-Mától új taggal bővül a csapat. Choi Seunghyun. Ide költözik ő is meg én is. Remélem észhez tértek. -Na ez a Gyökér nem fog itt tanyázni. felejtse el a Shinee 5 tagból áll nem kell ide egy féreg sem csak tönkreteszi a csapatot. - Mától a Leader sem te vagy. mivel T.O.P 1 évvel idősebb. -felelte a menedzser -Mi van félsz hogy elveszem a kis csajodat?-lépett Taeminhez és megcsókolta mire én behúztam neki egyet
Én csak döbbenten figyeltem az eseményeket. "Mi az, hogy új tag?"- fortyogtam magamban-"És ezt mégis kivel beszélték meg? És mi az, hogy nem Onew lesz a Leader??!! 5 évig így volt és kitűnően működött minden. Miért kell eeeez?!"- szerintem már lila volt a fejem a dühtől. Ekkor hirtelen Seunghyun hozzám lépett és lekapott. - Fúj.- löktem el magamtól és megdörzsöltem a szám.- Ha még egyszer hozzám vagy bár melyikőnkhöz is hozzáérsz kinyírlak!!!- keltem ki magamból miközben Ő gazdagodott egy monoklival Onew-tól.- És van egy érzésem, hogy ebben a házban senki sem fog beleegyezni ebbe....
-Ebbe nektek nincs beleszólásotok.-akadt ki a menedzser. Erre már a többiek is kijöttek. -Szóval mától ez a helyzet. Ki voltam akadva ez így nem lesz jó. Féltettem a csapatot de legfőképp Taemint. - A szoba beosztás Én Onewval alszom Minho Seunghyungal Taemin Kibummal és Jonghyun egyedűl.-parancsolgatott nekünk.
Erre a kijelentésre fogtam magam és elviharoztam a szobámba és bezárkóztam. Az, hogy odalent ezután mi történt nem tudtam, mert zenét hallgattam. Kiabálásokat hallottam még de az értelmét nem vettem ki. Nagyon el voltam keseredve. Tudtam, hogy ha a hyungkék ideköltöznek akkor még annyit sem lehetek együtt Onew-val mint eddig. Most már nem csak a nyilvánosság előtt kellett megjátszanunk magunkat. Legszívesebben elsüllyedtem volna a mélybe. Nem lehettem együtt életem értemével. Épphogy rátaláltam el is vették tőlem. Miért ilyen gonosz a világ?
-Azt te csak hiszed hogy veled egy szobába alszok veled-támadtam a menedzsert. nem tudom meddig kiabálhattunk egymással de már nem érzékeltem az időt. Mikor meguntam felmentem a szobámba ahol Taemin feküdt nem tudom miért idejött. Óvatosan felemeltem az ágyról és átvittem a saját szabályába.
Álomba sírtam magam. Arra ébredtem fel, hogy valaki a karjaiban tart. Mocorogtam egy kicsit majd kinyitottam a szemeimet. - Onew.- karoltam át.- Hova megyünk?- mosolyogtam.- Képzeld olyan rosszat álmodtam.- reméltem, hogy minden eddigi rossz csak álom volt...
-Átviszlek a szobádba. és szerintem nem álmodtál szerelmem de esküszöm az égre nem marad ez így sokáig.-suttogtam neki
Szavai hallatára arcomon végiggördült egy kövér könnycsepp. Mikor beértünk a szobámba Szerelmem letett az ágyra. - Maradj még egy kicsit.- fogtam meg a kezèt.
-Rendben de csak akkor ha nem sírsz. Tudod te vagy a mindenem. -simogattam meg az arcát
- Nem sírok. Látod.- nevettem rá.- De csak miattad. Nekem meg Te vagy az életem.- csókoltam meg lágyan.- De most mi lesz? Ha ezeket tényleg ide eszi a fene és tényleg így lesznek a szobák akkor nagyon megszívtuk....
-Mindenre van megoldás-kacsintottam rá. -Majd elszökünk pár órára.
- Köszönöm, hogy vagy nekem.- bújtam hozzá. A nap hátralévő részében pakolgattunk, költöztünk egyik szobából a másikba. Késő délután bementem a próbaperembe és "letöltöttem a büntetésem". 2 órát táncoltam megint. A végére olyan rosszul lettem, hogy összeestem. Csak ültem a tükör előtt és magamat bámultam. - Mekkora egy roncs lettem....- mondtam hangosan. - Pontosan...- jött mögülem a menedzser hyung hangja.
Taemin lelépett a próbaperembe majd nemsokra rá a menedzser is. Nagyon rossz előérzetem volt ezért utánuk mentem. De amikor odaértem egy zokogó Minnie-t találtam. -Mi a baj életem- rohantam oda hozzá
- Menj innen!- löktem el majd felálltam- Utállak titeket!- ezzel kirohantam az öltözőbe. A zuhany alatt zokogtam. Lassan kezdtek meglátszani a lila és zöldes foltok a testemen. De ez a fájdalom sokkal de sokkal kisebb volt, mint az amit Onew azzal okozott, hogy megcsalt...
