3.fejezet

Amikor felkeltem reggel Taemin-t öleltem aki meg készségesen bújt hozzám. Annyira szívderítő látványt nyújtott, hogy legszívesebben soha többet nem engedtem volna el. De sajnos a munka szólított. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és kicsoszogtam a konyhába.

-Jó reggelt Onew.- szólt vidáman Key- Hogy aludtatok? 
-Jó reggelt. Elég kellemesen és te? 

Éreztem, hogy reggel van. Az ablakon át a függönyökön beszűrődő reggeli napfény felkeltett. Meg az az érzés, hogy valaki szorosan magához húz és megölel. Hirtelen nem értettem hol vagyok aztán apránként megvilágosult elmém. Este. Játék. Én voltam a nyeremény. Onew nyert. Most pedig itt vagyunk. Amint ez tudatosult bennem még jobban hozzábújtam. Ám mikor visszaaludhattam volna mocorgást éreztem. Majd egy üres helyet mellettem. Hyung felkelt. Én még lustiztam egy keveset majd első utam a mosdóba vezetett ahol összefutottam Minho-val.

- Reggelt Hyung...- köszöntem kómásan.

-Hello Maknae.- vigyorgott majd elindult a konyhába reggelizni. 

 -Jól aludtam én is -felelte Key.Időközben belépet Minho és Jonghyun is a konyhába. Mind a kettőn látszott hogy egy kicsit fáradtak. Már csak Taemin hiányzott. addig nem is kezdtem el enni amíg fel nem bukkan. 
-Ha Taemint várod akkor épp most ment a slozira.- szólt Minho 
 -Jólvan 
-Tényleg és hogy telt az éjszaka kettesben?- kérdezte perverz vigyorral Jjong 
- Egész kellemesen gyorsan elaludtunk- feleltem az igazsághoz híven

- Jó reggelt mindenkinek!- köszöntem szépen hangosan ahogy illik, mikor becsoszogtam a konyhaajtón. 

- Szervusz Minnie.- jött a válasz a többiektől. Leültem az asztalhoz a megszokott helyemre, Onew és Minho köszé, majd jó erősen megdörzsöltem a szemeimet. 
- Álmos vagy? Hosszú volt az éjszaka?- kérdezte Jonghyun hyung. A hangleejtéséből tudtam, hogy mikre gondol... 
- Igen. Borzasztóan hosszú volt és fárasztó. 
- És mesélsz, hogy miben fáradtál el?- csillant meg a szeme. 
- Semmi olyanba,amihez közöd lenne hyung!- nem adom meg neki az örömöt. 
- Na megállj Te kis...- kapta fel a vizet. Válaszul nyelvet öltöttem rá. Erre Ő felállt az asztaltól és felém kapott. Minho csak fetrengett a röhögéstől, Onew a fejét csóválta miközben szürcsölte a kávéját. Key hyung tett köztünk rendet. 
- Jonghyun nyugodj meg kérlek. Minnie neked meg odaraktam a kakaódat inkább azt igyad, ne a hyungjaidat hergeld. 
- Igenis Umma!- tisztelegtem majd belekortyoltam Kibum isteni kakaójába. 

 Miközben reggeliztünk csipogott a telefonom. Szóval megjött a mai program. Gyorsan átfutottam 

- Na akkor a mai program délben egy fotózás előtte semmi. A fotózás után próba azután egy interjú majd ruhapróba majd megint egy próba utána meg egy fotózás. És ennyi.

 - Csak ennyi?!- kérdezte Key. Hallottam hangjában az iróniát. 

- Az oké, hogy délog semmi dolgunk, ami azt jelenti van 2,5 óránk, de megint hajnalba érünk hazza tiszta hullaként. Elegem van az SM ilyen pocsék beosztásaiból!- nyafogott Jonghyun. Mindenki csak bólogatott hisz mindannyiunk panaszát mondta ki néhány másodperce. 

- Ráadásul nem is voltunk otthon már 3 hónapja. Ez annyirra rossz.- hajtottam le a fejem míg a bögrémmel babráltam. 
- Sajnos ez van. Ezt kell kibírnunk.- lépett hozzám Key és megszorította a kezem- Te is mondj valami bíztaót Jinki.- nézet a vezetőnk felé.

 - Ma beszélek a főnökkel és a menedzser -hyungal is hogy had kapjunk egy kis szabadságot. Nagyon jól esne már az otthoni koszt. Szóval akkor én már megyek is mert úgy is lenne egy megbeszélés is még a koncertekkel kapcsolatban.- mondtam és felálltam megsimogattam Taemin buksiját, majd a szobába siettem átöltözni. Kellett már tényleg a szabadság mindannyiunknak és ezt ki is fogom harcolni még ha belegebedek is . Újra látni szeretném ahogy Taemin boldogan felkacag.

