtt töltjük a szünetet, erre meg lelépett a pasijához...
Amint végeztem mindkettőnk cuccával, kezeimbe fogva a táskákat a nappaliba ballagtam.
- Mi történt?- ültem le Jinki mellé.
Nem is tudott válaszolni, mert a másik szobából hangos csapkodás, később kiabálás hallatszott ki.
- Én ezt nem tudom elfogadni!- kiáltotta magas hangon Kibum.
- Én sem. Senki sem. Nyugodj le egy kicsit, jó?- próbálta csitítani Minho.
- De mégis mit képzel? Miért mondta azt, hogy Jinki tönkre teszi? Ennyire fáj neki a szerelmük? Vagy ennyire Jongin pártján áll?- háborodott fel Umma.
- Nem tudom, kicsim. De ha magától nem tolja vissza a képét a bandába, én rángatom vissza és abban nem lesz köszönet.
- Jinki!- fordultam kétségbeesetten Onew-hoz, miután ezt a párbeszédet végig hallgattuk.- Mi folyik itt?- fogtam meg szorosan kezét.

-semmi kicsim -simogattam meg a kezét. Kibum és Minho abban a pillanatban lépett ki, kicsit meglepődtek Taeminen. -ööö mit hallottál?-kérdezte Kibum
-nem sokat de idióták vagytok. Hozzátok a mankóm és induljunk ki. Hosszú az út hazáig.-sóhajtottam.

Idegesített, hogy csak úgy elbeszéltek a fejem felett- mert annyi leesett, hogy rólam, vagyis rólunk van szó- és mikor kérdeztem, nem válaszoltak rendesen.
Jinki mankójáért szaladtam, majd felsegítve támogattam ki a ház elé, ahova éppen akkor érkezett meg menedzser hyung.

Kocsiba szálltunk és egészen hazáig  nem szóltunk egymáshoz. Bár Taemin kérdezősködött senki sem válaszolt. Tudtam, hogy fájt neki de ez így jobb.

- Umma... Mi történt?- bújtam Kibum-hoz hízelegve a kocsiban.- Mit mondott Jonghyun?- próbáltam kedvesen érdeklődni.
- Nem mondott semmi különöset.- mosolygott rám, majd fejét elfordítva nézte a tájat.
- Akkor nem akadtál volna ki ennyire. Minho hyung. Mi történt?- hajoltam előre és képébe mászva nyaggattam.- Hyung! Mond el kérlek!
- Ülj vissza a helyedre. Ha fékezünk, el fogsz esni.- felelte előre bámulva.
- Hyung.- ragadtam meg menedzser-shii vállát.
- Ne aggódj Taemin. Minden rendben lesz. Jonghyun kicsit elfáradt, szüksége volt egy kis időre, de már rendben van. Nyugodj meg.- mosolygott rám kedvesen, majd újra az utat figyelte.
Szomorúan ültem vissza Jinki és Kibum közé. Nem esett jól, hogy így titkolóztak. Ez még nyilvánvalóbbá tette a helyzetet.
Nagyokat sóhajtva nézelődtem én is és vártam, hogy végre megérkezzünk. Látni akartam Jonghyun-t és tőle is meg szerettem volna kérdezni, hogy most akkor mi a helyzet.
Próbáltam telefonon útól érni de nem vette fel.

Este 10 órára értünk haza Minnie elaludt a kocsiban ezért Kibum vitte be.  legnagyobb meglepetésemre a házban egy lélek nem volt. Ezek szerint nem marad velünk.
- Azt hiszem ezzel vége

Hosszú volt az út és fárasztó. Közben még boltba is beugrottunk, hogy legyen majd miből vacsorát készíteni.
Fel sem tűnt, mikor aludtam el, csak arra ébredtem, hogy a dorm kanapéjára fektet Kibum.
- Umma.- pislogtam rá nagy szemekkel és fel is ültem azonnal.- Jonghyun!- kiáltottam el magam és eszeveszett módon kezdtem el keresni.
Alig 3 perc alatt az egész lakást felkutattam de nem volt sehol sem a mi Dinónk.
- Hyung.- álltam meg kétségbeesetten a menedzserünk előtt.- Hol van? Miért nem válaszol a telefonra? Áruljátok már el, hogy mi történik! Különben nem állok jót magamért.- fenyegetőztem.
De mintha meg sem hallottak volna, vagy a telefonjukon tárcsáztak, vagy lefagyva álltak a nappali közepén.
Idegességemben ismét megpróbáltam Jonghyun-t felhívni de nem vette fel. Legutolsó esélyem Jongin maradt. Nem szívesen álltam szóba vele azok után... de muszáj volt.
Három kicsengés után fel is vette.
- Taemin.- szólt bele meglepetten.
- Nálatok van Jonghyun?
- Öhm nem tudom én most nem vagyok a dormban. Figyelj... elnézést szeretnék kérni...
- Most nem alkalmas. Kérlek ha találkozol Hyung-gal, mondd meg neki, hogy nagyon aggódom érte és hívjon fel. Köszi, szia.- hadartam el a végét és idegesen, nagyot fújva tettem le a telefont.
- Még mindig nem vagytok hajlandóak elmondani, hogy mi a jó büdös fészkes fene történt?!- morrantam rá mindenkire. Tiszteletlen voltam, de megvolt az oka. Ha nem mondanak semmit, ne is várjanak mást.

-Még egy esélyünk van hogy visszajöjjön. Most már avassátok be Taemint és visszahozom.-hadartam majd leléptem. Ha ez kell ahhoz hogy Tae ne szenvedjen megteszem. Taxival mentem az EXO lakásig. Ajtót nyitni persze senki nem akart vagy 10 percig aztán Suho álmos szemmel kirántotta.
-mit akarsz Onew hajnal 1kor. ?-kérdezte ingerülten
-Jonghyun. -csak ennyit mondtam majd Tao szobájához vezetett.ott benyitottam és ott ült az ágy szélén.
-figyelj Jonghyun, feladom én a bandát te menj vissza nyugtasd Taemint! -támadtam le azonnal.
-nem lehet. -tátogott-te miért lépnél ki?
-mert nem akarom, hogy szomorú legyen bárki a bandából. És ha neked ez kell hát meg teszem de most siess haza. Már Taemint beavatták menj és mond neki, hogy csak egy vicc volt. Én meg eltűnök jó?
-rendben Jinki de meg ne lássalak a közelében-bólogatott majd elment. A falnak dőltem egyedül maradtam Taozi szobájában hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon.
-igazán jó Leader vagy. -suttogta Suho
-Nem én rossz vagyok. Minden tekintetben. De nem tartalak fel. Pihenned kell. És sajnálom.

- Mi? Ne már, várj! Így nem mehetsz el...- szóltam Jinki után de már meg sem hallott.
Dühös, csillogó szemekkel pislogtam a lakásban maradt három ember felé.
- Hallgatom a magyarázatot.- álltam eléjük karba tett kezekkel.
- Inkább ülj le.- terelt finoman a kanapéhoz Kibum.
- Mi történt? Miért van mindenki megbolondulva?
- Jonghyun...- kezdett bele indulatosan a menedzserünk.- Jonghyun...
- Mi van vele?
- Egy szamár!- jelentette ki Minho.
- Azt mondta, hogy kilép a bandából és addig nem jön vissza, míg Te és Jinki együtt vagytok. Szerinte Te szenvedsz ebben a kapcsolatban és Jinki csak kihasznál téged.- mondta halk, szomorú hangon Kibum.
- Tessék?- képedtem el.- Mégis... mégis honnan veszi ezt?!- suttogtam magam elé könnyfátyolos szemekkel.
- Nem tudjuk mi sem. Viszont elég komolyan gondolhatta, mert Jinki-től ultimátumot kapott, hogy jöjjön haza de nem tette...- sóhajtott frusztráltan Minho.
- Oh ez a barom!- morrantam fel és indulatosan pattantam fel a helyemről.- Meg kell keresnem!- indultam az előszobába.
Nem is kellett annyira messze mennem, mert mire összeszedtem magam, nyílt az ajtó és az én agyalágyult, hibbant Hyung-om lépett be rajta.
- Te elmebeteg!- rontottam neki.- Normális vagy?! Hol van Jinki?- bombáztam ingerülten kérdéseimmel.
- Taemin.- meresztette rám hatalmas szemeit, amiben most a bűnbánat csillogott.
- Mégis mit képzelsz?! Jobban tudod, hogy mit érzek, mint én magam?! Mire jó ez Hyung? Miért akarsz minden áron szétszedni minket?- ütögettem mellkasát erősen, miközben már a bejárati ajtóra kentem fel.
- Taemin, én csak a javadat akarom. Nem jó neked Jinki mellett.
- Hallgass!- szóltam rá, mire egy kövér könnycsepp folyt le arcomon.- Honnan tudod Te, hogy nekem mi jó és mi nem?

- Onnan, hogy ismerlek és látom, hogy csak szenvedsz Jinki mellett. Ő nem tud neked megadni mindent, amire vágysz.
- Oh igen, és akkor ki az aki erre képes? Egyáltalán honnan tudod, hogy most nem arra vágyom, hogy mellettem legyen, egészségesen és szeressen?! Ki vagy Te, hogy ezt így eldöntötted?! Gyűlöllek Jonghyun!- üvöltöttem képébe zokogva.
- Minnie.- fogta le kezeimet.- Látod magad? Hallod amit beszélsz? Hát nem veszed észre, hogy most is miatta vagy ilyen állapotban?
- Miatta?! Igen miatta, mert valami hülye és csökönyös elképzelésed szerint nem lehetek mellette és most elüldözted. Hol van?! Hol van Jinki?- rántottam ki karjaimat kezei közül.
- Ne menj utána, Taemin. Hagyd elmenni.
- Tessék?!- jött közelebb Kibum.- Mit tettél vele? Mit mondtál neki, Jonghyun?
- Azt mondta, ha visszajövök, Ő hagyja el a bandát.
- Kim Jonghyun! Neked teljesen elmentek otthonról?! Nem vagy eszednél!- emelte meg a hangját Minho.
- Eresszétek.- rángatta be a nappaliba Jonghyun-t a menedzser.
- Hol van most?- mentem utánuk. Jonghyun nem felelt, csak mélyen szemeimbe nézett.- Hol van?- kiáltottam rá.
- Ne hozzá menj. Jongin vár rád a kiadónál, a próbatermünkben.
Több sem kellett, akkora pofon csattant Jonghyun arcán, hogy talán még a szomszédok is meghallották. Zokogva vettem magamhoz mobilom és útnak indultam Jinki keresésére, miközben a számát tárcsáztam.

Egy szállodába mentem ott kivettem egy szobát. A telefon csörgött.
-szia kicsi Minniem. Hogy vagy?-hallottam hogy sír az én szemeimbe is könnyek gyűltek. -annyira sajnálom kicsim.

- Hol vagy?- szóltam bele szipogva a telefonba, amint felvette.- Ne mozdulj, érted megyek, jó?- próbáltam a pulóverem ujjával felitatni a könnyeimet.
- Nincs semmi baj. Csak maradj ott, és ha odaértem megbeszéljük.

-biztos vagy benne kicsim?-kérdeztem mire egy határozott igent kaptam. Így elmondtam a szálloda nevét. Ezek után rám nyomta a telefont leszóltam a portára h engedjék fel.  Féltem a reakciójától.

Olyan sebesen szedtem a lábaimat, ahogy csak tudtam, miután megkaptam a címet. Szinte már rohantam.
A szállodába érve a portán szinte semmit sem kellett mondanom, azonnal utamra engedtek.
Idegesen szálltam be a liftbe és felsőm alját gyűrögetve, ajkamat harapva próbáltam a könnyeimet visszafojtani.
Amint csilingelve jelzett a gép, hogy megérkeztem, azonnal kirobbantam a liftből és a megadott szobaszámot keresve pásztáztam az ajtókat. Mikor megtaláltam a megfelelőt, pillanatnyi habozás nélkül nyitottam be.
- Szerelmem!- szaladtam Jinki-hez, aki az ágyon ücsörgött.- Életem.- öleltem szorosan magamhoz.
Így, hogy megtaláltam, kissé megkönnyebbültem.

Szorosan öleltem magamhoz. -annyira sajnálom. Én csak jót akartam neked. -suttogtam a fülébe. Zokogott. Annyira fájt hogy így látom

- Nincs semmi baj.- távolodtam el tőle egy kicsit és szemeibe néztem, közben arcát simogattam.
- Nincs semmi baj.- hajtogattam halkan, majd ajkaira hajolva csókoltam meg lágyan.
- Holnapra Jjong is lenyugszik és mi is. Majd... megbeszéljük.- mosolyogtam rá biztatóan, bár könnyeim elárultak.

-én egy rossz leader vagyok. Itt alszol? -kérdeztem könnyeit törölgetve. Bízni akartam abban amit mondott ne nem ment!

- Dehogy vagy rossz Leader! Ezt verd ki a fejedből, Jinki! Ez butaság. Te vagy a legjobb, életem.- bújtam hozzá szorosan.- Egy kis válság becsúszott. De ilyen mindenhol van. Éltünk már túl ennél rosszabbat is együtt. Meg fogjuk oldani.- biztattam, szorosan ölelve, oldalát simogatva.
- Melletted maradok, ha úgy szeretnéd.- néztem fel rá, gyönyörű szemeibe.

-mindennél jobban.kis férjecském.-simogattam meg az arcát.

- Szeretlek, Jinki.- mosolyogtam rá, majd ismét ajkaira hajoltam és újabb csókba hívtam.
Éreztetni akartam vele, hogy mellette vagyok és bármi lesz szeretni fogom. Egészen addig vele leszek, míg Ő maga nem kér rá, hogy hagyjam el. De talán még akkor sem tudnám megtenni.

-Ígérem soha nem válunk el.-suttogtam majd behúztam az ágyba.

- Köszönöm.- csókoltam körbe apró puszikkal puha arcát.- Köszönöm szépen.- bújtam be mellé szorosan az ágyba.
- Pihenned kell. Nem szabad idegeskedned, különben nem fogsz tudni meggyógyulni. A rajongók és mi is számítunk rád.- simogattam arcát.

-bagoly mondja mi? Neked nagyobb szükséged van a nyugalmas életre mint nekem -de aludjunk jó?

- Attól még Te is beteg vagy és pihenned kell, hogy hamar rendbe gyere. Rendben. Aludjunk. Nagyon szeretlek.- adtam ajkaira egy jó éjt csókot.- Aludj jól.- fészkelődtem el mellette, hogy kényelmesen legyünk mindketten, majd pilláimat lecsukva próbáltam meg elaludni.

