13. Fejezet

Taeminnie őrjítően szexys volt, ahogy alattam tekergőzött meztelenül. Teljesen olyan volt mint az első alkalmunk. Nagyon vigyáztam rá.
-Minnie igazán szexy vagy- csókoltam meg

Az éjszaka csak a miénk volt. Végre ismét csak egymásra kellett koncentrálnunk. Mi léteztünk, a szerelmünk és a mérhetetlen vágy egymás iránt.
Az elmúlt pár napban annyi mindenen mentünk keresztül, teljes tébolyda alakult ki körülöttünk de most végre ez megszűnt- ha nem is örökre, de egy időre biztosan.
- Annyira szeretlek, Jinki.- simítottam végig szerelmem mellkasán.- Jól vagy? Nem fáj?- csúsztattam kezemet finoman derekáról combjára. Nem szerettem volna rosszabb állapotba sodorni a kis akciónkkal.

- Nyugodj meg szerelmem én nekem semmi bajom. Te hogy vagy? - szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól. Mérhetetlen boldogság uralkodott el rajtam miközben öleltem magamhoz

- Én csodásan érzem magam.- mosolyogtam fel rá.- Annyira gyönyörű és tökéletes minden. Jinki... én annyira boldog vagyok.- húztam le magamhoz, hogy dús ajkait megcsókolhassam.

-Bárcsak minden így maradna.-mosolyogtam rá. Az ablakon át kezdett beszűrődni a fény egy új nap ígéretével.

- Ha nem is tud így maradni, majd teszünk róla, hogy mostantól már csak boldogok lehessünk.- mosolyogtam rá biztatóan.
- Nem kellene pihenni is egy kicsit?- érdeklődtem kuncogva, miközben Onew meztelen hátát cirógattam.

- Talán bár Kibum úgy is mindjárt...-mielőtt kimondtam volna dörömböltek-felkel.
-Hétalvók ébresztőőőő-kiabált be a dívánk

- De még csak hajnali hat van.- sopánkodtam.- Hadd aludjunk még, Omma!- kiabáltam ki szépen kérve.- Légyszíves.- tettem még hozzá a legcukibb hangomon, hátha hatok rá.
Jinkinek szüksége van a pihenésre, nem mellesleg azért nekem is. Egész éjszaka fent voltunk...

-Ahj jó kaptok még 4 órát. Aztán aludjatok is-kiabált be. Szorosan öleltem magamhoz egyetlenem és rámosolyogtam.
- jó éjt kicsim

- Köszönjük Omma!- szóltam még ki, majd szerelmemhez szorosan bújva fészkelődtem.
- Jó éjt, kicsim.- pusziltam meg és szemeimet lehunyva, enyhén mosolyogva próbáltam elaludni.

Mikor felkeltem Minniem még aludt, óvatosan kikeltem mellőle. 
-áhh Jinki jó hogy felkeltél-köszönt rám a menedzser
-helló hyung-intettem és mentem tovább majd megálltam.
-hyuuung te mit keresel itt?
- Baj van Jinki, Jonghyun ki akar lépni.

Édes álmaimat nem hagytam, hogy bármi is megzavarhassa. Végre megint boldogan feküdhettem Jinki karjai közt és ezt semmi pénzért sem cseréltem volna el.
Nem is tudom, mennyi lehetett az idő, mikor szemeim maguktól pattantak ki és megérezve magam mellett valami ürességet, azonnal felültem az ágyban. Onew már nem feküdt mellettem.
Kétségbe nem estem, hisz gondoltam, hogy annyira messzire nem mehetett el, tekintve, hogy nagyon nem is tud.
Mosolyogva, nagyot nyújtózva keltem ki az ágyból. A szekrényhez lépve válogattam magamnak valami kényelmes ruhát, majd átballagtam a fürdőbe. Onnan épp egy nagyon zaklatott Minho vágtatott ki.
- Jó reggelt, hyung.- köszöntem halkan, értetlenül utána pislogva. De annyira fel volt dúlva, hogy meg sem hallotta üdvözlésem, ment tovább.
A mosdóban aztán elintéztem a reggeli dolgaimat, majd a nappaliba vettem az irányt.
- Jó reggelt...- köszöntöttem mindenkit. A jelen lévők mind felém kapták a fejüket és halálravált arccal pislogtak rám.
- M-mi történt?- érdeklődtem kíváncsian, kicsit félve a választól. Már a legrosszabbak is megfordultak a fejemben.

