Nagyon rosszul éreztem magam, hogy csak úgy otthagytam Onew-t reggel. Szerettem volna ha én vagyok az első akit reggel meglát de sajnos ez nem jött össze. Nagyon siettem az elintézni valómmal majd gyorsan beugrottam a boltba csirkéért és valami fiiinom és édes csokiért. Amint beléptem az ajtón azonnal a nyakamba ugrott kedvesem. A táskák a kezemből mind a földre estek.
-Hercegem de jó hogy végre itthon vagy -ugrottam örömtelien a nyakába. -Ezért büntetésben leszel ma egész nap!
-Naaa ez nem ér. Pedig én hoztam Neked csirkét és csokit.- hajtottam le szomorúan fejem- Kérlek ne bánts!- könyörögtem.
Megrökönyödve néztem szerelmemre. Tényleg azt hiszi képes lennék bántani? Abba belepusztulnék. -Taeminie te azt hiszed hogy bántani akarlak? Akkor rosszul ismersz.-csóváltam meg a fejem és visszaballagtam a szobába
Tudtam, hogy nem akarja, hogy nekem bármikor bármi is fájjon. De azért nem árt ha meggyőződök róla többször is. Követtem a szobába. Letettem az ágy mellé a szatyrot én pedig odasétáltam elé. - Ne haragudj életem.- simítottam végig az arcán majd az ölébe ültem.- Szeretlek.- csókoltam meg. Közben egyik kezemmel nyaka köré fogtam másikkal az oldalát simogattam.
Ahogy megéreztem súlyát az ölemben kész voltam. menten fel tudtam volna falni. Csókoltam ahogy és ahol értem. Majd pár perc után magamalá gyürtem úgy mélyítettem el a csókunkat. Nem akartam vele betelni
Még soha nem éreztem ilyen jól magam. Karjaim között tarthattam életem szerelmét. Kívántam. Nagyon is. Kezemmel dús és fénylő hajába túrtam. Másik kezem még mindig az oldalán járt de ezúttal a pólója alatt. Lábaimat dereka köré fontam. Szívem hevesen dobogott. Szavakban ki sem lehet fejezni, hogy mit éreztem. Akartam Őt. Minden porcikáját imádtam.
Kezeimet bevezettem pólója alá és tökéletes testét simogattam ahogy ágyékom hozzányomtam egyszerre nyögtünk fel az érzéstől.
-Biztos hogy ezt szeretnéd?-kérdeztem vágytól túlfűtött hangon
- Mindennél jobban szeretném. Te vagy a mindenem. Teljesen meg akarlak ismerni érezni akarlak.- suttogtam rekedtem. Szeretem Őt. Ő is szeret. Akarjuk mindketten. Ennél jobban nem lehet felkészülnünk sehogyan.- Csak egyre kérlek.
-Mit szeretnél szerelmem?-kérdeztem
- Kérlek vigyázz rám. Tudod... Én... Nekem... Nekem még... ez az első..- nyögtem ki szégyenlősen. Arcomat mellkasába fúrtam nehogy észre vegye vörös ábrázatomat.
-És szerinted nekem hanyadik? És tudod jól hogy vigyázok rád édes szerelmem -suttogtam már szinte az ajkaiba és ismételten megcsókoltam
- Hmimüdmügm- Dünnyögtem a csókba. Ez valami olyasmi akart lenni, hogy Imádlak.
Kezem önálló életet élt. Mindenhol simogattam és csókolgattam. Lassan levettem róla a pólot és nadrágja korcát kezdtem piszkálni
Lélegzetem szívverésem kétszeresére gyorsult, azt hittem, hogy el fogok ájulni. Kezeimet lassan levezettem derekán és hátán, majd belenyúltam alsója alá és formás popsiját masszíroztam. Már olyan rég meg akartam érinteni egyik legszebb részét. Eközben Ő fedetlen mellkasomat csókolgatta.
Megörültem tőle. ennél jobban nem is érezhettem volna magam. Lassan levettem róla a nadrágot így már csak egy alsó volt rajta.