-Sziasztok én akkor elmentem és a fotózáson találkozunk, És Key- Umma kérlek hozz nekem majd egy kis csirkét -néztem rá kölyökkutya tekintettel.  

-Rendben viszek- sóhajtott fel 

-Imádlak na sziasztok.

 -Sziiiiaaa hyuung!- kiabáltuk utána.  

- Nah most mi legyen?- tette fel a költői kérdést Jonghyun. Választ nagyon nem kapott hisz Minho és én kimentünk a nappaliba a nagytvhez és videójátékoztunk, Kibum pedig a kiadott parancsán azaza a csirkén na meg az ebédünkön dolgozott. Az idő elteltével Jonghyun is csatlakozott hozzánk, jól el is vertük, aztán Key egy kicsit lepihent. Majd dél előtt kb. fél órával elkészültünk, kocsiba pattantunk majd a fotózás helyszínére mentünk ahol Onew már várt minket.

 -Sziasztok van egy jó hírem és egy kevésbé jó melyikkel kezdjem? 

-Tök mindegy nem?- kérdezte Jonghyun 

-Oké akkor mondom sikerült kiharcolnom egy kis szünetet ami ugyan jó hír de az egész csak 1 hét. Sajnos csak ennyit tudtam kiharcolni. Sajnálom.

- Jaaaj Hyuuung!!! Megmentő vagy! Egy Isteeen! Köszönjük!- ugráltam körbe majd végül a nyakában kötöttem ki. Annyira boldog voltam, hogy végre kapunk egy kis szabadságot. Nem érdekelt, hogy csak 1 hét. Végre láthatom a szüleimet és a bátyámat. Ez volt a legfontosabb. Bele sem mert gondolni, hogy Jinki-nek ennyi mindent meg kellett ezért tennie, hogy szabadságra mehessünk.

- Juj hyung! És mikor? Ugye már a hétvégén hazamehetünk?- lelkesedtem.

-Igen sikerült úgy intézni hogy hétvégén mehetünk.- feleltem mosolyogva. Ezért az arcért megteszek bármit. Még azt is elvállaltam hogy ők mennek és én meg maradok elintézni az elmaradt papír illetve elszámolást. Tudom hogy egy meló de a csapatért és legfőképp Minnie-ért bármit.

-Fiúk ideje lenne átöltözni.- Jött az egyik programvezető. 

Sóhajtottam egyet majd utána ballagva bementünk az öltözőbe.

 -Jaaaaj hyung. Nem is tudom hogyan köszönjem meg.- vigyorogtam. Egyszerűen úgy örültem, olyan boldog voltam. Akár madarat is lehetett volna velem fogatni.  

- Tényleg köszönjük Jinki.- mosolygott kedvesen Key Umma is.- Te vagy a legjobb vezető!- dícsérte miközben épp vette fel a nadrágját. A fotózás marha unalmasan telt. Csak az dobott fel, hogy minden perccel közelebb kerültem a családomhoz. Szünetben egész végig Onew hyungon lógtam. Boldogítottam szegényt. Teljesen bepörögtem. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy tartozom Neki. Így kiszolgáltam, megnevettettem és jól megölelgettem. Olyan boldognak tűnt Ő is.

 Az hogy mellettem volt egész idő alatt teljesen feldobott és megmelengette a szívemet. A fotózás után a próbaterembe tartottunk. Mieőtt bementünk volna Key a kezembe nyomta az ételest. Na most leülsz szépen és addig nem megyünk be amíg meg nem eszed.-szólt szigorúan

 -Rendben -csillantak fel a szemeim az étel láttán. Jóízűen falatoztam mikor észrevettem a tőlem nem is mesze ülő Taemint 

 -Kérsz?- kérdeztem teli szájjal és mosolyogva miközben felé nyújtottam az ételest

 - Nem kérek, köszönöm. Nem akarom elenni előled. Meg aztán kell az energia.- mosolyogtam rá.

- Taemin! Mit csinálsz?! Hát láttatok.már ilyet? Onew még sosem kínált meg senkit sem a csirkéjével! Te meg nem fogadod el?!- szörnyülködött el Jonghyun azon, hogy visszautasítottam egy ilyen ritka felajánlást.