Amint ezt kimondta a fájdalommal nem törődve pattantam ki az ágyból, és rohantam a konyhába.
-ki van hangosítva menedzser-shi Taeminen kívül mindenki itt van. Mondja még egyszer.
-szia Kibum és Minho. Jjong úgy döntött nem akar többé abba a bandába tartozni ahol a Maknae-t tönkreteszi a Leadert. Így ki akar lépni. -mondta el újra.
A konyhába  megfagyott a levegő. Senki sem akarta elhinni ezt. 
-pakoljatok azonnal indulunk. -jelentette ki Minho és elvágtatott. Nem sokra rá egy értetlen kócos maknae jött be. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak neki, és ezzel Kibummie is így volt
-Minnie menj pakolj a menedzser mindjárt itt van értünk.

- D-de miért? Mára nem volt programunk.- álltam előttük értetlenül, bizonytalanul.
- Ne aggódj, Minnie. Csak menj, és pakolj.- mosolygott rám Kibum, bár láttam szemeiben a feszültséget és aggodalmat.
- De mégis mit? Hova megyünk?- indultam meg a szobám felé.
- Csak a legfontosabbakat.- követett Umma is, hogy Ő is pakolhasson.
- Rendben.- sóhajtottam zavarodottan.- Neked is elpakoljak, drágám?- fordultam vissza Jinki felé.

-Kérlek-próbáltam rá mosolyogni. Ő elballagott én meg hívtam Jonghyunt.
Persze nem akarta felvenni. Mivel tudtam hogy Tao-val van így őt hívtam.
-szia Jinki -hyung hogy vagy?
-Tao kérlek add Jonghyunt nagyon fontos. -hadartam el figyelmen kívül hagytam a kérdését. Hallottam hogy veszekszenek majd Jjong szólt bele
-mond hyung!-hangja ellenséges volt. 
-Mond  mégis miért? Ennyire utálnál? Nem az a megoldás hogy elfutsz. Ha Minnie megtudja összetörik Minho egy kész idegroncs. Hogy vagy erre képes? -zúdítottam rá.
-nem én teszem tönkre a legfiatalabbat.
-de pont azt teszed! Ha nem lenne boldog  velem elhagyna. Nem láncolom magamhoz! Te mit  csinálsz? Hmm? Megértem, hogy Jongin szerelmes Taeminbe, de ezt nekik kell lerendezniük. Érted? Jonhyun ne lépj ki. Ne tedd tönkre a Shinee-t hiszen ez mi vagyunk. Igen vannak vitáink de megoldjuk. Ma hazamegyünk estére talán hazaérünk de kérlek ha fontos számodra a banda, meg a rajongók te is otthon leszel. Csak ennyit akartam gondold át. Szia-ezzel bontottam a vonalat.  Nagyot sóhajtottam és letettem az asztalra a telefont. Nehéz ez így. Talán abba kéne hagynom.

Szomorúan vettem elő a táskáinkat és kezdtem el pakolni. Nagyon nem értettem, mi folyik itt. És különben is, Jjong hol van?! Úgy volt, hogy együtt töltjük a szünetet, erre meg lelépett a pasijához...
Amint végeztem mindkettőnk cuccával, kezeimbe fogva a táskákat a nappaliba ballagtam.
- Mi történt?- ültem le Jinki mellé.
Nem is tudott válaszolni, mert a másik szobából hangos csapkodás, később kiabálás hallatszott ki.
- Én ezt nem tudom elfogadni!- kiáltotta magas hangon Kibum.
- Én sem. Senki sem. Nyugodj le egy kicsit, jó?- próbálta csitítani Minho.
- De mégis mit képzel? Miért mondta azt, hogy Jinki tönkre teszi? Ennyire fáj neki a szerelmük? Vagy ennyire Jongin pártján áll?- háborodott fel Umma.
- Nem tudom, kicsim. De ha magától nem tolja vissza a képét a bandába, én rángatom vissza és abban nem lesz köszönet.
- Jinki!- fordultam kétségbeesetten Onew-hoz, miután ezt a párbeszédet végig hallgattuk.- Mi folyik itt?- fogtam meg szorosan kezét.

-semmi kicsim -simogattam meg a kezét. Kibum és Minho abban a pillanatban lépett ki, kicsit meglepődtek Taeminen. -ööö mit hallottál?-kérdezte Kibum
-nem sokat de idióták vagytok. Hozzátok a mankóm és induljunk ki. Hosszú az út hazáig.-sóhajtottam.