Mi van? Miért utál ő engem mit tettem amivel ezt érdemeltem ki? Utána rohantam az öltözőbe. -Taemin mi a baj?Mit követtem el hogy utálsz?-sírtam
- Most menj el! Kérlek.- megszakadt a szívem. - No lám. Látom jó munkát végeztem. Egy páros elintézve.- hallottam meg kintről a menedzser hangját.- Remélem Seunghyun is jól halad otthon...
-Maga?-fordultam felé szememből kitöröltem a könnyeket.-Mit mondott neki? Mit hazudozott összevissza?
- Én semmit sem mondtam neki. Csak rávezettem az igazságra. Hogy Te nem szereted Őt... Ti nem szeretitek egymást. Csak nincs kivel kiélni a vágyaitokat. Éppen ezért holnap hivatalosan is bejelentjük, hogy Luna a barátnőd.
Mikor ezt meghallottam szó szerint dobtam egy hátast. Megcsúsztam a fürdőben a vizes járólapon.
-Hogy mi van? Taemin engedj be beszéljük ezt meg . -Te nem beszélsz vele semmit. -Azt te csak hiszed-indultam meg felé fenyegetően
- Hagyjátok már abba!!!- kiabáltam ki.- Épp haldoklom. Valaki összekaparna?- nyitottam ki az ajtót. A földön ültem és a fejemet fájlaltam. Mozdulni is alig bírtam.
-Édesem. -odarohantam hozzá- gyere beviszlek a kórházba.
- Nem kell. Csak menjünk haza. Gyorsan összekapkodtam a cuccaimat a felsőmet is felvettem majd lassan kibattyogtam a kocsihoz.
-ha még egyszer meglátlak a közelében kibelezlek-mondtam a menedzsernek majd Taemin után siettem
Miután hazaértünk felmentem a szobába és lefeküdtem. A fejem égetlenül hasogatott, szédültem is, a pofonok és ütések helyei is sajogtak és talán még a hányinger is kerülgetett. Főleg mikor arra gondoltam, hogy Onew és Luna. Nem tudtam aludni csak forgolódtam.
-Mi a baj Taemin?-kérdezte Key
- Kicsit rosszul vagyok. Semmi vész.- nam akartam, hogy miattam is aggódjon. Erről eszembe is jutott, hogy mit mondott a menedzser. Nem hagyott a kíváncsiságom és az aggodalmam.- Veletek most mi van Minho-val?
-Nem tudom ma nem beszélte vele mert az a gyökér nem engedte a közelembe. Tudod mit irigylek?
- Mi az, hogy nem engedte?!- ültem fel az ágyon.- Mit irigyelsz?
-Azt irigylem hogy Jinki nem lenne képes megcsalni téged. Nem tudod elképzelni hányszor mondta nekem hogy csak rád tud nézni senki másra. Bár Minho is ilyen lenne. De ez csak álom marad olyan jól elvan azzal az idiótával.Taemin aludhatok ma melletted?-kérdezte Key sírós hangon
A szavai elgondolkodtattak. "nem lenne képes megcsalni" ez víz hangzott a fejemben. Még inkább összezavarodtam. Akkor mi ez az egész? És Luna? A fejem még inkább fájni kezdett. - Hyung.- öleltem meg Kibum-ot.-Persze, hogy aludhatsz velem. De ne sírj, nem szabad szomorúnak lenned. Tudod Minho azért van el ilyen jól TOP-val mert nagyon jó régi barátok. Nem hiszem, hogy őt jobban szeretné, mint Téged.
-Köszönöm Minnie. -szorította magához mire egy kicsit felszisszent- Fáj valamid? Jinki tudja? mindjárt szólok neki
- Nyugalom Umma! Semmi bajom.- tartottam vissza amibe beleszédültem.
-Na ezt másnak meséld be. Ki vele vagy Jonghyunnak szólok hogy húzza ki belőled-fenyetőzött Key
- Nem történt semmi különös csak elestem.
-azt tudom na mutasd-felkapcsolta a lámpát a takarót lehúzta és a pólóját meg fel.-Te jó ég ki tette ezt?
- Senki.- húztam vissza takarót és elfordultam.
-Taemin kérlek. Mond el hogy tudjam kitől kell megvédjelek.
- A menedzser hyung volt.- csuklott el a hangom.
-Komolyan?-és elmondtad Jinkinek?
- Nem. Nem mertem.
- Akkor most megyünk és elmondjuk. És nincs ellenkezés.
- De... Umma. Nem lehet.- ellenkeztem.