12. Fejezet (+18)

Kézen fogva mentünk be a szobába. Féltem attól hogy valami miatt megharagszik.
-Mindennél jobban szeretlek-suttogtam neki az ágyban

- Én is.- bújtam hozzá. Nagyon boldog voltam, hogy végre minden emlékem visszatért. Néhány nap és mindannyian jobbak leszünk, mint új korunkban. Vigyorogva csuktam le a szemeimet és öleltem meg Onew-t.

Nem bírtam aludni pedig ő már édesen szuszogott a karjaimban. Elhatároztam hogy reggel beszélek a menedzserrel és elintézem neki a kirándulást.

Már igazán elegem volt az álmaimból. De hála Istennek most nem zaklatott a tudat alattim a baromságaival. Reggel frissen keltem. Nagyon jó volt a kedvem. Onew már ébren volt, de még mellettem feküdt.
- Jó reggelt édesem.- pusziltam meg ajkait.

-Szép jó reggelt.-csókoltam meg-Két nap múlva megyünk egy hétre kirándulni

- Tessék?- néztem rá nagy szemekkel ahogy állammal a mellkasán támasztottam meg fejem. Nem értettem.- Ezt hogy? Mi-mikor?

-Úgy két órája beszéltem a menedzserrel és így. Te akartál minden áron elmenni nem?-kérdeztem ijedten.

- Köszönöm köszönöm köszönöm köszönöm!!- puszilgattam agyon.

Nagyon boldog volt. Ez engem is energiával töltött fel. Szólsz a többieknek ?-kérdeztem

- Ühüm.- bólogattam csillogó szemekkel. Kipattantam az ágyból és egyenesen a konyhába siettem. Már mindenki fent volt, csak mi hiányoztunk. Ahogy leértem mindenki nyakába beleborultam.
- Jóóó reggeeelt Jjonggie!- ölelgettem meg.
- Szija Minho Hyung!
- Szia Ummma!- pusziltam meg.
- Veled meg mi van?- nézett értetlenül Jonghyun.
- Boldog vagyok. Megyünk kirándulni. Együtt.

Huhh de rossz hogy nem bírok mankó nélkül közlekedni az meg ugye tegnap a nappaliban maradt. -Hahó valaki segítsen ki

- Milyen kirándulás?- kérdezett tovább Jjong.
- Mi ez az egész Minnie?
- Hát Umma az van, hogy mondtam, hogy jó lenne elmenni együtt valahova és Onew meg... Hű a francba! Fent hagytam a szobában!- ezzel rohantam is vissza hozzá.
- Ne haragudj szerelmem, hogy így itt hagytalak.- segítettem fel.

-Ugyan elég lett volna ha a mankómat feldobod-nevettem rá

- Ah...- csóváltam a fejem. Bal kezét átvetettem nyakamon és lassan lesegítettem a lépcsőn.
- Szóval mi ez az egész?- jött Kibum.
- Hagyj. Még le sem értünk. Kirándulni megyünk.- mondtam- Örülj neki, hogy nem a próbateremben rohadunk meg.
- Jó- jó. Én örülök. Na kész a reggeli. Ahm. Jut eszembe Taemin. Reggel Jongin keresett telefonon.
Morogtam egyet majd vállat vontam.
- Majd visszahívom ha ettünk.

-Mmmm de jó illatok. -szökdécseltem kedvesem oldalán

Jóízűen falatozta mindenki a reggelit.
- És hova megyünk?- érdeklődött Minho.

-A menedzser-shi ismer egy embert akinek van egy csodálatos faháza,csak az a bibi hogy nagyon messzi van mindentől.
-Majd úgy viszünk kaját akkor. -mosolygott Kibum.

- Én meg majd viszlek a hátamon, hyung.- vigyorgott Jonghyun.

-Nem kell.Itt vannak a támaszaim-mutattam a tegnap itt hagyott mankókra.

- Hát jó. De ha kellek, akkor szólj majd.- kuncogott.
Evés közben rezgett a zsebemben a telefonom de nem vettem fel. Gondoltam, hogy Kai az.

-te leszel az első akinek szólok. -mosolyogtam.-Minnie Drágám mi a baj?-integettem kedvesem előtt

- Na azért! Finom volt a reggeli, köszi Kibum.- állt fel az asztaltól Jonghyun.
- Ja nincs semmi. Fel kell majd hívnom Jongin-t.- vontam vállat.- Mi lesz a mai program?

-Pakoljunk. -mondtam majd felkaptam a mankómat-Fent talizunk.

- Meg leszel egyedül?- néztem fel rá.
- Majd mindjárt segítek.neki csak bekapcsolom a mosogatógépet.- mosolygott Key.

-Ugyan. Megy az egyedül is. -mosolyogtam rájuk és felcammogtam. Előbányásztam a bőröndöket és lassan nekiálltam pakolni.
-Na itt is vagyok Minnie-nek majd én bepakolok-jött be Kibum
-Oksi-villantottam rá egy lehengerlő mosolyt.

- Szia Kai. Miért kerestél?- szóltam a telefonba miközben leültem a nappali kanapéjára.
- Szia Hyung... Te a nevemen szólítottál?
- Igen. Mi ezen a furcsa?
- Hát, hogy eddig csak Jongin voltam. Nem tudtad, hogy Kai a művésznevem.
- Hát persze!- csaptam a homlokomra. Nem tudja, hogy már emlékszem.- Kai-ah. Emlékszem.
- Hogyan mondod hyung?
- Emlékszem mindenre. Visszajött a memóriám.
- Oh. Ez remek.- hallottam a hangján, hogy megilletődött de azért igyekszik azt mutatni, hogy örül.
- Nos. Miért kerestél? Kicsit sietnem kellene mert pakolnom kell.
- Pakolni? Minek?
- Elutazunk.
- Öhm... Szabad tudni részleteket?- tudom milyen kíváncsi fajta. Pont mint én.
- A csapattal egy kis vakációra.
- Áh értem.- nevetett kínosan.
- Megint eltértél a tárgytól.
- Ja igen. Szóval akkor nem lenne kedved találkozni? Még mielőtt elmentek.
- Nem is tudom Jongin-ah...

Csendben pakoltuk a cuccokat Kibum-mal.
-Tae megkapta a gyógyszerét?-kérdeztem hirtelen.
-Nem tudom.-nézett rám értetlenül.
-Lee Taemin-kiabáltam -Told ide a seggedet!

- Figyelj Dongsaeng most mennem kell. Azt hiszem valami rosszat csináltam. Nagyon harsogják a nevem a hyungok.- kuncogtam- Majd később visszahívlak. Vigyázz magadra. Szia.
- Szia Hyung.
- Itt vagyok!- rohantam fel a szobába. Kicsit féltem. Mit tettem már megint.- Jaaaj Umma! Összepakoltál nekem is?!- csillogtak a szemeim.- Egy isten vagy! Köszönöm!- indultam megölelni, de csúnyán néztek rám.

-Bevetted már a gyógyszeredet?

- Öhm... Még neeem...- hajtottam le a fejem. Teljesen elfelejtettem. Hozzá kell még szoknom...

-Azonnal!-kiáltottam fel. ő meg kispurizott. -Erre nagyon oda kell figyelnünk.
-Igen tudom

Lerohantam és beszedtem a két pirulát. Mikor lecsúszott nyelőcsövemen fintorogtam egyet majd megborzongtam ahogy megéreztem, hogy megérkezett a gyomromba.
- Fúj...- motyogtam.

Valamivel nyugodtabban folytattam a pakolást. Taemin csak az ajtóból figyelte ahogy elpakoltuk ami kell.
-Köszönöm Kibum hogy segítettél.-mosolyogtam rá.
-Ugyan. na de megyek mert Minhonak is segítek mert képes a fél életét itthon hagyni.

- Te meg elhozni.- kuncogtam az ajtóból.- Köszönöm.- pusziltam meg Bummie-t.
- Igazán nincs mit.- ezzel be is ment a Minho-val közös szobájukba.
- Hé! És nekem nem akar valaki bepakolni?- nyafizott Jjong.

-Fáradt vagyok bocsi. -Kuncogtam majd leraktam az ágyról a bőröndöt és eldőltem. -Fáj a lábam.

- Mit segítsek, hogy jobb legyen?- térdeltem a lábához az ágy végébe.
- Nah... Úgy látszik nekem kell pakolni.- ezzel Jonghyun visszavonult a szobájába.

-Uhm zárd be az ajtót és megtudod-kacsintottam rá

Nem szóltam semmit csak úgy tettem ahogy utasított.
- Igen. És most?

Perverz mosolyra húztam ajkaimat és csak magamhoz intettem. Mikor lefeküdt az ágyra birtokba vettem ajkait és lágyan kényeztettem párnácskáit

- Hmmm...- motyogtam a finom csókba. Annyira hiányzott már, hogy ennyi minden után együtt lehessünk. Pólójánál fogva húztam magamhoz szorosan közel.

Kuncognom kellett.-lassan kicsi szívem. nem erőltetheted meg magad elfelejtetted?-simítottam végig mellkasától a férfiasságáig.

- Akkor ne ingerelj!- sziszegtem mérgesen.- Különben is. Te beszélsz?! Neked még menni is fáj... Nemhogy az...

Vadul tapadtam az ajkaira. Pólója alá nyúltam és simogatni kezdtem felsőtestét. -Nem véletlen ingerellek,de ha nekem bajod lesz agyonütlek-suttogtam

- Most mit mondjak? Igyekszem vigyázni magamra?!- kuncogtam.

Csak szemeimet forgattam meg majd magamra rántottam.Pólójától gyorsan megszabadítottam így szabad utam nyílt megcsodálni a felső testét. Még jó hogy az enyémet nem nagyon látta még.

Apró, édes kis puszikkal jutottam el ajkaitól nyakáig. Nem nehezedtem rá nagyon a testére nehogy fájdalmat okozzak neki. Lassan nyúltam pólója aljához és próbáltam felhúzni. Mellkasánál, jobban mondva a bordáinál, tiszta kék-zöld-lila volt.
- Jesszus hogy nézel ki. Nem fáj?

-nem de most elrontottad a pillanatot. -biggyesztettem e az ajkaimat.-Inkább folytassuk jó?

- Ahjajh...- sóhajtottam majd megcsókoltam.- Jó.
Levettem a felsőjét teljesen majd leszálltam a csípőjéről és kibújtam a melegítőmből. Róla is leszedtem a nadrágját. Minden mozdulatomra nagyon figyeltem. Nem akartam rosszat neki.

Aranyos volt hogy így odafigyelt rám. Lassan visszamászott és újra birtokba vettem párnáit és testét simogattam.
-imádom minden porcikád-simítottam végig a műtét után ottmaradt aprócska hegen

A kezéhez kaptam és elvettem onnan. Nem akartam, hogy rossz néven vegye így egy sóhaj után megpusziltam a kézfejét.
- Szeretlek.

-Én is téged.-próbáltam magam alá  gyűrni ami nem igazán ment.-Hjajj mi vagyunk a defektes duó-röhögtem el magam kínomban

Halkan nevettem poénján.
- Maradj fekve én kis nyomim.- csókoltam meg.

-Chh -nagyon nem tetszett hogy nem bírtam úgy mozogni ahogy én szerettem volna,de úgy tettem ahogy kérte

- Szeretlek.- egy cuppanós puszi az arcára.- Szeretlek.- egy forró csók a nyakára.- Imádlak.- leheltem mellkasára egy kis csókot.- Imádlak.- nyaltam végig hasán.- Akarlak.- szívtam meg alhasán a bőrt. Kissé lejjebb húztam alsónadrágját, épp hogy ne látszódjon még semmi.- Akarom.- suttogtam majd lerántottam az utolsó ruhadarabot is róla és ajkaim közé fogadtam.

Hangosan nyögtem fel. Erre végképp nem számítottam.
-Tae....ahh...isten...vagyh-nyögtem neki

- Mmm..- morogtam teli szájjal. Nem siettem el semmit. Lassan kényeztettem. Közben kezeimmel csípőjét markoltam vagy hasát simogattam.

Nem mertem hangosan nyögni nehogy ránk törjék az ajtót. A lepedőd sikeresen összegyűrtem már. Éreztem hogy nagyon közel vagyok a beteljesüléshez így csípőmet  is mozgatni kezdtem.

Ahogy mozogni kezdett én is átváltottam az erőteljesebb mozdulatokra. Már nem sok kellett neki.

-Énh....ahh-egy erőteljes nyögéssel élveztem el. Lihegve húztam magamra kedvesemet.-Most te jöszh édesehem

Lenyeltem minden cseppjét, megtöröltem a szám és megpusziltam arcát.
- Srácok!- akart benyitni Kibum de ráfázott, mert az ajtó zárva volt.- Hahó! Nem maradt bent a szobában az egyik felsőm?!- kérdezte.
- Nem!- kiabáltam vissza.
- De akkor hol van? Nálunk nincs.
- Nem tudom!- kezdtem kicsit frusztrált lenni.
- Jó. De miért zárkóztatok be?
- Csak!
- Azt ne mondjátok...
- Kibuuuum! Menj vissza Minho-hoz!

-Nyugodj meg édesem. -Simogattam meg. Férfiasságát simogattam és nyakát  csókolgattam.

Hangosan kifújtam a levegőt. Onew-ra bíztam magam. Ahogy hallottam Key is elhúzta a csíkot az ajtó elől.

-Olyan kis mufurc vagy ilyenkor-suttogtam a  nyakára.Fenekét kezdtem simogatni és tágítani

- Hát de most mi van?!- néztem rá mérgesen.- Ő zavar...

-hjaj nyugodj már meg!-nem hiszem el. frusztráltan kiterültem az ágyon.

- Aaahhhjjj...- fújtam ki a levegőt. Megdörzsöltem arcomat majd felültem az ágyon.

-Eddig az ilyenek nem zavartak-suttogtam.-mi a baj?

- Semmi. Ne haragudj.- néztem rá szomorúan. Annyira rosszul éreztem magam, amiatt hogy tönkrevágtam a hangulatot. Hosszú idő után megint együtt lehetnénk, erre meg elkezdek balhézni. Reménytelen...

-Gyere ide életem-öleltem át gyengéden.

- Szeretlek.- pusziltam nyakába.

-Én is szeretlek kisegerem

- Ebéd!- kopogott be Jonghyun.
- Mi? Már annyi az idő?- néztem Onew-ra.

-Miért menned kell valahová?-kérdeztem ijedten

- Nem. Csak, hogy ebéd van...- néztem nagy szemekkel.

-Ohh. fel kéne öltöznünk. De én még ki akarlak elégíteni

- Jaj Te.- kuncogtam- Majd ebéd után.- kacsintottam.

-Hát jó. -Lassan feltápászkodtam és nehézkesen felöltöztem.
-Kibummie mit főztél nekünk?
-Semmit te kanos gyökér-felelte durcásan.
-Naa nem tettem semmit

- Ne legyél ilyen!
- Még hogy én ne legyek ilyen? Nektek pihenni kellene. Egyikőtök sincs abban az állapotban, hogy AZT csinálja... Ráadásul bunkó voltál velem Minnie...