 -Ennyire gonosz lennék? -szörnyülködtem el magamon nevetve. De nem hagytam annyiban megfogtam egy kis csirkét és Taemin felé közelítettem -Mond szépen áááááááááá

  - Naaaa hyung! Nem vagyok baba!- nevettem el magam mikor Onew meg akart etetni.

  -Csak ezt az egyet az én kedvemért. Kérleeek -néztem rá szépen

 Jaj hát ennek a nézésnek képtelen voltam ellenállni így elfogadtam. 

- Egye fene. Áááá.- nyitottam ki a számat, mire Onew hyung óvatosan belehelyezte az apró csirkefalatot. Szemeimet autómatikusan becsuktam. Lassan ajkaimat is zárni kezdtem de még hyungom ujjai a számban voltak így végükkel alsó ajkamhoz ért. Kirázott a hideg, szemeim kipattantak. Idegesen rágni keztem. 

- Hmm.... Key Umma ez megint isteni finom.- dícsértem a főztöt

- Köszönöm.- fordultam oda Onew-hoz.

Most komolyan el kellett gondolkodnom hogy mit is csináljak, hiszen ahogy ajkai az újaimhoz értek a szívem kihagyott egy ütemet. Hogy miért? fogalmam sincs de tetszett. ezért újra próbálkoztam . 

-Tessék ezt most Key-Umma kedvéért.- nyújtottam felé egy falatot megint.

- Nyuuu. Meg fogom enni az összes kajádat.- biggyesztettem le ajkaimat. Nem akartam kizabálni a vagyonából. Hisz tudom.mennyire imádja a csirkét.

Olyan kis butus vagy Inkább egyél én már jól laktam.- feleltem és ami igaz volt bár nem az h jól laktam de egy falat sem ment már volna le a torkomon az előbbi véletlen baleset miatt. Gyorsan Key-re pillantottam aki csak megértően mosolygott. Tudta miről beszélek hiszen ezt már ő is átélte nem egyszer.

- Jó de csak mert Key Umma kedvéért meg mert nem vagy már éhes. Nehogy kárba vesszen.- ezzel kinyitottam a szám.

 Gyorsan beletettem a falatot Taemin tökéletes ajkai közé és gyönyörködve figyeltem ahogy édesen nyammog rajta. Annyira lekötötte a figyelmem tökéletes ajkai, hogy észre sem vettem ahogy a menedzser elkezdett hozzánk beszélni.

 -Onew figyelsz? -kiabálta el magát Jonghyun 

-Jaja persze csak el bambultam. Miről maradtam le? 

-Csak arról hogyha nem húzod befele a segged akkor én rugdosom be addig a próbateremig- nevetett Jonghyun Csak nevettem majd gyorsan elraktam az immáron üres ételest és berepültem az ajtón szó szerint hiszen a drága jó vokalistánk beváltotta az ígéretét és seggbe rúgott amire egyáltalán nem számítottam ezért hasra vágódtam.

- Jesszusom! Hyung, jól vagy?- rohantam oda a földön fekvő leaderhez.- Jonghyun eszednél vagy? Mi van ha eltörte valamijét?! Vagy meghal miattad?!- estem azonnal kétségbe. Lassan felsegítettem. 

- Nem gondolod, hogy néha túlságosan is eltúlzol dolgokat?- nézett rám csodálkozva Jjong hyung.

-Nyugi Minnie csak a padló lett tisztább -mosolyogtam rá megnyugtatóan- Te meg Jonghyun ezért mosogatni fogsz vagy nem is a fürdőt takarítod miután visszaértetek a szünetről. Értve vagyok? 

-Igen értve. -felelte duzzogva

-Mi az hogy értetek?-kérdezte Minho csodálkozva-Te nem mész haza?

- Megnyugodtam.- mosolyogtam majd megöleltem. Hogy miért? Halványhupikék gőzöm sincs. 

- Tessék? Nem mész szünetre?- képedt el Kibum.

-Öhm de megyek csak szerintem előbb visszaérek mint ti - füllentettem nem akartam hogy ez miatt ne érezzék otthon magukat.- Szóval nem kell aggódnotok én is megyek amint megbizonyosodtam arról hogy mindenki kitette a lábát a közös lakásból.

- Miért érzem azt, hogy itt valami bűzlik?- nézett Onew-ra szigorúan Kibum.

Gyorsan mint a kutyák megszaglászom magam majd a többieket is Mikor Jonghyunhoz érek elhúzom az orrom 

-Jjong Bűzlik adjatok valami dezodort.- kiáltottam fel mire Jonghyun csúnyán nézett rám. 

-Még mindig nem értem hogy lehetsz te a vezetőnk-nevetett Minho 

-Amúgy Key tényleg nem bűzlik semmi ezen a marhát kivéve.