-Oh dehogynem. ha te nem jössz én hívom őket ide. -telefonjával üzenetet küldött
- Kibum!- szóltam rá. De már késő volt. Lassan mindenki bejött a szobánkba. Persze a két idegent kivéve.
-Mi a baj kibum mit kell mutatnod?-kérdeztem félve.
-Ezt -majd felhúzta taemin felsőjét.- ezt a mi"drága"menedzserünk tette.
-Ezt nem éli túl. -fordultam meg hogy kimegyek de Jonghyun nem engedett ki
- Na!- fordultam el.- csak elestem a zuhanyzóban.
- Te Úr Isten! Már megbocsáss Minnie de ez nem úgy néz ki, mintha egy szimpla esés okozta volna.- jött oda Minho.
- Nyugalom Jinki. Nem mész most sehova. Nem hiányzik most az, hogy péppé verd azt a vadállatot. Még a végén Ő jönne ki belőle jól.- fogta vissza Onew-t Jjong.
- De tényleg elestem...- suttogtam.
- Mit mondott a múltkor az igazgató, Jinki?- kérdezte Key.- Mikor rúgják ki a menedzsert? Ha...?
-Ha tett legességig fajul a dolog. Tehát akkor most kirúgathatjuk. Édesem kérlek ezt meg kell tennünk ha újra együtt legyünk. -térdeltem le elé.
-És egyúttal az új tagot is kirakhatjuk.-mondta Minho
- Ha muszáj megtenni...- motyogtam halkan.
- Minho! Mit mondtál? Ő a barátod, szereted Őt, nem?- értetlenkedett Kibum.
-Szeretni? ezt a férget aki nem engedi hogy a szerelmemmel legyek? gyűlölöm őt és már nem a barátom. Tudod ő is tetlegességet alkalmazott csak nem látszik. de mostmár tudom mit élsz át minden egyes alkalommal amikor együtt vagyunk
- Te atya ég! Csak nem?- szörnyedt el Key.- Megfolytom!!! Kikaparom a szemeit!!!- akadt ki teljesen Key.
- Akkor most azonnal felhívjuk az igazgatót.- szólaltam meg.- És holnap bemegyünk.- határoztam el magam. Nem miattam. Nem. A barátaim miatt.
-Ez a két ember teljesen megörült. Ma itt alszunk egy szobába jó?-kérdeztem mindenkitől
- Ühüm.- bólogattunk mindannyian.
-Jó akkor én hozom a cuccokat ti zárkózzatok be hátha beakarnak jönni
- Rendben. Gyertek.- terelt mindenkit az ágyra Jonghyun.
- Én félek.- bújtam Key mögé. Féltem. A testi fájdalomtól cseppet sem. Csak a srácokat féltettem. A csapatot. Hogy ha bántja Őket valaki abba belehalnék. Itt szenvedünk két elmebeteg idióta miatt. Féltem..
Kikommandóztam a párnákért és a takarókért. persze hogy összefutottam a gyökér párossal de nem szóltam semmit mert akkor vér folyt volna.
Mikor Onew visszaért mindenki elfoglalta a helyét és lefeküdtünk aludni. Én nagyon nehezen tudtam elaludni. Forgolódtam. Mosdóba is kimentem. Rosszul voltam. Csak a mosdó kagyló felett támaszkodtam és a gondolataimat próbáltam rendezni.
Valami zavart az éjszaka közepén. Key Minohoz bújt Jonghyun meg kiterülve aludt. Taemin... nost Taemin eltűnt gondoltam csak WC-n van. de mikor már vagy egy órája nem jött vissza utána mentem. a fürdőben volt és nagyon rosszul volt.
-Taemin mi a baj?
- Nem. Semmi. Csak megfájdult a fejem.- feleltem Onew-nak. Nem is vettem észre, hogy úgy elszaladt az idő, hogy több, mint 1 órát kint voltam.- Menj csak vissza. Én is mindjárt megyek.
-Nem hagylak itt.-jelentettem ki. Odasétáltam mögé és átöleltem. - mit mondott a próbaperemben neked?
- Azt... Azt, hogy Te nem szeretsz. És, hogy sosem szerettél igazán.- vettem egyre gyorsabban a levegőt. A tükörből figyeltem arcának reakcióját.- És én erre azt mondtam, hogy hazudik ez nem igaz. Erre ő megütött...... Azt mondta, ha nem hiszem el beszéljek Lunával. Mert, hogy mindig nála kötsz ki. Én nem akartam megint hinni neki. Erre újra megütött. Többször és erősebben. Próbáltam visszaütni néha sikerült is... De ő erősebb.- már szinte remegtem Onew karjai közt. Még a hányinger is elkapott.- Azt mondta, hogy ne merjek veled szóba állni, a közeledbe menni, mert... Mert akkor megjárjuk. Jinki. Mi igaz abból amit mondott?