-Naa amúgy nem csináltunk semmi megerőltetőt még. És ahhoz soha senki sem gyenge Kibum. Ne haragudj rá jó?-néztem rá édesen.
-Akkor is utállak titeket!-mosolygott.
-Én is szeretlek

- Köszi Umma.- dobtam felé egy csókot.- Azért kapunk enni?
- Ott van. Ki van szedve.- arany lelke van. Nem tud haragudni. Csak mosolyogtam.

Épp hogy leültem volna enni csengettek.
-Nyitom maradjatok csak -mondtam a fiúknak és gyorsan odacammogtam.
-Szia Jongin. Épp ebédelünk gyere be.
-Ohh hyung hát haza engedtek téged is?-zavartan vakargatta a tarkóját.
-Persze. na gyere mert rohadtul fáj a lábam és kihűl az ebédem akkor viszont Kibum megöl.-Nevettem majd bementem.nem féltem már Jongintól.
-Nézzétek kijött!

- Áh... Jongin-ah...- mosolyogtam.
- Szia Kai. Gyere ülj le. Merek neked is.
- Köszönöm Hyung.

Miután leültem fájdalmasan nyögtem. Majd megsimogattam Taemin combját.
-Jó étvágyat mindenkinek-mondtuk egyszerre.
-Kibum ez isteni lett-mondtam áhítattal

- Hmmm... Finom, mint mindig.- mosolyogtam.
- Tényleg nagyon ízletes.
- Köszönöm Kai. Aranyosak vagytok.- pirult Key.

-Megmondtam hahh. Amúgy Bummie akkor engedélyt kérek az éjszakára-mondtam hirtelen mire Kai majd megfulladt.
-Felőlem de ha baja lesz kiheréllek!-szólt szigorúan Kibum

- Jól vagy?- suttogtam Jongin-nak miközben a hátát simogattam.
- Igen. De mi lesz este?
- Öhm hát...- zavartan néztem a tányéromat...

-Öhm ezt inkább ne akard tudni elég nekünk hallani-röhögött Jonghyun

- Ah...- nevetett fel kínosan Kai.- értem.
- Khm... Finom volt az ebéd köszönöm.- annyira kínos volt ez az egész. A Mi szexuális életünk a téma...

-És minek köszönhetjük a látogatásodat?-kérdeztem mosolyogva.
-Hát én csak jöttem meglátogatni hyungot ha már visszanyerte az emlékeit.

- Ja igen. Mindenre emlékszem.- vidultam fel.
- Ez akkora megkönnyebbülés.- mosolygott Kai

-Hát igen.De arra nem hogy a gyógyszert be kell venned!-mondtam neki mérgesen

- Bocsánat. De szoknom kell. Bele kell építenem a napi rutinomba.- érveltem.

-Addig majd én figyelek rád-mosolygott Kibum.
-Hyung beszélhetnénk?-szólalt meg Jongin Taeminnek.

- Ja persze. Akartál valamit mondani.- mosolyogtam.- Gyere menjünk be a szobába.- fogtam meg a kezét és magammal húztam.

Miután elmentek kíváncsi lettem.
-Valaki közvetítsen nekem kérlek
-felejtsd el.az ő dolguk-szólt szigorúan Kibum

-Hyung én csak azt szeretném mondani hogy szeretlek.-hadarta el Jongin és megcsókolta Taemint nagyon lágyan és érzékien.

- Jongin!- löktem el hirtelen magamtól.- Mi a fenét csinálsz?
- Megcsókollak.- hajolt ismét közel.
- Mi van, most neked van amnéziád? Ezt már egyszer megcsináltad. És akkor is elutasítottalak.
- Tudom. De...
- De mi? Kai. Ne haragudj de én nem viszonozom az érzéseidet. Szeretlek, mint legjobb barátomat. De semmi több.
- Hyung! Egy kicsit sem?- szomorodott el. Hatalmas szemei élesen csillogtak.
- Sajnálom Jongin-ah. Nem. Nem szeretlek.
- Jó.- állt fel az ágy széléről.- Akkor most megyek meghalni.- mondta mély hangján.
- Te barom!- pattantam fel és megöleltem.
Teljesen összezavart. A legjobb barátom. Egy- vagyis kettő- dolgot nem tudtam róla. Hogy a pasikat szereti, közülük is engem. Minden titkát tudom. És ez vissza is igaz. Kiskorom óta a legjobb barátom. Együtt voltunk gyakornokok is. Szinte az öcsém. Szeretem. De erre soha nem számítottam volna.
- Figyelj. Nekem ehhez idő kell.- mondtam még mindig ölelve- Biztatni nem foglak. Én Onew-t szeretem tiszta szívemből. Kérlek érts meg.

-Akkor van esélyem?-Fordult szembe Taeminnel.

- NEM!- kiabáltam rá. Nem akartam bunkó lenni de mégis sikerült. Ez nem az én napom.- Ne haragudj.- nyúltam utána ahogy ki akart menni.- Nem tudom, hogy most mi van. Azt tudom, hogy Onew-t szeretem.
- De én meg téged!- nézett a szemeimbe. Íriszei sötéten csillogtak. Tele érzelmekkel.
- Értsd meg Kai-ah! Nem lehet köztünk semmi. Kérlek. Nem akarok szemét lenni. De most menj el. És addig ne gyere vissza ameddig ezt ki nem verted ezt a fejedből!- szóltam rá erélyesen

Na száguldó Jongin.-Itt meg mi történt?-kérdezte Minho
-Fogalmam sincs megyek és kiderítem-feleltem és pattogtam

Olyan rosszul éreztem magam. Még sosem adtam kosarat senkinek. (Mintha annyi jelentkező lett volna...) Pláne nem a legjobb barátomnak... Ez... Ez olyan megalázó. Vagy nem is tudom. De miért érzem magam szarul...? Aaahhhjjj...!

-Minnie kicsi szívem mi a baj? összevesztetek?-kérdeztem óvatosan

- Hát. Mondhatjuk.- sóhajtottam majd megöleltem. Annyira fájt.

-Jajj kincsem.Biztos megbékél -simogattam meg a hátát.

- Ah... Remélem.- néztem fel rá.- Szeretlek.- egyből Jongin szavai ugrottak be... Jajj már...!

-Én is szeretlek-Csókoltam meg szenvedélyesen

Lassan az ágyhoz hátráltunk. Leültem rá Ő pedig fölém hajolt és úgy csókolt.

Lassan rádőltem és simogattam a testét. Nagyon feszült volt így próbáltam minél gyengédebben csinálni hogy ellazuljon.

Elkezdtem megszabadítani ruháitól. Finom bőrét csókolgattam közben. Igyekeztem vigyázni a sérüléseire.

-Mi az kincsem kanos vagy?-kuncogtam

- Csak meg akarom kapni ami az enyém.- karoltam át nyakánál majd lehúztam egy csókra.

Jót kuncogtam rajta majd kicsit ügyetlenül megszabadítottam a ruháitól. Lassan tágítani kezdtem

- Ah!- nyögtem fel. Kicsit elszoktam ettől az érzéstől. Finoman csinált mindent, amiért hálás is voltam neki.

 Miután elég tágnak éreztem lassan belehatoltam és lassan mozogni kezdtem benne

- Ahhh...- lábaimat a lehető legszéjjelebb toltam, hogy elférjen. Teljes súlyával rám feküdt és úgy mozgott. Lassúságával teljesen megőrjített. Lomhán mozgott de annál mélyebbeket lökött. Meglehetősen izgató volt. De többet akartam.
- Gy-gyorsabban... Tudod egy kicsit...?

Persze hogy tudtam. Gyorsítottam a tempón és még közelebb sodortam magunkat a vég felé

- Ah. Énh. Végem!- nyögtem egy-egy lökés közben. Testem remegett. Szavam és lélegzetvételem elállt. Forró nedvem lassan szivárgott és folyt le testemen, ezzel is aztán hűsítve.

Teljesen összeszűkült körülöttem így lökött át azon a vékony határon. Fáradtan dőltem rá.
-Huhh jó vagyh babyh

- Ez... Szédületes volt...- szó szerint beleszédültem.- Köszönöm.

-Hehe. ugyan kincsem.Ezután nem kaptál szívrohamot nem is fogsz-kuncogtam

- Imádlak.- pusziltam meg. Kicsit megpróbáltam lenyugodni.- Szomjas vagyok.- ültem fel.- Hozok inni.

-Rendben.-bólogattam

Kelletlenül és lassan felvettem magamra valamit majd kimentem. Ahogy végighaladtam a nappalin éreztem, hogy mindenki engem bámul.
- Mi az?- szóltam neki a konyhából miközben kivettem a hűtőből egy üveg üdítőt.
- Semmi semmi.- motyogta Key.
- Meg volt a menet?- kuncogott Jjong.
- Ha-ha... És ha igen?!- vettem elő két poharat is.- Nem kötöm az orrotokra.- siettem vissza a szobába.

Elfordultam az oldalamra nagy nehezen és a fiókba kutattam a fájdalomcsillapítóm után.Mikor megtaláltam berontott Taemin is.
-Na mi az kincsem?

- Ezek odakint hülyék.- mosolyogtam.- Hoztam narancslevet.- tettem le a poharat az éjjeli szekrényre és töltöttem.- Fáj valamid?- láttam meg a kezében a fájdalomcsillapítót. Teljesen lelkiismeret furdalásom volt, hogy miattam.

-A lábam kincsem de az mindig-mosolyogtam rá.

- Oh... Nem kellene visszamenni a dokihoz ha még mindig fáj?

-Nyugalom -mosolyogtam rá. El fog múlni amint rendesen hat a gyógyszer.

- Jó. Csak aggódom. De ígérd meg, hogy ha nem lesz jobb, szólsz és együtt elmegyünk az orvoshoz.

-Jó jó rendben-mosolyogtam rá. -Gyere álmos vagyok.

- Megyek.- mosolyogtam.- Tényleg. Hova megyünk? És mikor indulunk?- bújtam be mellé

-Holnap. és egy gyönyörű helyre.Állítólag. Nyugodj meg délután indulunk majd.-suttogtam

- Jaaaaa értem. Oké.- pusziltam meg- Na hagylak aludni.- kuncogtam majd betakartam és átöleltem.

-Szeretlek.-suttogtam majd elaludtam.

Édesen aludt mellettem. Én még nem aludtam. Késő délután volt. Kicsit elfáradtam de még nem dőltem ki.
Egy darabig Onew tökéletességét nézegettem és azon gondolkoztam, hogy milyen szerencsés vagyok.
Aztán Kai-n is elkezdtem filózni. De csak a vizet kaptam fel.
Halkan összeszedtem a poharakat és az üdítőt. Levittem a hűtőbe. Ettem egy kis maradékot a vacsiból majd visszaosontam Onew mellé. Néhány perc múlva én is az álommezőn jártam.

Álmomban már a nyaralásunkon voltunk. Minden tökéletes volt. Csend és nyugalom mindenfelé. Majd Taemin várt az ágyban.
-Gyere kincsem szeretkezzünk-suttogta kéjes hangon és én meg rávetette magam

Arra ébredtem, hogy Onew álmában engem taperol és a nevem suttogja.
- Naaa... Szerelmem.- kuncogtam.- Nem ér akkor molesztálni mikor alszunk. Hallod?- pusziltam meg.

-Hmm?-morogtam.-miért keltettél fel? épp szeretkeztünk-sóhajtottam

- Jajj te...- nevettem- Azért mert már a valóságban is majdnem elkezdted.

-És az olyan nagy baj lett volna?-kérdeztem felháborodva.

- Hát ha nem ébredek fel és álmomban csinálod.. Egy kicsit igen.

Kuncogtam rajta és megöleltem.

Szorosan öleltem magamhoz. Válla fölött elkukkantottam az éjjeliszekrényen lévő óráig. Hajnali 1 óra.
- Na aludjunk vissza szépen. Még a fél éjszaka előttünk.- mosolyogtam.- És lehetőleg ne erőszakolj meg.- hecceltem- Szólj előtte ha valamit akarsz.

-Nagyon vicces Jó éjszakát szerelmem-adtam neki egy csókot

- Jó éjt.- kuncogtam.
Lassan újra megérkeztem álomföldre.

Gyorsan visszaaludtam
Gyorsan visszaaludtam de már az álom elkerült. Reggel Kibum arcára keltem.
-Kelj fel a menedzser-shi szeretne beszélni veled
-20 perc de menj ki vagy segíts öltözni

Nem sokáig tudtam aludni, mert nagyon izgatott voltam. Korán keltem. Segítettem Kibum-nak reggelit csinálni. Olyan 8-9 körül benézett hozzánk a menedzser hyung is.
- Jó reggelt drágám!- rohantam oda a lépcsőn bicegő Onew mellé. Jobb oldalán Key támasztotta. Én a bal oldalához siettem.

-Szép jó reggelt.Veled számolok még amiért egyedül hagytál!-mosolyogtam rá
-Akkor ezek szerint mindenki itt van. a helyzet a következő 2 órakor indulunk. Én viszlek titeket de ott is hagylak titeket. -kuncogott a menedzser

- Hogy tehetsz ilyet hyung?! Elviszel egy Isten háta mögötti erdőbe és otthagysz minket?!- drámázott Jonghyun.
- Jaj maradj már Jjong. Csak téged hagy ott!- röhögött Minho.

-Nem ugye hyung ugye nem?-akadt ki a díno
-Nem hiszen te fogsz engem cipelni. -röhögtem fel.

- Jól van. Most már hagyjátok a komédiázást.- szólt Kibum- Akkor most egy hétre megyünk? Csak mert akkor annyi kaját és ruhát kell vinni. Az elsősegély dobozunkat is elraktam.
- Nekünk van olyanunk?
- Igen Minnie van. Ja meg áram biztos nincs ugye? Víz?

-De van áram meg víz is. ne aggódj és ha minden.igaz a hűtő is fel lesz töltve. Na de bepakoltatok? Reggelizzetek pihenjetek.aztán pontban 1 órakor indulunk -ezzel fogta magát és kiment.

- Hé az előbb még 2 volt!- szólt utána Jonghyun de már nem hallotta meg.
- Hagyjad. Most úgyis mit csinálnánk. Már bepakoltunk. Minden meg van.
- Minnienek igaza van.- szólt Minho.- Inkább menj Tao-zz egyet utoljára. De aztán gyere vissza időben!

-Igen fél egyre gyere vissza.-kiabáltam utána ő csak intett  és elszáguldott.
-Fiatalok...-ingattam a fejem-kérek enni

- Szebben is kérhetnél.- motyogott Kibum majd elé rakott egy tál müzlit.