 -NEM-VA-GYOK-BÜ-DÖS!- ütötte ki Jjong Onew kezéből a sprayt.

 - Jó hiszek nektek.- sóhajtott lemondóan Key. 

- Gyertek inkább táncoljunk!- javasoltam kacarászva. Nevettem az előbb történteken de engem.is aggasztott valami. Nem tudtam mi. Így hagytam és a táncra koncentráltam.

 Ahogy a próba közepére értünk én egyre többet rontottam hogy miért? Fogalmam sincs. Úgy éreztem magam mint akinek menten leesik a feje ezért gyors leültem a terem közepén. Ennek az lett a következménye hogy Jonghyun rám esett majd őket követték a többiek

-Huh... Elhfáhradtham...- lihegte a "kicsiarakás" tetején Key. 

- Szerinthem mindhenkih odahvan... De nem szállnánk le egymásról?! Onew hyungot teljesen összenyomjuk.- javasoltam- Jól vagy hyung? Olyan sápadtnak tűnsz.- kezdtem.el.ismét aggódni Leaderünk életéért.

-Persze csak megszédültem egy kicsit de minden rendben.Hirtelen csipogott a telefonom.  

-Hol a jó büdös francban vagytok 30 perc és kezdődik az interjú. -kiabált a menedzserünk a telefonba

-Rögtön indulunk - gyorsan kinyomtam a telefont. -Srácok siessünk mindjárt adásban leszünk.

Gyorsan összeszedtük a holmijainkat meg persze magunkat és már úton is voltunk a TV felé, hogy felvegyék az interjút.

 - Délután fél 5. Eddig mást nem csináltunk csak rohantunk. És még nem.is vagyunk.túl a nap felén.- vázolta a helyzetet Jonghyun mikor már a sminkben ültünk.

-Gyerekek van egy jó hírem- Jött be a menedzser- az utolsó fotózást lemondták ezért én meg elengedem nektek az utolsó táncpróbát, nekitettel Onew rosszul létére. 

-Nagyon szépen köszönjük -felelték a fiúk egyszerre én meg csendben mosolyogtam a sarokban

- Hallotad ezt hyung?- lépkedtem oda vigyorogva Onew-hoz.- Már csak ezt az uncsi interjút meg a még uncsibb ruhapróbát kell kibírnunk. Ugye már jobban vagy?

 -Igen jobban vagyok ugye ülsz mellém az interjún?

- Ezt kérdezni sem kell. Persze, hogy ülök melléd.- mosolyogtam rá. 

- Na elég bájcsevejből! Gyerünk fiúk. Menjetek be és foglaljatok helyet. 5 perc és kezdünk.- utasított minket menedzser- hyung.

 -Jó jó megyünk már. -szólt Minho fáradt hangon majd mindannyian megindultunk a stúdióba.

 Az interjú első 15 perce csak "ismerkedéssel" telt. Elmeséltük, hogy milyen stílusú dallal szándékozunk visszatérni. Egész végig Onew-t figyeltem. Néha Ő is rám pillantott lopva párat. A hangulat egész jól oldódott. Sokat poénkodtunk, mikor is a riporter bedobott egy elég érdekes kérdést. 

- És tudtok-e arról, hogy a rajongóitok párokba állítanak titeket? Rólatok terjesztenek egyet s mást? Tudtok ezekről? Ha igen akkor mit szóltok hozzá?

-Komolyan?? -nézett tettet meglepetéssel Jonghyun

-Ahham legnépszerűbbek a JongKey fanok őket követik az OnTae fanok majd a 2Min és nemrégiben felbukkantak a MinKey fanok is.

Miközben sorolta mutogatta a párokat. Figyeltem a srácok reakcióját szerencsére semlegesek vagy épp puszit küldtek egymás felé.

 - Mit szóltok hozzá? Mennyiben erősítitek meg a pletykákat vagy esetleg hogyan cáfoljátok meg? Mit üzentek a fanoknak?- bombázott minket a kérdéseivel a műsorvezető. 

- Nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ezek a párosok csak a fanok agyszüleményei. A csapat minden tagja lassan már 8-9 éve ismeri egymást. Nincs köztünk más szimpla barátságnál. 

- Egyet kell értenem Jonghyun-nal.- folytatta Key- Nagyon szeretjük egymást. Az életünk na meg a szabadidőnk nagy részét együtt töltjük. Természetes, hogy a bandán belül kialakulnak olyan párok akik jobban megértik egymást, többet vannak együtt. Ez így van rendjén.- mosolygott kedvesen Kibum. 