-Szerinted ha évekig csak te kellettél nem most fogom megváltoztatni a döntésemet. és ezért még keservesen meg fog fizetni hogy hozzádért.
- Holnap ugye elmegyünk az igazgatóhoz?
-Mindenféle képen ! persze ha vállalod hogy megmutatod neki a foltjaidat. -simítottam végig az arcán
- Értetek bármit. De Minho? Ő hogyan fog bármit is bizonyítani? Mert az rendben van, hogy azt a szemetet kirúgatjuk... De mi van ha TOP-t nem csapják ki? Én félek tőle.
-Szerinted kinek fog hinni ? Annak aki bántott minket vagy nekünk?. Szerintem mINHO-nak is lesz mit megmutatni mivel láttam hogy hogy alszik. de gyere menjünk mi is holnakorán kelünk.
- Rendben. Igazad van. Ne haragudj.- kicsit támolyogva bár de eljutottam a szobáig. Onew belém karolt és besegített. Egymást ölelve aludtunk el.
Tudtam hogy nehéz nap elé nézünk. Reggel korábban keltünk a megszokottnál nem akartunk összefutni senkivel sem.És sikerült is. Gyorsan felöltöztünk és már mentünk is az igazgatóhoz. Én nagyon is dühös voltam hiszen én figyelmez tettem hogy ez lesz. és most 2 ember is ez miatt a homo fóbiás ember miatt szenved.
-Jó reggelt Fiúk hogy hogy ilyen korán?-kérdezte mikor beléptünk az irodába
-Hát ugyan az a téma mint amit múltkor felhoztam önnek csak most pepitában. Igen tettlegességig fajult a dolog és ezt Taemin érezte meg. Az új bandatag is többet árt mint hasznot hozna. És amúgy is hogy juthatott az eszébe egy ilyen embert mint az bevenni ebbe a csapatba?
-Milyen új tagról beszélsz? Mutasd magad Taemin.
Lassan és félve levettem a pólómat. A foltok sokkal "szebbek" lettek azóta... A hasam és a nyakam lilában pompázott a háta zöldes volt. A fenekem meg otthon még kék volt. De azt ott nem mutatattam. Mindenki elszörnyedve nézett rám.
- M-mi az? Visszavehetem már?
Még mindig elszörnyedve figyeltem kedvesen testét
-Mosmár elhiszi nekünk?-kérdeztem gúnyosan. Ha ez nem lenne elég Minho-t is bántották. Igaz rajta nem testi sebek vannak hanem lelki.
-Ezt azonnal jelentjük a rendőrségnek. És ki az az új tag akit az előbb említettetek? mert én semmi ilyenről nem tudok.
-Choi Seunghyun. Gyermekkori jó barátom. Volt. de mikor elmondtam neki hogy együtt vagyok Kibummal nagyon kiakadt. és úgy döntött hogy ő megszerez engem magának így összebeszélt a menedzserrel és hát tegnap megerőszakolt.-suttogta a végén Minho
- Hogy mondtad?- képedt el az igazgató.- Ez a helyzet tarthatatlan. Azonnal ki vannak rúgva. És máris hívom a rendőrséget. Hihetetlen... Az ember már a saját alkalmazottaiban sem bízhat meg feltétel nélkül....- bosszankodott az igazgató úr.
Láttam Kibum-on, hogy majd szétveti az ideg. Minho zavarban volt. Jonghyun legszívesebben nekiment volna annak a kettőnek. Onew aggódott. De láttam, hogy valamelyest felszabadult, miután megtudta, hogy meg fogunk szabadulni tőlük. Én is nyugodtabb voltam. De nagyon nem akartam ezt a sok hercehurcát ami ezzel jár. Bíróság, tárgyalás...
Mindenki megkönnyebbült egy kicsit.
-Igazgató úr még egy kérdés minket kirúgna azért mert melegek vagyunk?
-Amíg nem a munkátokra megy addig nem érdekel.
Amint ezt kimondta mindenki egy nagyot sóhajtott és megkönnyebbült. Nagyon megörültünk.
- Köszönjük szépen igazgató úr!- hajolt meg Jonghyun.
Mindenki elköszönt és kifelé vettük az irányt.
- Ja és fiúk!- szólt utánunk- Amíg nem találunk új menedzsert nektek addig szünet. Kb 1 hetet kaptok. Pihenjetek sokat!
- Jaj igazgató úr. Köszönjük. Igazán hálásak vagyunk Önnek.- hajlongtam majd ezután elindultunk haza. Most jött a legnehezebb része. Ki kellett azt a kettőt dobni otthonról...
Mire hazaértünk a rendőrség már kint volt. Csak ránk vártak mert az ajtót bezárták. Én készségesen kinyitottam nekik. De amint kinyitottam valakinek az öklével találtam szembe magam amitől én hanyatt vágódtam. A rendőrök egyből benyomultak és elkapták őket.