Idegesített, hogy csak úgy elbeszéltek a fejem felett- mert annyi leesett, hogy rólam, vagyis rólunk van szó- és mikor kérdeztem, nem válaszoltak rendesen.
Jinki mankójáért szaladtam, majd felsegítve támogattam ki a ház elé, ahova éppen akkor érkezett meg menedzser hyung.

Kocsiba szálltunk és egészen hazáig  nem szóltunk egymáshoz. Bár Taemin kérdezősködött senki sem válaszolt. Tudtam, hogy fájt neki de ez így jobb.

- Umma... Mi történt?- bújtam Kibum-hoz hízelegve a kocsiban.- Mit mondott Jonghyun?- próbáltam kedvesen érdeklődni.
- Nem mondott semmi különöset.- mosolygott rám, majd fejét elfordítva nézte a tájat.
- Akkor nem akadtál volna ki ennyire. Minho hyung. Mi történt?- hajoltam előre és képébe mászva nyaggattam.- Hyung! Mond el kérlek!
- Ülj vissza a helyedre. Ha fékezünk, el fogsz esni.- felelte előre bámulva.
- Hyung.- ragadtam meg menedzser-shii vállát.
- Ne aggódj Taemin. Minden rendben lesz. Jonghyun kicsit elfáradt, szüksége volt egy kis időre, de már rendben van. Nyugodj meg.- mosolygott rám kedvesen, majd újra az utat figyelte.
Szomorúan ültem vissza Jinki és Kibum közé. Nem esett jól, hogy így titkolóztak. Ez még nyilvánvalóbbá tette a helyzetet.
Nagyokat sóhajtva nézelődtem én is és vártam, hogy végre megérkezzünk. Látni akartam Jonghyun-t és tőle is meg szerettem volna kérdezni, hogy most akkor mi a helyzet.
Próbáltam telefonon útól érni de nem vette fel.

Este 10 órára értünk haza Minnie elaludt a kocsiban ezért Kibum vitte be.  legnagyobb meglepetésemre a házban egy lélek nem volt. Ezek szerint nem marad velünk.
- Azt hiszem ezzel vége

Hosszú volt az út és fárasztó. Közben még boltba is beugrottunk, hogy legyen majd miből vacsorát készíteni.
Fel sem tűnt, mikor aludtam el, csak arra ébredtem, hogy a dorm kanapéjára fektet Kibum.
- Umma.- pislogtam rá nagy szemekkel és fel is ültem azonnal.- Jonghyun!- kiáltottam el magam és eszeveszett módon kezdtem el keresni.
Alig 3 perc alatt az egész lakást felkutattam de nem volt sehol sem a mi Dinónk.
- Hyung.- álltam meg kétségbeesetten a menedzserünk előtt.- Hol van? Miért nem válaszol a telefonra? Áruljátok már el, hogy mi történik! Különben nem állok jót magamért.- fenyegetőztem.
De mintha meg sem hallottak volna, vagy a telefonjukon tárcsáztak, vagy lefagyva álltak a nappali közepén.
Idegességemben ismét megpróbáltam Jonghyun-t felhívni de nem vette fel. Legutolsó esélyem Jongin maradt. Nem szívesen álltam szóba vele azok után... de muszáj volt.
Három kicsengés után fel is vette.
- Taemin.- szólt bele meglepetten.
- Nálatok van Jonghyun?
- Öhm nem tudom én most nem vagyok a dormban. Figyelj... elnézést szeretnék kérni...
- Most nem alkalmas. Kérlek ha találkozol Hyung-gal, mondd meg neki, hogy nagyon aggódom érte és hívjon fel. Köszi, szia.- hadartam el a végét és idegesen, nagyot fújva tettem le a telefont.
- Még mindig nem vagytok hajlandóak elmondani, hogy mi a jó büdös fészkes fene történt?!- morrantam rá mindenkire. Tiszteletlen voltam, de megvolt az oka. Ha nem mondanak semmit, ne is várjanak mást.