-Köszönöm édes Omma. Te hatalmas isten.Így megfelel?
-Meg te idióta-röhögött és egyedül hagyott

- Jó étvágyat.- ültem le mellé- Mit csináljunk ma?

-Nem tudom mit szeretnék?

- Öhm... Fogalmam sincs. Aludni biztos nem.- nevettem.- Játszunk valamit.

Perverzen vigyorogtam rá. -Arra gondolsz amire én?

- Hjaa Tee!- csaptam vállára mosolyogva miközben teljesen elpirultam.

-Hé én társasra gondoltam.-röhögtem fel

- Aha...- nevettem.- Akkor társasozzunk. Mindjárt hozom.- álltam fel és indultam a kis raktár helységünkbe.

-Srácok ti is jöttök? -kiabáltam a nappaliba.
-Ja-kiabálta Kibum

- Lehoztam mindet. Mit akartok játszani?

-Feküdj az asztalra -kacsintottam rá.- de szerintem Activitizzünk

Adtam az arcára egy puszit majd kipakoltam a játékot.
- Ki kivel lesz?- kérdezte Minho.
- Gondolom párokban.
- Nem. Én Onew ellen akarok lenni. El akarom verni.- vigyorogtam eszelősen.

-Kibummie verjük le ezt a hálátlan kölköt-röhögtem
-Rendben hyung, bocsi Minho.-dobott puszit párjának.
-Ki kezd?-kérdezte Minho
-Mi!-kiáltottunk egyszerre Kibummal

- Oké. Húzzon valamelyikőtök egy kártyát. És döntsétek el, hogy melyikőtök csinálja és mit.- magyaráztam.- Körülír, mutogat vagy rajzol. Hja a rajznak hozok lapokat.- álltam fel.

-Te én nem fogok tudni mutogatni. -nevettem.
-Majd ülve mutogatsz-vont vállat Kibum.
-Na én kezdek  és rajzolok.-jelentettem ki

- Tessék itt a papír. Ja és 1 perc után rabolunk!- vigyorogtam.- Mehet!- nyomtam le az órát.

-Ohohh Figyelj Kibum-Elkezdtem rajzolni
 -Öhm hajó?-Bólintottam-az meg mi? Baszki Jinki rajta felismerhetően.
Megvan hajóút?
-Igen az-sóhajtottam fel hiszen alig pár másodperc maradt

- Ügyes. Mi jövünk.
- Húzz Te.
- De én nem akarok hyung.
- Jó akkor húzok én.- nyúlt a pakliért Minho.- Körülírás.
- Remek. Kezdheted.- mosolyogtam majd elindítottam az órát.
- Ez egy állat. A hegyekben él.
- Medve?
- Nem. Medve féle. Azt mondják nagyon halk és kísérteties. Ha jól tudom rejtőzködve él Észak-Amerika hegyvidékén és a Szibériai- fennsíkon, és Kínában is.
- Jeti?
- Neeem Taemin. Siess kérlek.
- Lövésem sincs.
- 10. 9. 8...- számoltak vissza a többiek.
- Nem tudom.
- Olyasmi mint egy medve és egy menyét keveréke. Vicces a neve. Egy növény az utótagja.
- Juj rozsomák?
- IGEN!!!!- könnyebbült meg Minho.

-Mákod volt. -morogtam.
Ezután Kibum volt a soros. Nagyon jól mulattunk de a meccs közepén befutott a menedzser hogy indulnunk kell.
-Hol van Jonghyun?
-Szerintem fel kell vennünk az EXOsoknál-mondtam

A többiek az autónál voltak én maradtam utolsónak. Gyorsan belegyömöszöltem a táskámba az activitit és már mentem is.
Legközelebbi megállónk az EXO dorm volt. Gyorsan felnéztünk, hogy ott van-e Jjong.
- Á sziasztok. Gyertek beljebb.- nyitott ajtót Suho.- Hallottuk, hogy már mindannyian jobban vagytok.
- Igen igen.- bólogattam. Szemeimmel Kai-t kerestem de nem találtam sehol.

-Hol az a semmirekellő Dinó?- kiabáltam.
-Itt vagyok miért?Uhh elnéztem az időt. Szia Pandám majd hívj ha hazaért.-csókolta meg Taot és indultunk.
-Kiről van szó?-kérdeztem
-Senkiről-titkolózott .

- Sziasztok!- köszöntük majd indultunk is a kis házikóba. Az kb 1,5-2 óra lehetett. Lassan telt

A csapat háromnegyede aludt. Nagyon nagyon unalmasan telt az út.
-Itt vagyunk.-kiabált a menedzser. -Pakoljatok ki

A kezemben a saját és Onew cuccaival álltam meg a kis erdei ösvény elején, melynek remélhetőleg közeli végpontjában ott lesz az oly sokat emlegetett kunyhócska.
- Köszönjük Hyung, hogy elhoztál ide minket és itt lehetünk.
- Igazán nincs mit Kibum. Egy hét múlva jövök értetek. Ha valami van azonnal hívjatok.
- Rendben.- Bólogattunk.
- Sziasztok!- beszállt a kocsijába és elhajtott.
Jonghyun Onew-t támogatta az út közben.
- Ugye itt nincsenek medvék vagy valami veszélyes ragadozó állatok?- kérdeztem halkan.
- De! Vannak! És majd este bemásznak hozzád az ágyba és leharapják a micsodádat!- ijesztegetett Jonghyun. Kár volt kérdeznem...

-Inkább a tiedet te gyökér.-néztem csúnyán az élő mankómat.-Nem nincsenek ilyesfajta vadak itt.-Nyugtattam meg.

- Az jó.- nyugodtam meg- De azért alszol velem?
- Perszeee! Abból meg majd dugás lesz!
- Kussolj Jjong!- szóltam neki.
- Nézzétek. Ott a ház!- mutatott előre Kibum.

-Végre. Nem bírtam volna tovább menni.-sóhajtottam fel.
-Elhoztad a gyógyszeredet?-kérdezte Bummie.
-Igen és Taeminét is.

- Az jó. Köszi.- pusziltam meg.- Nyissuk ki gyorsan az ajtót hadd tudjon leülni valahova.- sürgettem Key-t.

Mikor beértünk a házba minden nagyon szép volt. Tiszta volt minden.
-Wow ez nagyon szép.-ámúldoztam

- Ühüm!- bólogattunk egyszerre. Leültettük Onew majd fogtam magam és körberohantam az egészet. Szép volt nagyon.

-te kilométer hiányos vagy?-szörnyülködött Jjong

- Igen!- vigyorogtam.
- Jaaaj van egy ötletem!
- Ajjaj...- sóhajtott Jonghyun.
- Halljuk Minnie.- bíztatott Minho.
- Este grillezhetnénk. Most egész szép az idő. Van kaja is. Meg mindjárt kimegyek a kertbe és megnézem, hogy van-e grillsütő.- rohantam ki.

-Hogy bírod te vén kecske vele az iramot?-kérdezte Minho.
-Vén kecske én? amúgy simán. -kacsintottam rá.

- Vaaaan grillsütő!- rohantam vissza. Teljesen feldobott ez az egész. Imádok a természetben lenni. Mindig is akartam egy ilyen kirándulást a barátaimmal.- Meg van itt a közelben egy folyó is! Gyertek nézzétek meg!
- Jó Taemin csillapodj!- szólt Minho.
- Előbb pakoljunk ki. -mondta Key.

-Szerintem is le kéne nyugtatnod magad!Nehogy bajod legyen.-Húztam az ölembe izgatott szerelmemet.

- Jó. Csak annyira szép. És olyan jó, hogy együtt vagyunk.- mosolyogtam.

-Igen szerintem is-mosolyogtam rá. -Menjünk pakolni szerelmem

- Jó jó.- felsegítettem majd bementünk az egyik szobába. Bevittem a táskákat és elkezdtem pakolni.- Te csak.ülj le. Ne erőlködj.

-Persze persze vagy csak gyere ülj le egy kicsit. -rántottam az ölembe, és csókoltam meg

- Szeretlek.- kuncogtam- De nem az öledbe ülök mert én nehéz vagyok és az fáj neked.- ültem le mellé.

-Azt mondtam ide ülsz-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.

- Jó. Bocsánat.- ültem vissza az ölébe.

-Szeretsz?-néztem rá boci szemekkel

- Hát persze!- öleltem meg. Arcomat nyakába fúrtam és magamba szívtam illatát.

-Én is téged az életemnél is jobban.-karoltam át a derekát és magamra rántottam.

- Jaj Te.- mosolyogtam. Szerintem soha senki nem szeretett ennyire. Apró puszikkal leptem el gyönyörű arcát.

-Na ezt ne folytassátok ha grillezni akarsz Minnie-jött be Minho
-Ünneprontó.

- Az.- motyogtam.- Menjünk grillezni!!- Rohantam ki. Kicsit vártam az ajtóba majd visszarohantam Onew-ért.

-Menj csak kincsem.-nevettem fel.-majd lemegyek.

- Hé nem. Azért jöttem vissza.- segítettem neki.

-Jó jó!köszönöm szépen-karoltam belé. Gyorsan kimentünk hátra ahol már a grillt izzították a többiek.

- Hmmm... Mennyi finomság.- nyúlkáltam az asztalon lévő ételekhez.
- Ne! Hess!- csapott a kezemre Kibum-  Felfalod mielőtt kész lenne.
- Naaa csak egy piciiit!
- Nem! Majd ha kész lesz.

-Szánd meg a sántát-néztem rá édesen.
-Soha megeteted ezzel az éhenkorászal.-morrant Kibum és elvitte a kaját.
-Bocsi Minnie

Csak vállat vontam. Nézegettem, hogy merre kell segíteni de nem nagyon volt helyem a kis asztalkánál és a grillnél sem. Így hát leültem Onew mellé.

-Jól vagy?-csúsztattam a kezemet a combjára

- Persze.- hajtottam a fejem a vállára.- Olyan szép itt.- néztem fel a magas fákra. Szinte ernyőként tornyosodtak fölénk. A Nap sugarait csak foltokban engedték be hozzánk. De mégsem volt mondható sötétnek az erő.- Hmm... Érzed ezt?! Milyen finom!- szagoltam bele a levegőbe. Az a friss természet illat. Mennyei ami fogadta orrocskámat.

-Nagyon édes vagy.-ámulva néztem ahogy gyönyörködik a természetben.- Köszönöm hogy vagy nekem

- Erre mit kell mondani?- kuncogtam.- Én köszönöm, hogy Te vagy nekem.- csókoltam meg.

-Ne itt hányszor rágjam a szátokba?-kérdezte Jjong
-Gyere adok én neked-kacsintottam neki.
-persze Tae kinyirna!

- Hmm... Egy hármas...- gondolkoztam el perverzen ábrándozva. Egy pillanatig sem gondoltam komolyan. Jonghyun-ra képtelen vagyok úgy nézni. De jó volt szívatni. Az arckifejezése minden pénzt megér.

Kikerekedett szemekkel nézett ránk.-Te/ti ezt komolyan gondoltátok?-kiabálta
-Nem-feleltem

- Aha.- néztem rá teljesen komolyan. Persze, hogy nem. Ahhjj de imádom, hogy Őt lehet így húzni.

-Fel kell hívnom Taot -rontott be a házba.
-Kikészítetted szegényt. Gonosz vagy-nevettem

- Kérj tőle engedélyt!- üvöltöttem utána- Ha hazamentünk, mond meg neki, Ő is csatlakozhat.- nevettem.
- Most miért?- néztem Onew-ra.

-Semmi semmi-öleltem meg.-elmegyünk sétálni?

- Fogod bírni?- simogattam meg combját.

-Én mindent kibírok és muszáj mozgatni.Szóval Kalandra fel!

- Rendben.- mosolyogtam- Menjünk el a kis folyóhoz!

-Rendben-lassan elindultunk körülbelül fél órája mehettünk amikor már úgy ahogy mankó nélkül kezdtem menni. -Nézd csak menni kell folyton és sokkal jobb-vigyorogtam

- Jó jó nagyon ügyes vagy.- pusziltam meg- De nézz a lábad elé!- fogtam meg a kezét.- Mindjárt ott vagyunk.

Hűségesen követtem mint egy kiskutya. Mikor odaértünk végtelen nyugalom szált meg-Mesés-sóhajtotzam

- Ugye?- kézen fogva álltunk a kis csermely partján. Sebesen csordogált a kövecskék között. Egy két halacska is úszott benne. Tiszta volt a vize. Lehajoltam és felfogtam egy keveset a markomban. Kellemesen hűs volt.

-Hmm szívesen élnék itt.Távol mindentől, mindenkitől.Csak kettesben.-öleltem át a derekát

- Én is ezen gondolkoztam.- pusziltam meg.- Majd ha öregek leszünk és visszavonultunk megígéred, hogy egy ilyen helyen fogunk élni együtt?

-Megígérem. Csak maradj mellettem-simogattam meg a hasát

- Maradok. Örökre.- bújtam hozzá.
Sokáig nézegettük csendben a természetet. Picit megpihentünk néhány farönknél majd lassan visszaindultunk. Nem is szóltunk nekik, hogy elmegyünk.

Mikor visszaértünk Három szigorú szempárral találtuk magunkat.
-Luxus szólni hogy elmentek?-kezdett el üvölteni Kibum
-upsz bocsi csak sétáltunk nézd már megy mankó nélkül is. -mosolyogtam.
-Te idióta. Még nem szabadott volna és ha a rög nem szívódott fel hanem elindult?-kiabált. Fülem farkam  behúztam egy mert igaza volt kettő Taemin még nem tudott róla

- Hm?! Hogy hogy nem szívódott fel? És... És... Mi az...?- néztem körbe rajtuk.

-Semmi semmi. Kibum csak nem tudja mit beszél.-mondtam gyorsan
-Nem mi? Persze egyből én vagyok a rossz....Minnie egy felzaklatott Jongin keresett-vetette még oda majd elviharzott.

- Remek.- sóhajtottam.- Nem haragszol ha gyorsan felhívom Jongin-t?- kérdeztem.- Te addig békítsd meg Kibum-ot.

-Persze menj csak.-ő elsietett én meg Kibum keresésébe kezdtem.A konyhába rá is leltem.
-Nézd Kibum ne haragudj csak nem akarom hogy feleslegesen aggódjon jól érzem magam. ha az jobb akkor meg sem mozdítom a lábamat.-néztem rá boci szemekkel
-Idióta vagy még mindig. De jól van sőt, ülnöd vagy feküdnöd kell. értettél?-mutogatott fakanállal mire leültem egy székre
-Igen is!