- Meg aztán azok a kósza érintések véletlen nyelvbotlások is csak a fáradtság művei.- mondta Minho. 

- Szóval nincs a banda tagjai között semmiféle más viszony?- feszegette még mindig a témát a riporter. 

- Nincs. De ha lenne sem lenne köze hozzá senkinek.- hoppá... Kicsit felkaptam a vizet... Lehet ezt nem kellett volna...

 -Mi az Taemin megártott a csirke ?-kérdezte Jjong 

-Milyen csirke?? Csak nem? 

-De de Onew Hyung ma jótékonykodott és meg kínálta Taemint vele. 

-Hűha a ChikenBoy adott valakinek a csirkéjéből ez..ez történelem.- felelte a műsorvezető. Ennyire azért nem vagyok gonosz. Csak szeretem a csirkét de azért ölni nem tudnák érte... vagy mégis. Ezen jót nevettem amit persze a műsorvezetők félreértettek majd azt mondták hogy reménytelen eset vagyok. Hála a jó égnek ezek után csak egy számot kellett előadnunk.

 Ez pocsék volt. Életem egyik legkínosabb interjúja... Mikor előadtuk azt az egy számot már le is vonultunk a színpadról. Az öltözőben mindenki engem piszkált.

 -Na ki a kiszemelted Minnie? -kérdezte Jjong majd meglökte csípőjével Taemint.

-Hagyjátok már szegényt de amúgy igaza volt senkinek semmi köze ehhez.

 - Én? Nekem kiszemelt? Hagyjál már a baromságaiddal, hyung... Soha nem szeretnék bele egy srácba... főleg nem a csapattársam valamelyikébe. Semmi bajom sincsen. Csak ez a véleményem és kész! - muszáj volt kiadnom magamból. Ekkora őrültséget. Imádom Őket egytől egyig. De nem tudom elképzelni, hogy bármelyikőjükre is ÚGY nézzek....

 Soha... ez a szó járt a fejem. Nagyon rosszul esett. Soha... de lehet hogy talán lenne még esélyem? Talán. Key észrevette ezt és bíztatóan mosolygott . 

- Amúgy ne hogy azt hidd h nem vettem észre hogy amikor rád mutattak meg rám.- szólt Key Jonghyunnak majd egy puszit küldött felé mire Jonghyun elfintorodott és mi röhögésben törtünk ki.

 - Ch... Szeretem a vicceidet, imádom a főztödet, csodálom a tehetségedet de ha fizetnének sem jönnék veled össze, drága.- felelte Jjonggie gúnyosan, majd Ő is küldött egy puszit Kibum-nak. 

- Ajjaj.... azt hiszem megint kezdődik a szócsata.- jegyezte meg halkan Minho a sarokból. 

- Ugyan. Mindig ezt csinálják... És mi a vége? Nagy röhögés.- nyugtattam meg raper barátomat. Onew olyan szomorúnak tűnt. Vagy talán a gondolatai tengerében merült el. Mikor összeszedtem maga, és úgy gondoltam, hogy odamegyek és megkérdezem, hogy mi a baja, mikor épp jött a menedzser- hyung és már lökődött is ki mindenkit a kocsihoz. Egy újabb helyszín a mai nap. Ruhapróba.

Utolsó állomás a mai napon megnyugtató de egyben fárasztó. Miközben autóztunk Minho ült be mellém. Ami fura volt de megértettem amint a fülembe suttogta kérdését 

-Hyung te megvetnél azért ha azt mondanám, hogy vonzódom Key-hez?

2. fejezet

Kibum leterítette a játékszőnyeget majd mint kiderült nincs ki pörgessen ezért Minho készségesen felajánlotta, hogy majd ő pörget. 20 perc múlva a következő volt a felállás. Jonghyun alul rajta Taemin aztán én de elég fura helyzetben a fejem éppen Taemin lába között. Key lábai közt pedig Jonghyun feje. Nagyon fura helyzet volt de be kell valljam nagyon tetszett.

- Hát apám ez marha vicces!- röhögött ki minket Minho.- Héhéhééé! Meg ne mozduljatok!- pattant fel nevetéstől fuldokolva a helyéről- Hozom a fényképezőt! Ezt meg kell örökíteni!!- ezzel ki is rohant a nappaliból. Elég kényelmetlenül éreztem magam. Főleg, hogy Onew hyung arca, hát, hogy is mondjam... elég közel volt egy bizonyos érzékeny pontomhoz. Talán túlságosan is közel.... De ahogy elnéztem Jonghyun hyung sem repesett az örömtől, hisz az Ő feje pedig Kibum ágyékánál ékeskedett.
- Hol van már ez a nemnormális! Nem sokáig bírlak titeket!- kiabálta Jonghyun.