-Még egy esélyünk van hogy visszajöjjön. Most már avassátok be Taemint és visszahozom.-hadartam majd leléptem. Ha ez kell ahhoz hogy Tae ne szenvedjen megteszem. Taxival mentem az EXO lakásig. Ajtót nyitni persze senki nem akart vagy 10 percig aztán Suho álmos szemmel kirántotta.
-mit akarsz Onew hajnal 1kor. ?-kérdezte ingerülten
-Jonghyun. -csak ennyit mondtam majd Tao szobájához vezetett.ott benyitottam és ott ült az ágy szélén.
-figyelj Jonghyun, feladom én a bandát te menj vissza nyugtasd Taemint! -támadtam le azonnal.
-nem lehet. -tátogott-te miért lépnél ki?
-mert nem akarom, hogy szomorú legyen bárki a bandából. És ha neked ez kell hát meg teszem de most siess haza. Már Taemint beavatták menj és mond neki, hogy csak egy vicc volt. Én meg eltűnök jó?
-rendben Jinki de meg ne lássalak a közelében-bólogatott majd elment. A falnak dőltem egyedül maradtam Taozi szobájában hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon.
-igazán jó Leader vagy. -suttogta Suho
-Nem én rossz vagyok. Minden tekintetben. De nem tartalak fel. Pihenned kell. És sajnálom.

- Mi? Ne már, várj! Így nem mehetsz el...- szóltam Jinki után de már meg sem hallott.
Dühös, csillogó szemekkel pislogtam a lakásban maradt három ember felé.
- Hallgatom a magyarázatot.- álltam eléjük karba tett kezekkel.
- Inkább ülj le.- terelt finoman a kanapéhoz Kibum.
- Mi történt? Miért van mindenki megbolondulva?
- Jonghyun...- kezdett bele indulatosan a menedzserünk.- Jonghyun...
- Mi van vele?
- Egy szamár!- jelentette ki Minho.
- Azt mondta, hogy kilép a bandából és addig nem jön vissza, míg Te és Jinki együtt vagytok. Szerinte Te szenvedsz ebben a kapcsolatban és Jinki csak kihasznál téged.- mondta halk, szomorú hangon Kibum.
- Tessék?- képedtem el.- Mégis... mégis honnan veszi ezt?!- suttogtam magam elé könnyfátyolos szemekkel.
- Nem tudjuk mi sem. Viszont elég komolyan gondolhatta, mert Jinki-től ultimátumot kapott, hogy jöjjön haza de nem tette...- sóhajtott frusztráltan Minho.
- Oh ez a barom!- morrantam fel és indulatosan pattantam fel a helyemről.- Meg kell keresnem!- indultam az előszobába.
Nem is kellett annyira messze mennem, mert mire összeszedtem magam, nyílt az ajtó és az én agyalágyult, hibbant Hyung-om lépett be rajta.
- Te elmebeteg!- rontottam neki.- Normális vagy?! Hol van Jinki?- bombáztam ingerülten kérdéseimmel.
- Taemin.- meresztette rám hatalmas szemeit, amiben most a bűnbánat csillogott.
- Mégis mit képzelsz?! Jobban tudod, hogy mit érzek, mint én magam?! Mire jó ez Hyung? Miért akarsz minden áron szétszedni minket?- ütögettem mellkasát erősen, miközben már a bejárati ajtóra kentem fel.
- Taemin, én csak a javadat akarom. Nem jó neked Jinki mellett.
- Hallgass!- szóltam rá, mire egy kövér könnycsepp folyt le arcomon.- Honnan tudod Te, hogy nekem mi jó és mi nem?

- Onnan, hogy ismerlek és látom, hogy csak szenvedsz Jinki mellett. Ő nem tud neked megadni mindent, amire vágysz.
- Oh igen, és akkor ki az aki erre képes? Egyáltalán honnan tudod, hogy most nem arra vágyom, hogy mellettem legyen, egészségesen és szeressen?! Ki vagy Te, hogy ezt így eldöntötted?! Gyűlöllek Jonghyun!- üvöltöttem képébe zokogva.
- Minnie.- fogta le kezeimet.- Látod magad? Hallod amit beszélsz? Hát nem veszed észre, hogy most is miatta vagy ilyen állapotban?
- Miatta?! Igen miatta, mert valami hülye és csökönyös elképzelésed szerint nem lehetek mellette és most elüldözted. Hol van?! Hol van Jinki?- rántottam ki karjaimat kezei közül.
- Ne menj utána, Taemin. Hagyd elmenni.
- Tessék?!- jött közelebb Kibum.- Mit tettél vele? Mit mondtál neki, Jonghyun?
- Azt mondta, ha visszajövök, Ő hagyja el a bandát.
- Kim Jonghyun! Neked teljesen elmentek otthonról?! Nem vagy eszednél!- emelte meg a hangját Minho.
- Eresszétek.- rángatta be a nappaliba Jonghyun-t a menedzser.
- Hol van most?- mentem utánuk. Jonghyun nem felelt, csak mélyen szemeimbe nézett.- Hol van?- kiáltottam rá.
- Ne hozzá menj. Jongin vár rád a kiadónál, a próbatermünkben.
Több sem kellett, akkora pofon csattant Jonghyun arcán, hogy talán még a szomszédok is meghallották. Zokogva vettem magamhoz mobilom és útnak indultam Jinki keresésére, miközben a számát tárcsáztam.