- Szia Jongin. Kerestél.- mondtam egyhangúan az ágy szélén ülve.
- Jjjaaaj... Hát az én édes drága hukk jó hyungom az! Hukk... Eszedbe jutottam?!
- Jongin Te részeg vagy. Mi a francokat csinálsz?
- Én józan vagyok hukk! Veled akarok beszélni. Sőt! Hukk! Téged akarlak. Én akarok hukk a lábaid között feküdni. Magamévá akarlak tenni. Érezni akarom a forróságod hukk...
- Na jó Jongin! Ezt most azonnal fejezd be!
- De én szeretlek!- üvöltött rám.
- Először is velem Te ne kiabálj! Másodszor megmondtam, hogy akkor keress ha már elfelejtetted ezt a hülyeséget. Harmadszor ne idd le magad többet segg részegre!- kiabáltam.
- Akarlak. Ezen semmi nem változtat. Egyszer az enyém leszel hukk!- ezzel rávágtam a telefont.
- Hogy képzeli ezt?!- motyogtam magamban. Felhívtam Suho-t, hogy szóljak neki, hogy mi van és keressék meg azonnal nehogy valamit csináljon.

-Unatkozom Kibum had segítsek-nyavalyogtam neki.
-Nem!Taemin vidd fel ezt a hisztigépet és foglald le-kérdte meg a lefelé száguldó kedvesem
csütörtök

- Jó.- kézen fogtam, felsegítettem és felvittem a szobába.- Pihenj.

-De épp ez az hogy nem akarok.-hisztiztem

- Ahhjj Te hiszti gép! Addig pihenj ameddig lehet... Meg kell gyógyulnod!

-De neeeem-vergődtem az ágyon

- Szívem. Nyugalom.- feküdtem mellé és kicsit lefogtam.

Magamra rántottam és megcsókoltam.Testét birtoklóan simogattam.

Ha az kell, hogy lenyugodjon, akkor szeretkezzünk.- gondoltam.- Legalább addig sem szenved az unalomtól.
Térdeimmel dereka mellé térdeltem. Csípőmet finoman mozgattam ölén. Közben lágyan csókolgattam.
- Csak nehogy ránk nyissanak.- suttogtam.

-Bezárom az ajtót.-Nyögtem hiszen nagyon is izgató volt ahogy csípőjét nekem dörzsölte.

- Maradj csak. Majd én.- haraptam fülére majd egy utolsót löktem csípőmön és az ajtóhoz léptem. Elfordítottam a kulcsot majd vissza sétáltam Onew-hoz. Illegtem-billegtem előtte, ingemet lassan gombolgattam ki, hogy levegyem. Közben próbáltam csábítóan ránézni.

-Te ezt direkt csinálod?-néztem rá nagy szemekkel. Rá akartam vetni magamat minél előbb érezni szerettem volna.

- Aha.- mondtam egyszerűen majd perverzen elmosolyodtam és ledobtam magamról az inget. Fölé másztam és egész testemmel hozzádörgölőztem.

Hirtelen magam alá fordítottam és kezeit feje fölé fogtam. Vadul ajkaira tapadtam majd nyakát kezdtem el csókolgatni.

- Ah...- nyögtem a csókba. Mivel kezeimet lefogta nem tudtam semmit sem tenni. Pedig már azt akartam, hogy ott tartsunk, hogy birtokba veszi a testem.

Elkezdtem nadrágját bontogatni és benyúltam a boxerébe és simogattam férfiasságát

- Ahm... Hmm...- lihegtem alatta. Csípőmet kicsit megemeltem, jelezve, hogy nem sokat vagyok képes most várni. Egyik kezemet kiszabadítottam így lerángattam róla a felsőjét. Férfiasságára nadrágon keresztül markoltam rá.

Belenyögtem csókunkba. Tovább nem bírtam magam türtőztetni így gyorsan megszabadítottam mindentől és birtokba vettem testét.Egy ideig vártam hogy megszokja, hogy benne vagyok majd lassan mély lökésekkel kezdtem izgatni

- Ahmm... Ah... Mégh...- teljesen elvesztettem a fejem. Annyira felizgatott ez az egész. Hihetetlenül kívántam. Nyakát csókolgattam.
Majd hirtelen beugrott Kai-al a legutolsó beszélgetésünk. Csak kavarogtak a fejemben a szavai "a lábaid között akarok feküdni" "érezni akarlak". Mindeközben Onew mozgott bennem.

Egyre gyorsabban mozogtam benne mindkettőnket hajszolva az élvezet felé.

Vállaiba kapaszkodtam, hangosan nyögtem. Elkezdett remegni a testem.
- Méééghh...!!

Még jobban gyorsítottam. már nem bírtam tovább de visszafogtam magam.Megéreztem hogy körülöttem lüktet így egy nagyon mélyet löktem és elélveztem ezután ő is közénk engedte forró nedvét.

- Aaahhhh.....- csukott szemekkel, nyitott szájjal remegtem alatta. Mennyei volt. Szívverésem az ötszörösére is felszökött talán.

Mellé dőltem és átöleltem.-Köszönöm

- Én... Is...- bújtam hozzá. Olyan jó volt úgy feküdni.

-Tudod mi lenne jó?-kérdeztem izgalommal.

- Nem. Mi?- fordultam felé.

-Ki sem kelni innen no meg egy csöppség közülünk -nevettem

- Jaj Te... De nem tehetjük meg. Több okból sem.- szontyolodtam el és még jobban hozzábújta.

-én csak álmodozom-sóhajtottam

- Tudom. Azt szabad.- pusziltam meg.
- Jinki! Taemin! Merre vagytok?- hallottam meg Minho hangját.

-Mindjárt megyünk-Kiabáltam ki.
-Siessetek vagyis ne mert Kibum kiherél!-kiáltotta be

- Miért már megint mi van?- sóhajtottam idegesen.

 -Szerintem kezdik a sütést.És megígértem hogy nyugton maradok-kuncogtam

- Még szép. Nem szívesen kötöznélek ki. Vagyis nem akkor amikor Ők is látják.- nevettem

-Ne csináld már baby. Ugysem tudnék megmaradni a fenekemen nomeg úgy sem mernéd megtenni-incseljedtem vele.

- Nem-e?- vigyorogtam.- Csak jól vigyázz magadra!- vettem fel egy pólót.- Na gyere. Ne várassuk meg Őket.

Taeminbe kapaszkodva lebicegtem az udvarra ahol már érezni lehetett a sülő hús illatát. Én direkt bevágtam az unatkozó fejet csak hogy bosszantsam Kibumot.
-Mi van Minnie nem sikerült lefoglalnod?-kérdezte Jjong.
-Megbeszélted Taoval a négyest?-vágtam rá egyből

- MIVAN?!- nézett nagy szemekkel.
- Ja igen. Csak úgy vagyok hajlandó csinálni.- húztam az agyát.
- Ti betegek vagytok...- hápogott Jjong.
- Nem. Csak ki vannak éhezve. De előre szólok az asztalnál nem lesz semmi perverzkedés!- szólt Kibum.
Oh dehogynem! Ameddig engem látnak lesz.- kuncogtam magamban.

-Mi az nem szeretsz ?-kérdeztem szomorúan
-Nem.-kiabálta majd Minho mögé bújt
-gyáva-kuncogtam-mikor lesz kaja?

- Nem sokára. De perverz maknaek nem kapnak enni.- mondta komolyan Jjong.
- Olyan gonosz vagy hyung. Pedig tudod mennyire szeretlek...

-Majd akkor én megetetem -vontam vállat.-Ugye kincsem? Ha hazaértünk akkor szólunk Taonak is ám hogy milyen csíntalan ez az idióta-nevettem
-Na elég kész a hús. egyetek inkább ne Jjongot basztassátok-röhögött Kibum

- Köszönöm Kibum.- ölelte meg Jonghyun.
- Tessék. Egy neked. Egy neked. Egy Ummának és egy nekem.- osztotta szét Jonghyun. Nekem tényleg nem adott.

-Nem felejtettél ki valakit?-kérdeztem
-Nem -mondta mire felpattantam és lassan féllábon ugrálva közeledtem felé,közben gyilkosan fürkésztem.
-Ha most nem adsz neki kaját én magam kötözlek ki az ágyhoz és hagyom hogy azt csináljon veled amit akar!-suttogtam hogy csak ő hallja.
-Tessék Minnie. Itt a tied is

- Köszönöm.- vigyorogva nyúltam érte.
Visszasegítettem Onew-t a helyére és elkezdtünk falatozni.
- Mit mondtál neki?- suttogtam Onew-nak.

-Hogy kikötözöm és ráengedlek-suttogtam vissza és adtam egy puszit a fülére

- Ennyire ijesztő vagyok?- meredtem magam elé.
- Csak egy kicsit.- veregetett hátba Minho.

-Nem baj én így szeretlek

- Köszönöm.- pusziltam meg.- Isteni finom lett a husiii!- vigyorogtam.

-Szerintem is finom-mosolyogtam Kibumra.
-Akkor jó megnyugodtam.-mosolygott vissza

Már kezdett sötétedni. Minden olyan tökéletes volt. Onew vállának dőlve kémleltem az eget. Már amennyi látszott belőle. Szép volt.
Kibum is belecsücsült Minho ölébe és úgy élvezték egymás társaságát. Jonghyun pedig mosogatott.

-Szeretlek.-simogattam meg az arcát.

- Én is.- dörgölőztem a kezének.
- Ideje lenne lefeküdni. Nem gondoljátok? Hosszú volt a mai napunk. Majd holnap felfedezzük az erdőt.- szólt Kibum.

-Jó rendben.-Mosolyogtam és felmentünk a saját szobánkba.-Aludjunk vagy van kedved valamihez?

- Jaj mikre gondolsz Te!- nevettem ki.- Aludnunk kellene.

-Akkor aludjunk.-mosolyogtam rá édesen

- Aludjunk.- pusziltam meg.- Hűűű!!!- pattantam fel. Heves kutakodásba kezdtem.- Ez nem igaz!- morogtam.- Hol van a gyógyszerem?!

A táskám elejében-kuncogtam rajta

- Ahh....!- tettem a kezem a szívemre.- Most majdnem leállt!- mutogattam a mellkasomra, majd elővettem a gyógyszerem és bevettem a 2 pirulát.

-Hülye.Hogy mondhatsz ilyet?-néztem rá szomorúan

- Hát tudod, hogy megijedtem?!- ültem le mellé.- De nyugi. Nem mostanában fog megállni.- öleltem meg, hogy egy kicsit megnyugodjon.

-Ajánlom is neki-szorítottam magamhoz.

- Szeretleeeek!- puszilgattam nyakát.

-Én is téged életem

Elmentünk lezuhanyozni, mert még rendes fürdő is volt. Igaz egy a kert hátuljában lévő tartályba folyt le minden de rendesen meg volt csinálva. Azután pedig lefeküdtünk.

-Jó éjszakát szerelmem.-húztam magamhoz és a nyakába csókoltam

- Jó éjt.- hamar elaludtam. Kicsit el voltam fáradva. Reggel viszont a telefonom rezgésére keltem. Gyorsan kimásztam az ágyból és felvettem. Nem akartam Onew-t felkelteni így kimentem.

Kómásan tapogatóztam magam mellett de sehol senki.
-Hogy ez a gyerek nem tud nyugton maradni.-ingattam a fejem,majd kimásztam az ágyból  és a konyhába szökdécseltem.

- Nem Jongin! Hallani sem akarok róla! Megmondtam, hogy ne keress.- kiabáltam vele egy fa tövében ücsörögve.- Nem akarlak megbántani. Nekem is fáj, hogy ezt kell tennünk.- folytattam egy fokkal higgadtabban.- De érts meg. Most megyek. Ne keress kérlek!- ezzel letettem.
Csak ültem a fa tövében és nem tudtam mit tegyek. Teljesen összezavart.

-Hmm hol lehet?-motyogtam. Kimentem hátra majd nem messze az erdő szélén ült arcán gyötrelmes kifejezés. lassan odamentem hozzá.
-Mi a baj?

- Hja! Megijesztettél!- kaptam fel fejem.- Nincs semmi.- erőltettem magamra egy kis mosolyt. Nem akartam, hogy emiatt idegeskedjen. Jongin is le fog nyugodni, csak egy kis idő kell neki.

-Tudod hogy ezt nem veszem be.-ültem le mellé.-mesélj  csak

- Biztos, hogy tudni akarod?

-Csak akkor ha el akarod mondani. -öleltem meg

- Ahj...- sóhajtottam.- Elmondom, mert egy pár vagyunk és ha valami baj van akkor azt úgy illik, hogy elmondjuk és együtt megoldjuk. Ugye?

-Igen -bólogattam hevesen. Boldog voltam mert megbízik bennem de féltem is.

- Szóóóóvaaal.... Az van, hoogy Kai azt mondta, hogy szeret engem. De nem, mint a barátját, hanem, mint a szerelmét... És megcsókolt. De persze én azonnal leállítottam és elküldtem. De Ő nem érti meg, hogy én nem úgy érzek iránta. Számomra csak egy ember van, akit ÚGY tudok szeretni. És az Te vagy!.- bújtam hozzá.- És most ez a hülye telefonon piszkál...

Lefagytam egy pillanatra. -Hát nem tudok mit mondani-öleltem át.

- De ugye tudod, hogy szeretlek?!- néztem fel rá az ölelés közben.

-Persze-mosolyogtam rá

- Akkor jó!- bújtam hozzá.
- Á hát itt vagytok!- jött Kibum- Most komolyan ide jöttetek ölelkezni? Nem tudtatok volna odabent maradni? Kész a reggeli, gyertek.
- Jó-jó megyünk.

-Nyugi kis mosómedve-simogattam meg Kibum arcát.
-Hogy mi?-kiáltott fel majd beszaladt. Jót röhögtünk rajta.

- Mosómedve?- ismételtem nevetve- Neked is vannak ötleteid....- kacagtam, miközben besegítettem Onew-t.

-Na inkább menjünk éhes vagyok -villantottam rá egy mosolyt.

- Jó-jó!- bólogattam.- Mi finomat eszünk?!
- Te semmit.- kezdte Jjong.
- Szerintem jobb lenne ha befognád, mert elhoztam magammal a bilincseinket!- villantottam rá sötét szemeimet.

-Mióta van neked olyanod?-nézett nagy szemekkel.
-Lee Jinki utállak-jött be Kibum
-Ugyan csak vicc volt -mosolyogtam rá édesen

- Régóta!- kacsintottam Jonghyun-ra.
- Mi mi mi? Mi történt?- kérdezte Minho. Én is Kibum felé kaptam a fejem.

-Én csak azt mondtam hogy mosómedve ő meg elszaladt.-nevettem
-Na ezt nem kellett volna Kincsem te vagy a legszebb-simogatta az arcát Minho

- Miért? A mosómedve aranyos.- mondtam de ahogy rám nézett Key azonnal elhalkultam.