-Jinki jól vagy?-jött oda Minho
- Szerelmem.- rohantam oda Onew-hoz, akinek az orrából folyt a vér.
Mikor a rendőrök kivezették őket mindkettő undorral.nézett ránk.
- Kérem.- szóltam oda a rendőröknek- Várjanak. Csak azt szeretném mondani, hogy végre a megérdemelt helyetekre kerültök. Ott legalább már senkit sem tehettek tönkre. Nagyon remélem, hogy életetek végéig ott fogtok.megrohadni a börtönben. Legyen a hátralévő életetek olyan keserű, mint nekünk ez a néhány nap.
- Elhallgass te korcs!- üvöltött rám TOP-t.
- Nem hallgatok el! És nehogy azt hidd, hogy ha te erősebb vagy akkor félek tőled! Pusztulj el!
- Jó ezt most abba lehet hagyni uraim. Menjünk.- szólt az egyik rendőr.
- Ch... Még találkozunk.- köpött egyet felém a menedzser. Erre csak egy morgás volt a válaszom.
- Gyertek menjünk be. Lássuk el Onew-t.- hívott minket Jonghyun.
Lassan bementünk de amint megláttuk a házunkat elszörnyedtünk. Minden össze volt törve szanaszét dobálva.
-Szerencséjük hogy elvitték őket. -mondtam hangosan.
-Hogy tehették ezt velünk?-sírta Key.
Nem tudtam hogy hol is kezdjük.
-Jjong Tao-ék ma ráérnek?
-Asszem igen mindjárt szólok neki.-azzal telefont ragadott és felhívta szerelmét
-Taemin kérlek menjetek fel Key-el és pihenjetek le. majd mi rendet rakunk idelent
-Kérlek. Én jól vagyok nem is fáj. meg amúgy is csak te tudod megnyugtatni Keyt -Tao üzeni 10 perc és itt vannak
- Hát Te tudod...- vállat vontam és felkísértem Kibum-ot. Tudtam, hogy Onew nem mondott igazat de most semmi szükségünk sem volt még egy vitára. Majd este megápolgatom... És abban igaza volt, hogy Key-nek most szüksége volt rá. Felmentünk leültünk az ágyra és nagyon sokat beszélgettünk.
-Na srácok áljunk neki. Én addig megnézek valamit jó? -Rendben-mondta Minho. felszaladtam a szobába ahol látszólag minden rendben volt. minden szekrényt átnéztem és csak egy valami hiányzott. Amit Taeminnek szántam ajándék. Nagyon mérges voltam de nem mutattam vissza lementem ahol már ott volt a 12 tagú felmentő sereg. -Sziasztok. Köszi hogy itt vagytok. -Ugyan ezt bármikor megtesszük. -Taemin hol van?-kérdezte Jongin -Az emeleten Key-el. -Felmegyek hozzájuk felvidítom őket
Nagy lelkizésünk közepette valaki berontott az ajtón. - Kai?- néztem rá. - Na mi az nem is örültök nekem?- szomorodott el.- Jöttem és hoztam nektek egy kis vidámságot. - Jongin. Igazán figyelmes vagy de ehhez most tényleg nincs kedvem.- búslakodott tovább Kibum. - Jaj ne csináljátok már! Gyertek menjünk el valahová! Shoppingoljunk!- rángatott ki minket. Hihetetlen, hogy mennyi energiája van.
Így hogy volt segítségünk nagyon gyorsan haladtunk Minho Suho és Baekhyun elment a boltba néhány dolgot megvenni. Időközben Taeminék is elmentek hálás voltam Jonginnak hogy segít nekik. -Onew az orrod megint vérzik- szólt Minseok-Gyere beviszlek az ügyeletre -Nem megyek. Nincs semmi bajom.-mosolyogtam rá majd a fürdőbe mentem. Talán egy kicsit aggódtam de nem igazán érdekelt hisz magam miatt nem igazán érdekelt. A csapat épsége jobban érdekelt
Az egész napot plázákban, kávézókban és drogériákban töltöttük. Komolyan rosszabb volt, mint egy csajos.nap... De legalább le voltunk foglalva. Ám nem sokáig. Valaki kiszivárogtatta a híreket és egy idő után az újságírók a nyakunkban loholtak. Így úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk. Mikor beléptünk ragyogó rend és sok kipurcant emberke fogadott. Vittünk nekik vacsit. Gyorsan kipakoltunk és megterítettünk. Mindenki jóízűen majszolt. - És merre jártatok?- kérdezte Chen. - Voltunk a nagy plázában is. Néztünk ruhákat. Annyi jó cucc van te atya ég!- áradozott Kibum. Öröm volt nézni.- Legközelebb Ti is jöttök! - Oh... Olyan Isten nincs!- ellenkezett Kris. - Kár.- szontyolodott el Key. - Nagyon jó munkát végeztetek, köszönjük. Ezért jutalom jár.- mentem.ki a konyhába. A kezemben egy nagy tortával tértem vissza.