Egy szállodába mentem ott kivettem egy szobát. A telefon csörgött.
-szia kicsi Minniem. Hogy vagy?-hallottam hogy sír az én szemeimbe is könnyek gyűltek. -annyira sajnálom kicsim.

- Hol vagy?- szóltam bele szipogva a telefonba, amint felvette.- Ne mozdulj, érted megyek, jó?- próbáltam a pulóverem ujjával felitatni a könnyeimet.
- Nincs semmi baj. Csak maradj ott, és ha odaértem megbeszéljük.

-biztos vagy benne kicsim?-kérdeztem mire egy határozott igent kaptam. Így elmondtam a szálloda nevét. Ezek után rám nyomta a telefont leszóltam a portára h engedjék fel.  Féltem a reakciójától.

Olyan sebesen szedtem a lábaimat, ahogy csak tudtam, miután megkaptam a címet. Szinte már rohantam.
A szállodába érve a portán szinte semmit sem kellett mondanom, azonnal utamra engedtek.
Idegesen szálltam be a liftbe és felsőm alját gyűrögetve, ajkamat harapva próbáltam a könnyeimet visszafojtani.
Amint csilingelve jelzett a gép, hogy megérkeztem, azonnal kirobbantam a liftből és a megadott szobaszámot keresve pásztáztam az ajtókat. Mikor megtaláltam a megfelelőt, pillanatnyi habozás nélkül nyitottam be.
- Szerelmem!- szaladtam Jinki-hez, aki az ágyon ücsörgött.- Életem.- öleltem szorosan magamhoz.
Így, hogy megtaláltam, kissé megkönnyebbültem.

Szorosan öleltem magamhoz. -annyira sajnálom. Én csak jót akartam neked. -suttogtam a fülébe. Zokogott. Annyira fájt hogy így látom

- Nincs semmi baj.- távolodtam el tőle egy kicsit és szemeibe néztem, közben arcát simogattam.
- Nincs semmi baj.- hajtogattam halkan, majd ajkaira hajolva csókoltam meg lágyan.
- Holnapra Jjong is lenyugszik és mi is. Majd... megbeszéljük.- mosolyogtam rá biztatóan, bár könnyeim elárultak.

-én egy rossz leader vagyok. Itt alszol? -kérdeztem könnyeit törölgetve. Bízni akartam abban amit mondott ne nem ment!

- Dehogy vagy rossz Leader! Ezt verd ki a fejedből, Jinki! Ez butaság. Te vagy a legjobb, életem.- bújtam hozzá szorosan.- Egy kis válság becsúszott. De ilyen mindenhol van. Éltünk már túl ennél rosszabbat is együtt. Meg fogjuk oldani.- biztattam, szorosan ölelve, oldalát simogatva.
- Melletted maradok, ha úgy szeretnéd.- néztem fel rá, gyönyörű szemeibe.

-mindennél jobban.kis férjecském.-simogattam meg az arcát.

- Szeretlek, Jinki.- mosolyogtam rá, majd ismét ajkaira hajoltam és újabb csókba hívtam.
Éreztetni akartam vele, hogy mellette vagyok és bármi lesz szeretni fogom. Egészen addig vele leszek, míg Ő maga nem kér rá, hogy hagyjam el. De talán még akkor sem tudnám megtenni.

-Ígérem soha nem válunk el.-suttogtam majd behúztam az ágyba.

- Köszönöm.- csókoltam körbe apró puszikkal puha arcát.- Köszönöm szépen.- bújtam be mellé szorosan az ágyba.
- Pihenned kell. Nem szabad idegeskedned, különben nem fogsz tudni meggyógyulni. A rajongók és mi is számítunk rád.- simogattam arcát.

-bagoly mondja mi? Neked nagyobb szükséged van a nyugalmas életre mint nekem -de aludjunk jó?

- Attól még Te is beteg vagy és pihenned kell, hogy hamar rendbe gyere. Rendben. Aludjunk. Nagyon szeretlek.- adtam ajkaira egy jó éjt csókot.- Aludj jól.- fészkelődtem el mellette, hogy kényelmesen legyünk mindketten, majd pilláimat lecsukva próbáltam meg elaludni.