-jól van hercegnő csábos vagy de ha nem akarod hogy rohangáljak kérek enni. -mondtam
-Jól van kapsz-morgott és elém rakta a kaját.
-kaja után gyógyszer -suttogtam Taemin fülébe

Nem szóltam semmit csak bólintottam. Most tényleg kiment a fejemből. De tagnap este már magamtól jutott eszembe. Büszke vagyok. Nekiláttunk a reggelinek. Finom volt, mint mindig.
- Ma mit csinálunk?- érdeklődött Minho.

-Sétálni megyünk-ugráltam örömömben
-Te max Jonghyun hátán.-szólt rám Kibum.
-Renden!- mosolyogtam Jjongra perverzen.

- Fújj hagyjatok már!- tolta ki hangosan a székét Jonghyun.
- Pedig egyszer úgyis meglovagollak!- vigyorogtam rá perverzen. Imádom ezzel baszogatni. Annyira jó nézni az arcát.

-De én menni akarok-hisztiztem

- Fogsz menni. Nyugodj meg. Egy darabig majd Jonghyun cipel. Aztán majd Te is mehetsz a saját lábadon. De nem szabad megerőltetni.- magyaráztam aggódva.

-Mi lenne velem nélkületek?-kérdeztem majd gyorsan belapátoltuk a reggelit. Én Jjong hátán a többiek gyalogszerrel tették meg az utat.
-Többet nem ehetsz nagyon nehéz vagy.-Sóhajtozott Jonggie.
-ugyan kicsi paci te vagy a gyenge

- Én gyenge?- kapta fel a vizet és lerakta Onew-t.
- Jaj ne balhézzatok már! Inkább gyertek.- fordult hátra Kibum.
Nem voltunk messze a kunyhónktól. Maximum 20 percet ha sétálhattunk.
- Nézzétek! Ott egy tisztás!- mutogattam magunk mellé.

-Jól van innentől gyalog megyek.-jelentettem ki majd előre mentem. Elegem lett abból hogy korlátozva vagyok. Eddig nem szóltam érte de most besokaltam. Taemin ügye sem hagyott nyugodni. Tudtam. Már ott a kórházban is éreztem hogy ez lesz. Szépen lassan eltávolodik  majd tőlem, és Jongin karjaiban fogja végezni.

- Naaaa engem meg sem vársz?- szaladtam mellé.- Nézd milyen szép! Menjünk oda!- karoltam belé és a tisztáshoz vezettem.

Sóhajtottam egyet majd követtem. Leültünk és csöndben nézelődtünk.Senki sem szolt senkihez

Tudtam, hogy valami baja volt. Vagyis, hogy valami bántotta. De nem firtattam.
Majd lassan újra útnak indultunk. Fél óra után láttam, hogy Onew már fárad, nehezen jön.
- Gyere felveszlek.- suttogtam a fülébe.

-Nem kell. Kibírom-suttogtam vissza. Nem többé nem engeden hogy pátyolgassanak hiszen én vagyok a Leader.

- Naaa szívem!- fogtam meg a kezét.- Nem hagyom, hogy bajod legyen! Ez nem játék! Kérlek!- suttogtam.

-Nem fáj annyira szóval kibírom-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. Előresiettem és a fájdalom ellenére sem sántítottam.

- Ahjjj... Pabooo!!- kiabáltam utána. Bele fogok halni ha valami baja lesz. Szóval óvatosan hősködjön nekem!

Amint visszaértem felmentem a szobába és bevettem két szem fájdalomcsillapítót majd elfeküdtem az ágyon. Nagyon agyaltam arról hogy mit is csináljak Jongines Témával...

- Szia.- mentem be halkan a szobába.- Csináltam egy kis teát.- tettem le az éjjeli szekrényre. Nagyon magába volt roskadva. Gondoltam nem zavarom és kimegyek.

Már a fejemet vertem a párnába tanácstalanságomban.-Na jó szedd össze magad és menj le a kedvesedhez és éreztesd vele hogy szereted és ne keljen máshoz mennie-bíztattam magam és letrappoltam.

- Á! Jó, hogy jössz Jinki. Folytatjuk az activitit.- mosolygott Minho.

-Áá nem. Taemint elrabolom most az enyém.
-Ne már -nyafogott Jjong.
-De!-feleltem majd felhúztam Taemint a szobába és bezártam az ajtót. Vadul ajkaira tapadtam.

- Naaa. Most meg mi van?- kuncogtam.- Eszedbe jutottam?

-Ne szemtelenkedj!-löktem az ágyra és fölé másztam majd gyorsan vetkőztetni kezdtem.

- Hé! De most mi van? Miért vagy ilyen? Hm?- simogattam arcát.

-Nem szeretnéd?-dőltem le mellé

- De... Csak...- fordultam felé- A mait kicsit másképp terveztem.- pusziltam meg lágyan ajkait.

-Hogyan?-kérdeztem lágyan

- Arra gondoltam, hogy este megszökhetnénk.- kuncogtam- Elmehetnék a tisztásra csillagokat nézni. Mit szólsz?

-Jól van-válaszoltam szűkszavúan

- De biztos? Nem baj? Mert ha szeretnéd... Szóval... Hogy... Most is....- kezdtem el puszilgatni.

-Kibírom estig csak gondoltam kiengesztellek hogy elhanyagoltalak.-suttogtam

- Elhanyagolni? Mikor?- nevettem ki.- Azért mert lepihentél szobában nem azt jelenti, hogy elhanyagoltál.- csókoltam meg.- Imádlak Te süsü.- csókoltam meg még egyszer.

-Én is téged te...-simogattam a hátát újra

- Hmmm...- harapdáltam ajkait- Fiincsii vaaagy!- vigyorogtam. Képtelen vagyok vele betelni.

-Inkább ne egyél meg mi marad későbbre akkor?-kérdeztem nevetve

- Igazad van.- öleltem meg.- Imádlak imádlak imádlak.- suttogtam a szoba csendjébe. Már kezdett megérkezni a következő napszak, a sötét és rideg éjszaka.

-Én is imádlak csacsikám-simogattam meg a hátát

Egy kicsit bealudhattam talán. De lehet, hogy Onew is elszundított. Mikor már nem igen hallottam hangokat kintről, felkeltem, előkerestem 2 vastag pokrócot meg zseblámpát.
- Mehetünk?- kérdeztem finoman Jinki-t.

-Ühm igen-Halkan indultunk kifelé.Siettünk ki a házból majd a tisztásra is szinte futottunk. -Ez jó volt. Nézd milyen szép itt minden-dőltem el a pokrócon.

- Igen. Milyen friss a levegő!- szippantottam be egy nagy adaggal belőle. Nyár volt. De az erdőben éjszaka kellemesen lehűlt a levegő. Talán 19-20°C lehetett.- Nézd milyen szépek a csillagok!- mutattam az égre majd mellé feküdtem.

-A te ragyogásoddal semelyik sem érhet fel-mondtam miközben az eget kémleltem

- Aranyos vagy.- pirultam el.- De tudod. Mi vagyunk a ragyogó SHINee!- emeltem a levegőbe az öklömet.

-Igen -mondtam majd ránéztem. -Szeretlek téged mindennél jobban-suttogtam

- Én is téged mindennél jobban.- fordultam felé és megcsókoltam.

-Mit szeretnél kincsem?-simogattam meg az arcát

- Azt szeretném, hogy szeress. ÚGY...- csókoltam meg ismét.

Elkezdtem vetkőztetni lassan.Teste minden négyzetcentiméterére adtam egy apró  csókot

Finoman simogattam testét. Benyúltam a pólója alá és mellbimbóit csipkedtem meg finoman.

-most szeretnél vadul vagy gyengéden?-kérdeztem egy kissé rekedten

- Legyünk gyengédek. Olyan szép ez a pillanat.- mosolyogtam rá.

-De akkor később ne kérj többet-mosolyogtam rá majd magam alá fordítottam. Lehúztam róla a nadrágot de az alsóját rajta hagytam.

- Igyekszem.- nevettem fel. Pólóját levettem róla egy könnyed mozdulattal és mellénk tettem le a nadrágomhoz. Vállalt simogattam felsőtestét csókokkal leptem el. Kezemet gerince vonalán végigvezettem majd fenekébe markoltam.

Kuncogtam rajta majd egy vad csók után lassan haladtam lefelé.Mikor elértem alsónadrágjához lassan húztam le róla. Férfiasságára is adtam jó pár puszit.

- Ahh... Hmm...- forgattam jobbra balra a fejemet. Olyan lágy csókokat adott merevedésemre, hogy azt hittem, elolvadok alatta. Olyan gyengéd volt.

Nagyon lassan végignyaltam teljes hosszán és makkját a számba vettem. Lágyan megszívtam majd nyelvemmel apró köröket írtam le rajta

- Aahhh!- nyögtem fel ahogy megéreztem játékát. Magam mellett markoltam a fűcsomót és élveztem amit tett. Gyorsan vettem a levegőt. Szemeimet összeszorítottam, alsó ajkamat beharaptam.

Gyorsítottam a tempón. Azt akartam hogy a mennyekbe érezze magát.

- Ah... Nem... Nem bírom ki... Hogy neee kérjem... Méééghh...- nyögtem alatta. Annyira jól csinálta.

Kezemmel is rámarkoltam férfiasságával így segítve őt a csúcs felé. Éreztem ahogy lüktetni kezdett majd szájpadlásomra engedte forró nedvét.

- Ahh... Isteni voltál... Köszönöm...- pihegtem. Felhúztam magamhoz és forrón megcsókoltam. Kezemmel hajába túrtam és fejét masszíroztam. Csípőmet megemeltem és merev férfiasságához dörgöltem. Bal kezemmel igyekeztem megszabadulni nadrágjától.

Belenyögtem csókunkba. nagyon fel voltam izgulva.

Sikerült közben leszednem a nadrágját. Az alsójával együtt bokáig letoltam. Fenekét masszíroztam, miközben ajkait sem hagytam pihenni.

-Akarlak -suttogtam ajkaira majd kezemet bejáratához vezettem és elkezdtem lassan tágítani

Finoman tette a dolgát, nagyon ügyelve arra, hogy nekem ne fájjon. A fájdalmat lehetetlen elkerülni de Ő ügyesen elterelte a figyelmemet róla. Mézédes csókjaiban fürdetett. Észre sem vettem, hogy már három ujja is bennem volt.
- Kérlek... Gyere...- suttogtam kéjesen a fülébe.

Nem kellett kétszer mondania. elhelyezkedtem a lába közt és lassan haladtam befelé közben csókjaimmal leptem el őt.

Lassan de erőteljesen mozgott bennem. Lábaimat amennyire tudtam széttártam. Kezemmel átkaoltam nyakát és a hátát simogattam. Lágyan csókoltuk egymást. Most, hogy senki sem hallja bátrabban mertem nyögdécselni alatta.
 - Ahmm... Hamm... Mm... Szeretleeekhh...

-Én ish szeretlek-mondtam a nyakába. Megakartam adni neki mindent

Ahogy hajtott minket a beteljesülés felé tempója egyre gyorsabb volt. Nyakán egy ér duzzadott. Annyira hívogatott, hogy végignyaljak rajta. Nyelvemet végighúztam rajta majd egy kicsit megharapdáltam a bőrt végül forró csókokkal borítottam. Felemelte a fejét és a szemembe nézett. A mozgást egy pillanatra sem hagyta abba. Éreztem ahogy forrón lüktet bennem. Tudtam, hogy nemsokára vége. De nem akartam. Meg akartam állítani az időt. Hogy az élvezet előhullámait éljük át életünk végéig.
Szemei gyönyörűen csillogtak az éjszakában.

Minden varázslatos volt. Mintha az ég is ezt akarta volna hogy mi egymáséi legyünk. Fáradtam pihentünk immáron egymás mellett. Egy gondolat fogalmazódott meg bennem aminek hangot is adtam.
-Taemin én szeretném ha te meg én-sóhajtottam nem is olyan könnyű kimondani- Te meg én hogy ...izé...összekössük az életünket.

Kérése váratlanul ért.
- Öhm... Mármint úgy érted, hogy házasodjunk össze?

-Igen.Tudom butaság de én szeretném ha csak az enyém lennél.-suttogtam

- Már így is a tiéd vagyok.- fordultam felé.- D-de ezt hogyan kell? Mármint a mi országunkban ezt engedik?

-Nem  sajnos. de attól még ezt odaadhatom-kikerestem a zsebemből azt a kis gyűrűt ami már vagy másfél hónapja a zsebembe volt.

- Wow!- világítottam rá a zseblámpával.- Ez csodaszép. Köszönöm!- csókoltam meg majd hagytam, hogy felhúzza. Egyszerű volt de annál szebb. Háromféle arany volt összefonva. Vörös fehér és sárga arany.- Szeretlek.

-Én is szeretlek. -szorítottam magamhoz. -lassan vissza kéne mennünk életem mert Kibum keresni fog

- Szerintem alszanak... Vagy... Khm... Tudod...- vigyorogtam.- De rendben. Bírod a vissza utat vagy cipeljelek?- kezdtem el felöltözni.

-Persze hogy bírom. Még egy maratont ís letudnék futni-kacsintottam rá.

- Ahjj Teee!- csókoltam meg majd összeszedtem a cuccokat és felálltam. Ő is felöltözött. Még egyszer körbenéztünk, hogy minden megvan-e, aztán indultunk is vissza. Kézen fogva sétáltunk. Olyan csodás volt. A tücskök ciripeltek körülöttünk, néhány madárka is ébren volt.

Csendben tettük meg az utat a házik de én nem akartam bemenni. Nem akartam hogy ez az éjszaka véget érjen. -Nem fogod megbánni hogy igent mondtál?-kérdeztem suttogva

- Hülyeséget kérdeztél. Eltaláltad. Nem fogom.- húztam magamhoz közelebb és megcsókoltam. A bejárati ajtóban álltunk és hevesen faltuk egymást.

Soha nem éreztem jobban magam mint ebben a percben. Csak ő meg én senki más,és egy életre szóló ígéret ami csak a kettőnké.
-A többieknek is elmondjuk?-kérdeztem miután elváltunk egymástól.

- Majd. Csak nem tudom, hogy mikor és hogyan.- húztam a szám.

-Nem siettet senki-öleltem át.-Menjünk nézzünk tévét én nem vagyok álmos

- Rendben. Csak halkan.- kuncogtam.

-Persze nincs kedvem mosómedve úrral veszekedni korán reggel-kuncogtam

- Hülye!- csaptam a vállára. Halkan nagyon halkan beosontunk és bekapcsoltuk a TVt. Két választásunk volt, hogy mit nézünk kora hajnalban. Vagy felnőtt filmet vagy mesét.