Olyan jó volt nézni az arcukat. Én csendben figyeltem a társaságot az emeletről. Szívemet elöntötte a büszkeség hogy ilyen jó barátaink voltak és hogy ilyen csodálatos embert nevezhetek a szerelmemnek. Tudtam hogy korán sem ért véget ez a dolog de reménykedtem benne hogy senkinek sem kell szenvednie többet.
Mikor felvágtuk a tortát akkor vettem észre, hogy Onew az emeleten ácsorog. Odaszaladtam hozza. - Szia Édesem.- pusziltam meg.- Hogy vagy? Xiumin mesélte... Ugye nincs semmi bajod? Ne menjünk orvoshoz?- aggodalmaskodtam.
-Nem nincs semmi bajom. és te hogy vagy szerelmem? -adtam egy apró csókot az ajkára.
- Fáj mindenem. Lejártuk lábainkat. Tudod milyen Kibum ha beindul.- nevettem- De legalább most valamennyire boldog. Gyere egyél Te is.- fogtam meg a kezét.
-Rendben- mosolyogtam rá majd mikor leértünk Minseok fejét belenyomtam a tányérjába -Héé ezt most miért? -Amiért árulkodtál!!
- De drágám! Nem árulkodott! Csak aggódik érted és úgy gondolta erről tudnom kell. És jól tette, hogy elmondta.- miközben szemre hányást tettem Onew indokolatlan tettéért Xiumin kezébe nyomtam egy szalvétát. Mérges voltam, mert tudtam, hogy Onew-nak van valami baja. És nagyon nem tetszett, hogy nem hagyja magát. Nehéz lenne egyszer elfogadni, hogy másnak van igaza? Mérgesen leültem Jongin és Chanyeol közé.
-Ne csináld már kérlek. De nincs semmi bajom és nem akarom hogy aggódjatok.-semmi reakció a házban síri csend. fogtam magam és felmentem a szobába és magamra zártam annak ajtaját. Most hogy boldognak kéne lennünk csak veszekszünk.
- Ezt jól elszúrtad...- mondta D.O. - Kuss!- tudtam, hogy igaza volt... Lassan a fiúk hazamentek mi is.készülődtünk a lefekvéshez. Mikor végeztem bekopogtam Onew szobájának az ajtaján. - Édes. Kérlek engedj be. Beszéljük meg. Nagyon sajnálom. Nem akartalak megbántani.
Hallottam hogy kopog és azt is hogy beszél de jelenleg nem akartam vele beszélni. Az orrom megint vérzett de a szívem is. Imádtam de hogy ilyet mond fáj. nagyon is
- Eressz be kérlek! Jinkiii!!!- még toporzékoltam egy kicsit az ajtaja előtt de nem érkezett felelet. Gondoltam akkor hagyom. De nem akartam tőle távol lenni így kivittem a takarómat és lekucorodtam az ajtó elé. - Minnie. Ébresztő.- rázogatta valaki a vállamat- Mit keresel itt?- kérdezte Jonghyun. - Én csak azt várom, hogy hajlandó legyen velem szóba állni. - Jaj Te butus. Menj be a szobádba. Fel.fogsz fázni. Majd reggel.beszéltek. - De nem akarom itt hagyni. Maradok.- ezzel fordultam egyet és amilyen szerencsés vagyok leborultam a lépcsőn. Már nem volt kedvem sem erőm sem felmenni így a nappali kanapéján ért a reggel.
Reggel automatikusan kerestem Taemint. aztán eszembe jutott hogy tegnap este összevesztünk. Fáradtam botorkáltam le a lépcsőn a kanapén észrevettem hogy alszik valaki. Lassan odamentem és nagyot néztem hogy Taemin van ott. -Jajj életem miért nem az ágyadban aludtál?-megsimogattam az arcát és egy puszit adtam neki
- Miért? Nem ott vagyok?- néztem körbe. Hát nem. Akkor csak álmodtam, hogy jó meleg és puha az ágyam és mellettem Ő fekszik. Nehézkesen felültem. Nem tett jót nekem a kanapén való alvás. Sajgott minden porcikám. - Téged vártalak.
-Olyan buta vagy.Na gyere felviszlek a szobádba.
- Fel tudok menni köszönöm.- Felálltam és elindultam a takarómmal a kezembe fel a szobámba.
Megértettem ha haragszik rám. A konyhába mentem és nekiálltam reggelit készíteni
Megmosakodtam és felöltöztem. Kicsit ücsörögtem az ágyamon majd lementem reggelizni. Már mindenki ott volt csak én hiányoztam. - Sziasztok.- köszöntem- Jó étvágyat.