-Itt vagyok! itt repül a kismadár-röhögte Minho

-Fúúú de elkaplak egyszer te szemét!!!- dühöngött Jonghyun hyung, mire mindenki hangos nevetésben tört ki. Ezalatt hevesen kattogott a gép, villogott a vaku és készültek a jobbnál jobb képek. Ekkor csak annyit éreztem, hogy egyre jobban gyengül a támasztékom és a végén el is fogyott. Hyung nem bírta tovább, így mindenki kidőlt. Én Jonghyun hátán feküdtem; Kibum hyung fekvőtámaszban feszített Jonghyun felett; az én hasamon hason feküdt Onew; Minho pedig töretlenül kattogtatott.
- Kicsi a rakáááás!- ugrott ránk a raperünk.

Ahogy ott feküdtem Taemin hasán fura érzés kerített hatalmába nem tudom mi lehetett az mert amint megéreztem Minho rám vette magát. Oh az isten verje meg hogy rám ugrott. Mindannyian nyögtünk egy nagyot ő meg röhögött rajtunk.
-Minho ha 2 percen belül nem szállsz le rólam esküszöm az égre, hogy nem tudom mit csinálok de nem fog tetszeni neked-kiabáltam rá mire leugrott rólunk

- Jójójójój! Azért nem kell ennyire felkapni a vizet!- mosolygott tovább a gazfickó Minho.- Inkább nézzétek meg a képeket!- lengette a feje fölött a gépet. Minho középre ült a kanapéra, mellé két oldalra Key és Jonghyun, Onew és én pedig szemben álltunk vele és úgy néztük vissza a képeket.
- Jézuska! Ezek borzasztóak! Minho töröld ki Őket de azonnal!- kérlelte a fiatalabbat Key Umma.
- Dehogy törlőm!- vigyorgott idétlenül a megszólított- Legalább ha öregek leszünk, lesz min nevetni!
- De ez undorító! Nézd már meg, hogy áll a hajam az összesen... Meg nem azért mondom de Jjonggie... Te sem voltál a helyzet magaslatán... elég érdekes fejeid vannak.
- Most mit vársz? Két ilyen sózsákkal a hátamon, milyen magaslaton legyek?!- háborodott fel Jjong
- Oké, Minho! MOST töröld!- vette volna ki a kezéből a fényképezőt, mire Ő a kezembe nyomta és elkezdett a szobámba lökődni. Gyorsan futásnak eredtem. Hangos csapódással zártam magunkra az ajtót.

Valami láthatatlan féltékenység fogott el amikor megláttam ahogy bemennek a szobába. Mire feleszméltem már a többiek az ajtót verték .
-Minho told ki a segged mert megbánod -kiabálta Jonghyun mire kinyílt az ajtó és már-már lemondóan a kezébe nyomta a gépet

Amíg hyungjaink az ajtót püfölték mi egy apróbb csínyt eszeltünk ki.
- Mi lenne ha felraknánk a gépre is a képeket?- kérdezte eszelős vigyorral a képén Minho.
- Éééés! Tudod mit? A fényképezőről meg kitörölhetnénk. Így azt fogják hinni, hogy nincsenek meg.- folytattam az agymenést. Miután megcsináltuk kimentünk.
- Na végre! Mi ez?- nézte Kibum az Onew kezébe adott gépet.
- Örüljetek... kitöröltük...- feleltem unottan, majd kisétáltam a nappaliba. Ők is követtek.

-Kár hogy kitöröltétek pedig ki akartam nyomtatni őket - röhögtem mikor megláttam Jonghyun fejét. Amúgy akkor most ki nyert?

- Adok én neked olyan nyomtatást!- mérgelődött tovább az agresszív kismalac. Nem értettem, hogy mért volt ilyen indulatos. Csak viccelődtünk.
- Nyugi, hyung. Már nincsenek meg.- mosolyogtam rá, mire egy cseppet ellazult arca.- Ééés azt hiszem, hogy Te nyertél Onew hyung. Velem kell aludnod, persze csak ha nem bánod.- mosolyogtam szégyenlősen.

-Hm nem de az én szobámban alszunk -jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. A többiek csak nevettek.

-Jó...- suttogtam- Azt hiszem mára elég volt ennyi a mókából. Mi lenne ha mennénk aludni?- javasoltam.