-Nézzünk mesét-kérleltem.-vaagy mást szeretnél?

- Neeem...- pirultam el.- A mese tökéletes lesz.

-Jó rendben-kapcsoltam egy adóra ahol épp a Tom&Jerry ment. hirtelen kuncogni kezdtem .

- Most mi van?- mosolyogtam.

-Hát te is ilyen vagy Jonginnal-mosolyogtam

- Hah kösz. De most mit csináljak vele? Én nem úgy szeretem Őt... Ilyenkor mit kell tenni?- bújtam hozzá.

-Fogalmam sincs ezt vele kell tisztáznod-mondtam

- De nem érti meg. Akárhányszor beszélek vele állandóan azt hajtogajta, hogy szeret. Nem hajlandó végighallgatni és megérteni.. Ahj de nehéz...- motyogtam.

-Mutasd meg neki milyen veled.-mondtam vállrántva

- Mi? E-ezt hogy érted?

-Úgy ahogy mondtam.miután hazamentünk te felhívod és ha úgy van elmész vele. hiztizz neki meg ilyenek-mondtam.

- És szerinted ha látja, hogy "milyen vagyok" akkor rájön, hogy nem akar? De... Ez... Én nem akarlak otthagyni.- biggyesztettem le ajkaimat.

-Ha ezt nem teszed meg lehet nem fog leszállni rólad. Max összeveszünk ha hazaértünk. -öleltem magamhoz.

- De... Én... Ah...- nem tudtam mit tegyek. Valóban ez kell ahhoz...?

-Ne aggódj bármi történjen is én veled vagyok.

- Köszönöm.- pusziltam meg arcát.

-Ugyan semmiség kincsem-villantottam rá egy szexy mosolyt

- Ah Te.- vigyorogtam.
Tovább néztük a TVt. Én szerintem elaludtam közben. Mert a legközelebbi emlékem, hogy világos van.

körűlbelül tíz perc után elaludt. én nem bírtam. Tudom hogy azt mondtam neki hogy menjen  Jonginal el de azért szerettem volna ha jobban tiltakozik.
-Jó reggelt Jinki-jött le Kibum
-Sss Taemin alszik -suttogtam vissza

Hallottam ahogy beszélgetnek mellettem. De nem mindent fogtam fel. Félálomban voltan de inkább álomban, mint ébren.
- Hogy hogy itt lent vagytok?- kérdezte Kibum.

-Nem bírtunk aludni. és lejöttünk tévétnézni. meg beszélgetni.-suttogtam.
-Értem és miről?-kérdezte kíváncsian.
-Mindenről.

- Oh...- felelte Key.
- Nnyyaahhh!- nyújtózkodtam.

-Jó reggelt Csipkerózsika-mosolyogtam.
-Jó reggelt Minnie

- Sziasztok.- forgolódtam Onew ölében.- Mizu?

-Semmi-fogtam meg a kezét amelyiken a gyűrű volt és megsimogattam. Kibum csak kikerekedett szemekkel nézett.
-Az az aminek gondolom?-

- Mi?- néztem rá.- Ja! Igen- vigyorogtam.

-Gratulálok-ugrott a nyakunkba boldogan
-Köszönjük szépen-mosolyogva öleltem meg

- Köszönjük.- pirultam el.

-Ezt megünnepeljük!Amint mindenki felkelt nekiállok. Jajj de boldog  vagyok-törölgette a könnyeit.
-Héé ne sírj mert mosómedve leszel-mondtam mire mindannyian elnevettük magunkat

- Aranyos vagy Bummie.- mosolyogtam. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogadja.
Lassan a többiek is felkeltek.

-Jó reggelt álomszuszékok. Minho te a konyhába jössz velem sütni főzni Junghyunék meg mennek díszíteni-urálta Kibum körbe a kis csapatot.
-Persze  rögtön de minek?-kérdezte Jjong mire Kibum csak Tae kezére bökött. Mind a ketten odajöttek és elismerően bólogattak.
-Rendben de előbb adj  kaját asszony -mormolta Minho

Tetszett, hogy mindenki körbe zsongott. Nagyon aranyosak voltak.
- Nyugi Bummie.- kuncogtam a fülébe. Bementem utána a konyhába és segítettem neki a reggeliben.
- És ma mit csinálunk?- érdeklődött Jonghyun.

-Ünneplünk te ökör így figyelsz rám-kérdezte csalódottan Kibum.
-Na nehogy itt harcok legyenek mert Kiheréllek benneteket!-fenyegettem meg a társaságot

- Nyajj... Te mindig csak herélni akarsz...- nyavajgott Jjong.- De nem azért kérdeztem. Csak, hogy akkor egész nap ünneplünk?
- Iigeen!- vigyorogtam.- Szóval állj be Te is sütni vagy díszíteni.- utasítottam kedvesen.
- Ahogy a legkisebb mondja!- helyeselt Kibum.- Tudod Minnie. Majd egyszer Te veszed át a helyemet.- szipogott meghatódva Key.
- Ugyan. Umma csak egy van.- kacsintottam rá.- Figyelj. Majd kicsit később beszélhetnénk?- suttogtam, hogy csak Ő hallja.
- Persze. Miről?
- Ma-majd elmondom. És szólok is, hogy mikor. Csak tudni akartam, hogy számíthatok- e rád.
- Persze.- mosolygott.
Boldog voltam. A gyomrom görcsben volt és azon a szűk helyen ezernyi pillangó repkedett. De még sem volt mindez felhőtlen. Muszáj volt valaki "külsőssel" beszélnem. És ki mással ha nem Kibum-mal.

megreggeliztünk és Jjongal mentünk díszíteni.
-Hogyhogy ilyen hamar meglépted ezt a lépcsőt?-kérdezte
Nagyot sóhajtottam.
-Jongin miatt. Szerelmet vallott ma neki és megis csókolta.
-Ahha és így magadhoz láncolod értem- mondta kissé ellenségesen.
Elkerekedtek a szemeim de nem mondtam semmit

Minho Kibum és én a konyhában sütöttünk-főztünk. Három fogásos ebédet Key módra. Mint ne mondjak. Egyszerű, mert nem volt sok hozzávalónk, laktató, és gyors, mert Kibum velünk volt. Igazából kb 2 óra alatt mindennel elkészültünk.

Mivel nem beszélgettünk gyorsan ment minden. Befelé tartottam és megláttam Taemint. Talán Jonghyunnak igaza van hogy ezzel most magamhoz láncoltam őt. odaosontam mögé és a fülébe suttogtam.
-Siess fel és vedd be a gyógyszered lefoglalom Bummiet

- Oh. Köszönöm Édesem!- fordultam meg és megcsókoltam. Gyorsan felrohantam a szobába és bevettem a gyógyszeremet. Megnéztem a telefonomat is, mert fent maradt. 10 nem fogadott hívásom volt Jongin-tól.
"Ne taklass!!"- írtam neki üzenetet.
"Szeretlek ♥ "- írta vissza.
"Csak hiszed... Hagyd ezt abba!"- ezzel az ágyra dobtam a mobilom és otthagytam.

-Kibummie. mi jót főzöl nekem?-kérdeztem
-Majd meglátod!-nevetett
-Jól van

Lementem a nappaliba és leültem Jonghyun mellé.
- Szépen feldíszítettétek a kunyhót. Köszönöm.- öleltem meg.
- Jaj Pöttöm. Igazán nincs mit.- kócolta össze a hajamat.
- Nyaaa hyuuung!- nevettem.
- Nagyon szereted. Igaz?
- Onew-t? Mindennél jobban.- vigyorogtam- Miért?- váltottam komolyabbra.
- Semmi semmi.- legyintett.

Felszaladtam a szobába az én gyógyszeremért meg egy szem fájdalomcsillapítóért.Az ágyra néztem ahol Taemin telefonja csörgött.A kijelzőn Kai neve volt. Szívem szerint felvettem volna de még nem tehettem előbb maguk közt kell elrendezniük.

- Gyertek! Meg van terítve!- harsogta Key mire mindenki az asztalhoz gyűlt.
- Nyem! Még nem eszel!- csapott rá Umma Jonghyun kezére.- Szeretnék néhány szót szólni.- köszörülte meg a torkát Key.- Szóval. Ma azt ünnepeljük, hogy a mi szeretett Leaderünk, Jinki volt olyan bátor és megkérte Taeminnie kezecskéjét. Nem a leghivatalosabb ez az egész de aranyos. Az igaz szerelemnek semmi sem szabhat határt.
- Jó Kincsem kicsit sok lesz a duma.- fogta meg a kezét Minho.
- Csend. Addig is hűl a kaja. Szóval. Csak annyit kérek, hogy maradjatok mindig ilyenek, szeressétek egymást. Sok sok boldogságot kincseim.
- Ámen! Jó étvágyat!- kezdett el merni Jonghyun.
- Ünneprontó!- ült le duzzogva Kibum.

-Köszönjük szépen Kibum nagyon szép szavakat szóltál.-Mosolyogtam rá.
-jól van együnk mert ez a fatökű felesz mindent-nézett Kibum Jjongra.
-Jóétvágyat mindenkinek-Mondtuk miután  mindenki szedett magának.

Nagyon meghatottak Key szavai. Egész ebéd alatt vigyorogtam.
- Mi az Minnie?- kérdezte Minho.
- Se-semmi.- pirultam.- Csak gondolkoztam.
- És min?
- Áh... Hülyeség...- legyintettem mosolyogva.

-Na én is kíváncsi vagyok miről ábrándozol-nevettem rá

- Hát öhm... De nem nevettek ki!
- Nem dehogy is. Modd csak nyugodtan.
- Hát... Mivel volt már részem egy csodás fiúkérésben.- vezettem kezemet Onew combjára- Arra gondoltam, összeházasodhatnánk.

-Jajj Minnie itt ez tiltott dolog. -szomorodott el Kibum
-Jah!Ne rohanj így előre. Lehet más az igazi neked Minnie-mondta Jonghyun.Erre megfagyott a levegő.
-Miért?-kérdeztem csendesen
-Mert te már egyszer korházba juttattad sírt eleget nem érzed? Tönkretetted. Van valaki aki nem tenné tönkre.-mondta higgadtan.

- Bunkó!- vágtam oda Jonghyun-nak.- Azért, mert Tao-t döngeted még nem kell az EXO és Kai oldalán lenned!- förmedtem rá.- Sajnálom.- suttogtam mikor leesett, hogy mit mondtam. Kitoltam a székem és elrohantam. Ki az erdőbe. Nem tudom merre szaladtam csak amerre a lábaim vittek. Lassan a könnyeim is kiszabadultak. Leültem egy fa tövébe és ott zokogtam.
A gyűrűt kezeimben forgattam és csak gondolkoztam. Jonghyun-nak részben igaza volt. De nagyon csúnyán megbántottam. Borzasztó vagyok...
De én Onew-t szeretem! Most mindent elrontottak... Ahjj! Kai is!! Miért most kellett ezt az egészet kitalálnod!!
- Aaahhhjj!- kiáltottam fel.

-Na avassatok be minket is-mondta hűvösen Minho.Pár percig csend volt.majd megszólaltam.
-Jongin szerelmes Taeminbe.-mondtam majd Inkább kedvesem után mentem, de nem találtam meg.
-Taemin hol vagy?-kiabáltam

Meghallottam Onew hangját de nem szóltam neki. Nem akartam, hogy így lásson. Most teljesen összezavartak. Utálom Jonghyun-t. Gyűlölöm Jongin-t. Undorodom magamtól.

-Kérlek beszéljük meg. Ne hagyj kétségek közt-kérleltem

- Menj vissza Jinki!- szipogtam.

-Nem -indultam meg a hang irányába és rá is találtam.-Gyere beszéljük meg. -simogattam meg a hátát

- Nincs mit beszélni! Szeretlek. Ezt nem lehet megérteni? Ez a felfuvalkodott seggfej szítja itt a tüzet. Utálom!! Jongin-nal együtt!! Jesszus... Hogy mondhatok ilyet a barátaimra?! Undorító. Annyira sajnálom Jinki.- dőltek belőlem.zokogva a szavak.
szombat

-Nem vagy undorító. És hagyd abba a sírást vagy te leszel a mosómedve. Én sajnálom hogy így alakult most. Kérlek nyugodj meg mert nem tesz jót neked.-öleltem magamhoz

- Jó.- szipogtam.- De én tényleg hozzád akarok menni.

-Én elhiszem de azért ezt Jonginnal is meg kell beszélned. -simogattam meg.

- Miért kellene? Nem tartozik rá.- morogtam.- Azt akartam, hogy most, itt az erdőben házasodjunk össze. Cseppet sem hivatalos de a barátaink tudnának róla. De Jonghyun tönkrevágta. Ő lett volna a pap.- mosolyogtam keservesen.

-Jajj szerelmem.Sajnálom-bújtam el hisz nem akartam hogy sírni lásson.

- Ne! Nincs semmi baj!- másztam hozzá és megöleltem.- Nem számít ez az egész. Már így is a tiéd vagyok. Örökre. Senkiért nem vagyok képes elhagyni Téged. Jöhet akárki, nekem Te vagy a nagy Ő!- csókoltam meg.

-Szeretlek.-suttogtam ajkaira majd elmélyítettem a csókot. Nem akartam most szeretkezni vele csak azt szerettem volna ha érzi azt amit én.

- Én is.- öleltem szorosan magamhoz. Így akartam maradni örökre. Csak Ő és én. És a szerelmünk.

-Menjünk be és kérjük meg Minhot hogy adjon össze minket.

- Köszönöm.- mosolyogtam. Letöröltem minden könnyem és összeszedtem magam. Kézenfogva mentünk vissza.

-Minho leszel a papunk?-kérdeztem miután bementünk.
-Hogy én?De miért én ?-jött zavarba
-Mert  aki lett volna egy idióta így az örömapát kérjük fel-nevettem

- Há-hát lehetek.- mosolygott büszkén.
- És én ki leszek?
- Te a tanunk leszel Bummie.
- Rendben. És hol lesz? Mikor?
- Ma. Délután. Legyen kint a tisztáson. Vagy a kunyhó előtt? Nem tudom.
Jonghyun csak a kanapén ülve figyelt minket.