Elbambultam néztem ahogy Taemin eszik és vidáman cseverészik Kibummal. Egyszer csak arra eszméltem fel hogy valami folyik az államon odanyúltam és megnéztem mi az. Vér. Már megint. Gyorsan felálltam majd a fürdőbe siettem. Nagyon jól tudtam hogy el kellene mennem orvoshoz de egyszerűen nem akartam hogy miattam aggódjanak
Onew hirtelen kirohant a konyhából. Megfagytam. Nem fejeztem be a mondatomat hanem azonnal utána mentem. - Engedj be. Hadd segítsek.
-Ezen most nem tudsz szerelmem. de már megyek is.-nyitottam ki az ajtót és átöleltem
- De tudok.- toltam el magamtól.- Felöltözünk és kórházba megyünk.
-De nem akarok. Mindenki miattam fog aggódni majd elmúlik.-bizonygattam
- Beteg vagy! Orvosra és gyógyszerre van szükséged. Kérlek ne idegesíts fel jobban! Lehet, hogy ezzel még nagyobb bajt okozol. Ne hősködj életem. Én tudom, hogy az vagy.- pusziltam meg- De aggódok. Kérlek.
-Jó rendben. -adtam be a derekam.-Nagyon szeretlek
- Én is- csókoltam meg. Összeszedtük a holmijainkat és útnak indultunk. A többiek is eljöttek velünk. Onew bement. Az orvos megvizsgáltam. Szinte tövig rágtam a körmeimet. Már remegtem az idegességtől. És végre kijött. - Életem. Mit mondtak? Mi a bajod?- rohantam oda hozzá. A torkomban dobogott a szívem.
-Csak azt amit mondtam reggel. Még pár napig vérezni fog semmi komoly.-mosolyogtam rájuk
- Jaj Istenem. Most nagyon megkönnyebbültem.- sóhajtottam majd megöleltem. - Nem lenne kedvetek elmenni valahová?- kérdezte Jonghyun.
-Hova?-kérdeztem -Nem tudom valamerre.-nevetett
- Menjünk sétálni.- adtam ötletet. Imádok sétálni a parkban. És még az idő is nekünk kedvezett.
-Rendben-mondta mindenki egyszerre. Lassan elindultunk és kézen fogva haladtunk
Onew-hoz szorosan hozzábújtam. Boldog voltam. Kizártam mindent. Csak mi voltunk. Végre. A park gyönyörű volt most is, mint mindig. Mikor körbenéztem láttam, hogy Jonghyun az orrát lógatja. Gondoltam, hogy mi bánthatja. Így gyorsan írtam Tao-nak egy SMS-t, hogy ha ráér jöjjön ki.
Pár perc múlva megjelent Tao de Jonghyun nem vette észre így ő hírtelen ráugrott a hátára. persze hasra estek de röhögtek. Végre mindenki teljes mértékben boldog volt. -Este csak te meg én?-suttogtam Taemin fülébe
Olyan aranyosak voltak együtt. Boldog voltam. Végre minden a helyére került. - Benne vagyok.- csókoltam meg Onew-t.
-Mit pusmogtok ott hátul?-kérdezte Key -Csak hogy vissza költözik hozzám. -Inkább szállodába menjetek.-mondta Jonghyun -Tao ma ott alszol nálunk?-kérdeztem
- Ha nem zavarok.- mosolygott édesen Maknae társam. - Ugyan. Dehogy. Amúgy is azt hiszem ma senki nem fog aludni.- kuncogtam. - Na de Minnie! Mikre nem gondolsz!- nézett szúrósan Key. - Hagyd drágám. Igaza van.- puszilta meg Minho.
Csak nevettem rajtuk. mint egy igazi család. -Lassan menni kéne.-mondtam a társaságnak
- Igazad van. Nagyon elszaladt az idő. - Jó társaságban csak úgy repül.- nevetett Jonghyun. Beültünk a kocsiba és hazafurikáztunk. Otthon Key Minho segítségével- vagy hátráltatásával- összedobtak valami harapni valót. Addig Jonghyun és Tao a nappaliban TVztek. Mi pedig a szobánkban pihengettünk.
-Ugye többet nem veszekszünk?
- Soha többet. Csak arra kérlek, hogy ne légy magadhoz olyan szigorú. Gondolj rám is, hogy mennyire imádlak.- felmásztam hozzá bele az ölébe és megcsókoltam. Annyira boldog voltam, hogy végre megint szabadon érinthetem ott és amikor csak akarom. Nem kellett bujkálnunk.