-Szerintem is!!Ágyba gyermekeim-kiáltottam mire mindenki megindult én is elkaptam Taemin kezét, hogy minél hamarabb az ágyban legyek Vele. Tudom ostobaság de azt hiszem beleszerettem.

Mindenki ment jobbra-balra, keresztül a nappalin, fel az emeletre, le az emeltről... Ilyenkor örülök, hogy két mosdónk van. Minho egy félig a szájából kilógó fogkefével jött ki a szobájába pizsama felső nélkül. Key arcpakolással a fején jött ki a fürdőből. Ahogy benéztem Jonghyun szobájába Ő már az igazak álmát aludta összegömbölyödve, betakarózva. Jinki az ágyát vetette meg. Én? Én a takarómmal és a kispárnámmal a kezemben, azokat szorongatva jöttem le a lépcsőn, majd Hyungom szobájának ajtajában ácsorogtam mezítláb.

Éppen az ágyat igazítottam meg amikor észrevettem, hogy Taemin az ajtóban áll mezítláb
- Mit ácsorogsz ott? gyere be mielőtt megfázol!

- Jövök hyung.- totyogtam beljebb majd lecsücsültem az ágy szélére még mindig a takarómat szorongatva. Biztos jó ötlet volt ez?

Hogy ideges voltam e abban a pillanatban? Soha...
-Gyere akkor feküdjünk le holnap kemény napunk lesz

- Jó akkor feküdjünk.- ismételtem halkan. Lassan bemásztam mellé az ágyba. Ahogy helyezkedtünk néha-néha megéreztem lábát a lábamon. Meg kell hagyni ezeket az ágyakat egy személyre tervezték.

-Elférsz rendesen? ha gondolod akkor elalszom én a földön

- Mi? Nem! Ne szórakozz hyung. Elférek. És Te is maradsz szépen ott ahol vagy.- mondtam miközben elég közelről volt alkalmam megcsodálni csokoládé színű íriszeit.

-Akkor jó.- öleltem magamhoz hirtelen- akkor jó éjt Drága Minnie

Ahogy keze a derekam köré fonódott testem kissé megremegett. Nem tudtam mit teszek. Nem tudtam irányítani magam. Arcom nyakhajlatába fúrtam, mélyen beszívtam finom illatát és behunytam a szemeim.- Neked is jó éjt, Hyungom.

1. Fejezet

Senki sem mondta, hogy ilyen nehéz Laedernek lenni. Nap mint nap halom papírmunka a folytonos próbák és interjúk után. Fárasztó de ezt meg kell tenni. A debütálásunk óta éreztem a csapatban a köteléket. Imádtam minden tagot igaz, hogy senki sem tudta az én kis titkomat ami tényleg nem baj így nem néztek rám furán és nem is kerültek. Igaz, hogy Key sejti mivel ő is a férfiakat szereti. Éppen kaptunk egy heti pihenőt amikor Taemin váratlanul berontott hozzám a dolgozószobába és nagyon szomorúan tekintett rám.

Életem legszebb dolga, hogy a SHINee csapatának a tagja lehetek. Mindig is az volt az álmom, hogy táncos-énekes lehessek. És ráadásul 4 ilyen fantasztikus ember oldalán. Ez néha tényleg egy álom. Àm van mikor a poklot járjuk meg mindannyian. A napokig tartó intenzív próbák, mikor szinte levegőt venni sincs időnk és energiánk, igencsak igénybe veszik a tagok türelmét. Akkor mindig fogy a lelkesedés és rossz ilyet mondani de sokszor megbánjuk, hogy ezt az életet választottuk. Félreértés ne essék imádjuk egymást és a "munkánkat" de néha tényleg sok. Jó lenne elvonulni, pihenni. De nem tehetjük. A csapat legfiatalabb tagjaként talán nekem van a legnehezebb dolgom. Egész kiskorom óta itt vagyok. Az életem 2 harmadát az SM falai vagy rendezvényei közt töltöttem. Nem is volt szinte rendes gyermekkorom. Nem panaszkodom de mégis egy kicsit szomorú vagyok. De talán ennek így kell lennie. Nekem már Ők a családom. De hiányzik az én drága jó Ummám finom főztje. A gyönyörű mosolya. A gondoskodó kezei amivel éjjelente betakargat. Appám férfias, erős kézfogása. A sok jó tanácsa. És persze mindkettejük bizalma és szeretete. Na és így kötöttem én ki Onew hyung szobájában. Csendben bementem. Nem akartam zavarni tudom mennyi dolga van. Reméltem Ő talán tud nekem segíteni.

-Mi a baj Drága Maknee? mi nyomja a szíved?– kérdeztem együtt érzően.