-Jó rendben legyen a tisztáson -lelkesedett fel Kibum
-Akkor délután kettőkor találkozunk.-mondtam mosolyogva.
-Addig én elviszem Taemint és előkészítem. Minho addig Onew-t varázsold át-vigyorgott Kibum

Key teljesen bezsongott. De nem bántam. Úgy éreztem magam, mint egy tini lány aki elszökött a szülei elől és a legjobb barátnője segítségével házasodik össze.
Felmentünk a szobánkba és Kibum minden ruhámat kipakolta. Hát öltönyt nem hoztam magammal meg semmi ünnepélyeset. De volt nálam egy fekete farmer csőnadrág meg egy fekete ing. Umma még a hajamat is megcsinálta sőt még ki is sminkelt.
- Izgulsz?- kérdezte mosolyogva  tükör előtt.
- Igen. De ki nem izgul az esküvője előtt?- kuncogtam.
- Igaz. Annyira aranyosak vagytok együtt. A sors is így akarja.- simogatta meg vállam.
Nem mondtam semmit csak mosolyogtam majd sóhajtottam egyet.
- Baj van?
- N-nem... Csak...
- Csak? Nem akarod?
- Dehogyisnem! Mindennél jobban. Csak Jongin...
- Mi van vele?- ijedt meg.
- Onew azt mondta, hogy ha hazamentünk keressem meg és mutassam meg neki, milyen is velem élni. Hisztizzek meg vegyem el a kedvét magamtól. Szerinted ez jó ötlet? Mert szerintem nem. Vagy nem.tudom.

Minho kihozta a szobánkból a cuccomat és segített kiválasztani a megfelelő ruhát.
-Akkor így jó leszek?-kérdeztem.
-Igen jó leszel-nyugtatott meg. Egy fekete farmer és egy szürke póló volt rajtam. -És izgulsz?-kérdezte.
-Igen is meg nem is. Inkább félek.
-De miért?
-Tudod azt mondtam neki hogy miután innen hazamentünk menjen el Jonginhez és ábrándítsa ki magából. - De mivan ha beleszeret?  Mivan ha elhagy miatta?-adtam hangot az aggodalmamnak.
-Ugyan már Jinki szeret téged ezt még a vak is látja. Ezen nem kell tovább gondolkodnod Taemin okos fiú, tudja hogy mit csinál.

- Nem tudom Minnie. Én a helyedben nem mennék el. Felesleges. Letiltanám mindenhonnan Kai-t és nem állnék szóba vele. De Te tudod.- suttogta.
- Ahj... Nehéz. Köszönöm Key Umma.- fordultam meg és megöleltem.- Tudom mit kell tennem. Először hozzámegyek Jinki-hez, még ha nem is hivatalosan.- kuncogtam.- Aztán elmegyek Jongin-hoz és megmondom neki, hogy álljon le és ne keressen, mert nem fogok válaszolni neki.
- Helyes.-  vigyorgott.- De most gyere. Mindjárt 2. Ne nagyon várassuk meg Őket. Még nekem is kellene valami ruhát találnom. Gyere segíts!- fogott kézen és elrángatott a szobájukig.
- Várj! Mi van ha Ők itt vannak?! Az balszerencse ha a vőlegény látja az "arát".
- Igaz. Bent vagytok?- kopogott be.

-Igen még igen de már indulunk is le a papot beállítom a helyére-mondtam és indultunk ki Minhoval. inkább leszaladtam nem akartam Taemimre ránézni. Kint a kis tisztáson beállítottam Minhot egy fa alá. Gyönyörű volt az egész. Küldtem egy sms-t a menedzsernek hogy megházasodom. majd 2 nap múlva mindent elmondunk neki. Jonghyun ki sem mozdul a házból...
Alig  telt el fél óra megjelent Kibum és Taemin. Még így is gyönyörűen festett.

- Nagyon izgulok Umma!- szorongattam Kibum kezét ahogy közeledtünk.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Jut eszembe. A gyógyszered bevetted?
- Ahm... Reggel igen.
- Akkor ha ennek vége azonnal beveszed a másikat is!
- Értettem.
- Nah itt is vagyunk!- Key a zsebéből telefonon benyomta a tipikus esküvői indulót és Onew-hoz vezetett.

Ahogy odaért hozzám Kibum odaadta Minnie kezét. Büszkén nézett ránk és adott a papunknak egy gyors puszit.
-Nos azért gyűltünk ma össze ezen a csodálatos helyen, hogy összekössük ezt a két életet.Akinek bármi ellenvetése van az most szóljon vagy hallgasson örökre.-itt hatásszünetet tartott.

- Nos ha nincs akkor folytatnám. Ez a nap mindannyiunk életében fontos mérföldkő. Isten akaratából eme két csodás test és lélek ma végleg egyesül. Istennek nem számít, hogy milyen ruhába öltöztetve szánja egymásnak a két lelket. Ti két férfi testébe zárva találtatok egymásra. Legyetek kitartóak a világgal szemben. Ne adjátok fel a szerelmeteket. Lesznek még nehézségek az életben, de azt együtt könnyű leküzdeni. Csak mindig fogjátok egymás kezét épp úgy, ahogy most is.
Lee Taemin. Szereted- e teljes szívedből és lelkedből az előtted álló Lee Jinki-t?
- Igen.- fojtogatott a sírás. Minho olyan szép beszédet mondott.
- Mellette maradsz-e egészségben, betegségben, jóban, rosszban, amíg a halál el nem választ?
- Igen. Még a síron túl is.- gördült le egy könnycsepp.
- Lee Jinki. Most tőled kérdezem. Hűséges társa leszel-e a melletted álló Lee Taemin-nek, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg ásó, kapa, nagyharang el nem választ?

-Igen mindenben mellette fogok maradni. -mondtam elérzékenyülve.
-Akkor a rám ruházott hatalmamnál fogva házastársaknak nyilvánítalak titeket. Most már megcsókolhatjátok egymást-mondta mosolyogva
Lassan hajoltunk egymás felé de mielőtt megcsókoltuk volna egymást valaki felkiáltott.
-Nem!Taemin ezt nem teheted velem-Üvöltött Jongin

- Jongin?- fordultam felé.
- Taemin! Én szeretlek!- rohant oda hozzám.
- Menj innen Kim Jongin! Ne szólj bele az életembe!- löktem odébb.- Te hívtad ide??!!- rohantam Jonghyun-hoz.- Hm? Válaszolj!!
- Igen. Én voltam.
- Te szemét! Miért tetted ezt is tönkre?!- csaptam pofon.

-Taemin ne hagyjad ő csak a javadat akarja még ha rossz emberrel is.-fogtam le tajtékzó szerelmemet.
-Te  ne mond meg ki a rossz!-üvöltött Jongin

Leálltam a csapkodással és a kiabálással. Csak halkan zokogtam.
- Jongin. Könyörögve kérlek. Menj el innen. Hagyj békén. Majd ha hazamentem beszélünk. Addig ne is keress.- zokogtam Onew karjai közt.- Jonghyun Te pedig tegyél meg egy szívességet.
- Mégpedig?
- Fotduuulj feeeel!- üvöltöttem Jinki mellkasába.

-Na jó elég volt.-kiáltottam.-Senki sem fordul fel. Nem volt szép Jonghyuntól de ez van. Jongin elhiszem hogy szereted mint hazaértünk kapsz vele egy hetet. Csak most még hagy legyek vele boldog. ha sikerül az hogy beléd szeressen elengedem, de ha nem elfelejted.-mondtam nyugodtan.
-Jól van megértettem gyere Hyung Tao vár-mondta csendesen Jongin majd elmentek mind a ketten

- Mi volt ez az egész?- háborodott fel Kibum. - Ezt nem gondolhatjátok komolyan!

-Sajnos ez van.-simogattam Taemin hátát hogy végre megnyugodjon.-Jongin komolyan gondolja Jonghyun szerint meg sokkal jobb lenne mindenkinek ha ő Jongin mellett van hiszen bántottam eleget. Talán igaza van talán nem. Valakinek a legvégén piszkosul fog fájni.-suttogtam el a végét.

- Most komolyan azt hiszed, hogy egy hét megváltás lesz?! Jongin és Taemin kiskoruk óta ismerik egymást. Sokszor 1 hetet tölthettek együtt. Ismerik egymást. Taemin csak szenved. Nem látod? Téged szeret. Még! De ha most elküldöd...- magyarázta Kibum.
- Hagyd. Ez az Ő dolguk.- fogta meg Minho Key vállait.
- Elegem van!- löktem el magam Onew-tól és elszaladtam.
Key-nek igaza van. De a baj az, hogy már most sem tudom mit érzek. Fogalmam sincs mit tehetnék. Csak rohantam be az erdő sűrűjébe.

-Tudom hogy mit miért teszek. Tudom hogy elveszíthetem.  de inkább így minthogy a szíve álljon meg.
-Nem vette be a gyógyszerét!-sikított fel Kibum.Berohantam a házba és felkaptam a gyógyszerét meg egy üveg vizet és elindultam arra amerre Taemin indult. Szüksége van a gyógyszerre. Muszáj élnie.
-Taemin kérlek ha hallasz csak a gyógyszeredet vedd be.

10 perc után már nem bírtam futni. Csak sétáltam. Csak azt nem tudtam merre.
- Reeemeeek! Eltévedteeem!- kiabáltam égre emelt tekintettel. Néhány madárka felreppent az ágakról. Még ők is magamra hagytak. Mindenki. Csak a gondolataim nem.
"Jongin" "Kibum" "Jonghyun" "házasság" "Onew" "szerelem" "fájdalom" "Minho" "esküvő"
Csak úgy száguldoztak a szavak a fejemben. Hirtelen hatalmas fáradság fogott el. Elindultam visszafelé de egy kis bokornál megálltam, ásítottam, leültem és elaludtam.

-Taemin Ne csináld ezt. Nagyon megijesztesz-üvöltöttem az erdő csendjébe. Semmi neszt nem lehetett hallani. Nagyon megijedtem. Mi van ha valami baja van? Ha elesett és beverte a fejét, vagy ha a szíve nem bírja?-Taemin Hol vagy? kérlek !-üvöltöttem

Csak halkan pihegtem a bokor tövében. Nagyon álmos lettem. A telefonomért kutattam. De nem tudtam, hogy kit hívjak vagy mit mondjak neki.

-Kibum nem találom-sírtam a telefonba.
-Nyugodj meg hívd fel most néztem a telefonja nála van.-de hülye vagy Jinki. letettem a telefont majd hívtam is Taemint.

Áh valaki megtalált. Rezgett a telefonom.
- Igen.- szóltam bele elhalóan. Szomorú voltam, hogy elhagyott az erőm és hogy biztos miattam aggódnak. Pedig nem kell ám.

-Merre vagy életem?-kérdeztem sírva.

- Nem tudom.- szipogtam.- Egy bokor tövében fekszem, mint egy csöves.- nevettem ki magam.- Sok magas fa van körülöttem. Ez az egy bokor van itt. Egy kis kitaposott út vezet ide.- szuszogtam halkan.

-indulj el visszafelé vagy nem is maradj ott megkereslek jó? kapcsolj zenét hogy meghalljalak jó? -nagyon örültem hogy semmi baja de még mindig aggódtam hogy nem mellettem van.

Bekapcsoltam az egyik kedvencemet. Jonghyun és Ő éneklik. Szomorú. Tökéletesen a hangulathoz illik. Vártam, hogy megérkezzen. Egy kicsit lecsuktam a szemeimet.

Alig mehettem úgy tíz perce mikor hallottam a zenét. Arra szaladtam amerre Taemin volt. Láttam hogy ott fekszik. nagyon megijedtem.
-Taemin édesem kelj fel itt a gyógyszered-simogattam meg az arcát

- Ühm...- nyitottam ki a szemem. Nem láttam de éreztem, hogy a sírástól feldagadtak. Lassan felültem és bevettem a gyógyszerem.
- Sajnálom.

-Ne.Az én hibám.Gyere haza viszlek-vettem a karjaimba

- V-várj. Tegyél le.- kértem.- Tu-tudok menni.- fogtam meg a kezét és elindultam. Nem akartam, hogy a fájós lábával menjen és még engem is cipeljen.- Ugye elment?- céloztam ezzel Jonginra.

-Igen és Jjong is ment vele-sóhajtottam fel. -De még mindig nem kaptam meg a csókomat

- A tiéd vagyok.- álltam meg és az ajkaihoz hajoltam. Megcsókoltam majd elváltam.- Most és örökké.- csókoltam meg még egyszer.

-Nagyon szeretlek-öleltem magamhoz.

- Én is.- pusziltam nyakába.- Menjünk. Kibum biztos aggódik.

-Nyugodtabb mint én.-kuncogtam.

- Oh. Ilyen is ritkán van.- fogtam meg ismét a kezét és elindultunk. Negyed óra után már láttuk a kis kunyhót.

-Gyere úgy szeretnélek bevinni ahogy a filmekben.-mosolyogtam rá

- El fogsz bírni?

-Természetesen. -mosolyogtam rá majd felkaptam. Az ajtót óvatosan kinyitottam majd bevittem.

Nyakába kapaszkodtam és csak szégyenlősen mosolyogtam ahogy bevitt.
- Nah végre itthon vagytok.- sóhajtott megkönnyebbülve Key.- Cukik.- mosolygott.
- Azt hiszem mi nem akarunk zavarni.- vigyorgott Minho.

-Köszi srácok.-mosolyogtam rájuk-de mi felmegyünk és lefektetem nehogy beteg legyen
-Jó ötlet -simogatta meg Kibum Taemin arcát

- Szeretlek Umma.- mosolyogtam rá- Téged is Minho hyung.- felé is megvillantottam a mosolyomat.
Onew felvitt a karjaiban egészen az ágyig. Lerakott és mellém ült.
- Ne menj el. Soha. Maradj mellettem. Annyira szeretlek.- suttogtam neki majd megfogtam a kezét és magamhoz húztam; hogy feküdjön mellém.

-Soha nem hagylak magadra. én mindig itt leszek ha kellek-suttogtam a fülébe.

- Köszönöm.- lassan lecsuktam a pilláimat és elaludtam. Sok minden ért ma. Elfáradtam. De este meg majd nem tudok elaludni... Na mindegy... Lesz jobb dolgom is. Hisz a nászéjszakánk lesz ez.

 figyeltem ahogy alszik. Olyan békés volt.
-Miért nem lehet nyugodt életünk?-suttogtam. Annyival egyszerűbb lenne minden ha csak ketten lennénk. Ezek után én is elszundítottam

Mélyen aludtam. Nem álmodtam semmit. Vagyis nem akartam, szóval nagyon koncentráltam, hogy ne legyen semmi.
Ám egy kis rémkép így is felbukkant a szemeim előtt. Ijedten nyitottam ki a szemeimet de mikor meggyőződtem róla, hogy ez csak egy álom volt, kicsit megnyugodtam. Onew felé fordultam és szép arcát néztem.

Nagyot nyújtózkodtam.És Taeminre mosolyogtam.
-Jó reggelt kincsem hogy aludtál?

- Reggelt? Este van drágám.- mosolyogtam.- Amúgy jól aludtam. Te?

-Mivel itt voltál jó.De ha este van akkor ez a nászéjszakánk ugye tudod?-kérdeztem meg

- Öhm... Tudom.- fordultam el pirulva.