-Ezt inkább vacsi után.Vagy különben Key mérges lesz -nevettem
- Hát jó rendben.- sóhajtottam. Csak feküdtem mellette és azokat a gyönyörű szemeit néztem. Aztán tekintetem dús ajkaira siklott. Nagyot kellett nyelnem. Kezeimmel mellkasát simogattam. Éreztem, hogy kezem.alatt hogyan dobog a szíve. - Gyertek srácok! Kész a vacsora!- kiabált fel Kibum.
Kelletlenül lemásztunk vacsorázni. A vacsora iszonyat jó hangulatban telt el. Tao sokat ökörködött Jonghyunnal és Minhoval.Key próbálta lenyugtatni őket több kevesebb sikerrel. Vacsi után felmentünk és egyből kedvesemnek estem.
- Na-na. Csak nyugalom.- mosolyogtam Szerelmemre. Ajkait becéző csókjaimmal leptem el. Kezemmel derekát simogattam. Lassan bevezettem a pólója alá őket. Ahogy enyhén kidolgozott testét simogattam éreztem, hogy kezem alatt összerándulnak izmai. Szorosan hozzásimultam a testéhez. Nem akartam elsietni semmit. Ki akartam élvezni, hogy Vele lehetek. Ajkaim lassan nyakára vándoroltak. Kissé megszívtam puha bőrét. Lassan az ágyhoz botorkáltunk.
Nem siettünk vagyis ő nem sietett. De én én nem bírtam magammal Imádtam minden porcikáját. Lassan lehámoztam a ruháit és végigcsókoltam testét. - Még mindig gyönyörű vagy szerelmem-suttogtam a fülébe mire egy Kissé elpirult.
- Jaj ne mondj ilyeneket...- pironkodtam.- Te meg egy sexy dög vagy.- martam kuncogva az ajkaira. Nagyon kívántam. Imádtam.mindenét. Akartam. Levettem a felsőjét majd magam alá fordítottam. Ajkaimmal csókokkal jutottam el nyakától egészen az alhasáig. Kínzó lassúsággal szabadítottam meg nadrágjától. Kezemmel hatalmas férfiasságát simogattam. Halkan nyögdécselt alattam. Megnyaltam a számat majd egy puszit adtam hosszú merevedésére. Majd még egyet. Meg még egyet...
Végem volt teljesen! Olyan érzékien csinálta, hogy szinte elélveztem ettől. Vállánál fogva felhúztam és megcsókoltam majd magam alá fordítottam. -Szeretnél te felül lenni?-suttogtam a fülébe majd megharaptam azt
- Ah. N-nem. Én nem. Csak csináld.- megfogtam a kezét és alfelemhez vezettem. Forró csókot leheltem hívogató ajkaira.
Úgy tettem ahogy kért. Először egy ujjamat vezettem belé hogy tágítsam. Közben csókoltam hogy ellazuljon. Lassacskán a második újamat is belévezettem majd ollózni kezdtem. Mikor úgy éreztem hogy eléggé kitágul újaimat helyettesítettem a férfiasságommal.
Ezúttal sokkal kisebb volt a fájdalom, mint legutóbb. És jobban is élveztem kedvesem minden mozdulatát. Lassan vezette belém hatalmas férfiasságát. Kicsit kellemetlen volt az elején. De aztán ennek később nyoma sem volt. Finoman kezdett el bennem mozogni. Eközben egymást csókoltuk, szorosan öleltük és simogattuk. Jobb lábamat feljebb tolta, hogy jobban elérhesse érzékeny pontomat. - Ahh... Szerelmem...
-Had halljam a hangod édesem- nyögtem neki. Élvezet volt látni ahogy élvezkedik alattam. Miközben ritmusosan ringattam a csípőm kezemmel is felvettem ezt az ő férfiasságán.
- Ohh... Mé-még...!- szinte sikítottam- Erősebben! Ah... Egyre gyorsabb tempóra váltott. Éreztem, hogy nemsokára mindketten az éden kapujába lépünk. Nem akartam, hogy ilyen hamar véget érjen ez a csoda.
Egy utolsó lökés és egy utolsó sóhaj mára. Elélveztem És velem együtt ő is .
Pihegve rám borult. - Ez ez mennyei volt. Imádlak.- simogattam a hátát.
-Én is imádlak. De még nem vagyok fáradt. -kuncogtam kajánul.- még egy menet?
- Rajtam ne múljon, hogy nem tudsz majd az este aludni.- vigyorogtam rá. Dús hajába túrtam és mélyen megcsókoltam.
-Sajnálom a többieket. De ezúttal engedd ki a hangod életem. Olyan izgató amikor nyögdécselsz.-suttogtam az ajkaiba
- Kérésed számomra parancs, Szerelmem.- csókoltam meg.- De Te se nyeld vissza a hangodat. Ne fogd vissza magad.- finoman szorítottam egyet a férfiasságán.
-Nem állt szándékomban -mosolyogtam rá.