-Én nem is tudom hyung. Annyira össze vagyok zavarodva.- kezdtem bele hirtelen. Vele nem féltem beszélgetni. Bíztam benne. Tudtam, hogy amit neki mondok az ott is marad.- Fáradt vagyok. És nem tudom, hogy jó-e EZ nekem...- nagyot sóhajtottam.- Úgy hiányoznak az otthoniak. 3 hónapja nem láttam Őket. Mondd hyung mit tegyek?

-Tudom, hogy ez milyen nehéz neked. Hívd fel őket. – felálltam a székből és odasétáltam elé- beszélj velük minden nap ott a bátyád skyp-on tudtok beszélni. Sajnos csak ennyit tudok tanácsolni neked. De azt se felejtsd el, hogy mi itt vagyunk neked. vagy tudod mit? Ha bármikor egyedül érzed magad csak jöjj hozzám és majd csinálunk valamit közösen jó?- átöleltem igazából nekem is hiányoztak az otthoniak de miattuk erős maradtam.

-Én... Én... Köszönöm hyung.- nyökögtem miközben szorosan belesimultam karjaiba. Erősen kapaszkodtam belé. Nem engedtem. Szemeimet behunytam, fogaimat összeszorítottam és mélyen magamba szívtam kellemes illatát. Ő volt az utolsó kapaszkodóm az egyetlen mentsváram. Felnéztem rá. Tiszteltem amiért Ő ilyen erős tudott maradni. Tudtam, biztos voltam benne, hogy Neki is vannak problémái, hisz egy ideje elég gondterhelt. De Ő ezt mégis félrerakta miattunk. A csapat miatt. Erre a gondolatra kissé elszégyelltem magam, amiért ilyen gyengének mutatkoztam. Lassan eltoltam magamtól és csak azt hajtogattam, hogy köszönöm.

-Na akkor én mára végeztem szóval gyere játszunk valamit vagy mihez lenne kedved? - kérdeztem mosolyogva miközben magam után húztam a nappali felé.

A sok energiájából rám is ragadt. Vidáman szökdécseltem utána. 

- Mi lenne ha kártyáznánk? Vagy társasjáték? Gazdálkodj okosan? Àh... Az már nem menő.- gondolkodtam hangosan- Akkor twister? Van egyáltalán nekünk olyanunk? Vagy marad a számítógépes foci. Ahj. Nem tudom. Szavazzunk!- ontottam megállás nélkül az ötleteket. 

- Ajjaj... Kicsi Minnie bepörgött.- kuncogott mögöttünk Key.

– Twisterezzünk -jöttem lázba hirtelen – beszállsz te is Key?

-Persze rögtön hozom. -és elviharzott ugrándozva.
-Szóljunk a többieknek is?

-Iggen! Szóljunk. Ha sokan játsszuk az úgy viccesebb.- lelkesedtem.
- Minho hyung! Jössz twisterezni?- támadtam le az épp a nappaliba érkező rapert.
- Naná, hogy jövök.- dobta le magát a kanapéra.- Kik játszanak még?
- Mi ketten a hyunggal- mutogattam az ujjammal Onew és köztem- Meg Kibum hyung. Csak megkeresi a játékot.

- Jonghyun is jön- jött vissza Key a dobozzal.
- Na akkor aki nyer azt... na mit ajánlunk a győztesnek? Minnie? ötlet?-kérdeztem ártatlanul

- Szupi.- mosolyogtam- Aki nyer? Hm... Mi lenne ha a nyertes velem aludna az éjjel? -vigyorogtam eszelősen.
- Ugyan Minnie! Milyen nyeremény ez? Akkor inkább nem is játszok.- zsörtölődött Jonghyun- Nem mintha nem kedvelnélek de na. Az már nyeremény lenne ha mondjuk azt a bizonyos tagot mindenki meghívná kajálni.
- Jaj, hogy Te mindig csak a hasadra gondolsz...!- forgatta meg a szemeit Key.
- Akkor velem mi legyen?- kérdeztem durcásan.

-Jó ha Jonghyun nyer akkor én állom 2 heti kajáját de szerintem jó ötlet a te nyereményed Minnie -kacsintottam rá- na így mindenkinek megfelel?

- Na ez már tetszik. Csak meg ne bánd Onew!- veregette hátba a Leadert Jonghyun.

 Hyung rám kacsintott. Enyhén elpirultam majd elfordítottam a fejem, nem akartam, hogy így lásson. Láttam, hogy Key és Minho már mindent előkészítettek a játékhoz.
Neki is láttunk.