-Gyönyörű vagy
Nem tudtam mit mondani Neki. Csak irultam-pirultam, arcomat oldalra fordítottam. Rég nem kaptam ennyi törődést és bókot.
-Ne. Ne fordítsd el a fejed. -suttogtam majd arcára adtam egy puszit. kezemet arcától indítottam el és egészen ágyékáig simogattam őt. Lassan megfontoltan minden mozdulatot.
Testem
megremegett minden érintésétől.
- Na ezt szépen levesszük.- bújtattam ki a pólójából- Ne csak én legyek
tiszta meztelen.- Elkezdtem nadrágját is gombolgatni. Tisztán érezhető
volt merevedése. Teljesen
beindított.Lágyan felnevettem ahogy kiszabadított a ruháimból. vadul csókoltam meg ismét. nem bírtam már magam türtőztetni ezért alsójába nyúlva elkezdtem nem épp kis szerszámát kényeztetni.
- Oh... mamiii...- nyögdécseltem igen ügyes kezei között. Kezeimmel a lepedőt markolgattam, ajkaimmal próbáltam kedvesemét keresni.
Lassan lehúztam alsóját és végigcsókolva testét lágyan végignyaltam férfiasságán
Akarom én ezt? Ijedtem meg hirtelen. Ez mind olyan izgató de egyben szennyes és mocskos dolog... De már nem volt visszaút. Csak hagytam, hogy az én szerelmem puha ajkaival kényeztessen és a fellegekbe repítsen.
próbáltam minél jobban ellazítani.Mielőtt még elélvezett volna gyorsan fölé másztam -Készen vagy?
- I-igen... feleltem félénken.
gyorsan az éjjeli szekrényhez siettem és kivettem a kellékeket. -Ha nagyon fáj szólj és abbahagyom. És próbálj meg ellazulni. az egyik ujjamat bejáratához vezettem és simogatni kezdtem. Lassan és óvatosan elkezdtem befelé tolni ujjamat vigyázva hogy a legkevesebb fájdalmat okozzak neki
Egészen különös, feszítő érzés járta át alfelem. Hirtelen teljes forróságot éreztem odalent. Egy ujját mozgatta bennem szüntelen. Mély levegőket vettem, próbáltam lazítani.
Nagyon óvatosan bevezettem még egy ujjamat és tovább tágítottam életem értelmét. végig az arcát figyeltem hogy tudjam mikor kell leállni. Látszott rajta hogy fáj neki de egy szót sem szolt. ilyen az én szerelmem nagyon erős
Fájt, mint az állat. De egy szót sem mertem kinyögni. Alsó ajkamat beszívtam és úgy tűrtem. Nem szóltam semmit, mert tudtam, hogy ezen így is úgy is előbb vagy utóbb túl kell esnem. És nagyon reméltem, hogy ezután már jobb lesz. Szerelmem vállaiba kapaszkodtam. Úgy vártam, hogy rám találjon a jobb érzés.
-abba hagyjuk!-jelentettem ki. nem bírtam nézni ahogy szenved.
- De. Ne!- fogtam meg kezét.- Kérlek. Én akarom. Nincs semmi bajom. Kérlek szépen. Már nem is fáj.- füllentettem. Igazából már nem fájt annyira.- Naaaa. Szerelmem.- néztem aranyos kiskutya szemekkel rá.
-aish rendben . de készülj fel most is fájni fog.-mondtam neki Felhúztam az óvszert és bejáratához közelítettem. Közben lehajoltam és megcsókoltam. próbáltam elterelni a figyelmét arról amit éppen csinálok
Édes csókjaival halmozott el miközben hatalmas férfiasságát helyezte be az ujjai helyére. Ez tényleg sokkal nagyobb volt, mint a 3 ujja egyszerre. Égető, feszítő érzés fogott el. Szinte zsibbadt az alfelem. Szemeimet összeszorítottam. Apró könnycsepp buggyant ki rajtuk. Gyorsan letöröltem, nehogy Onew észre vegye azokat.
lágyan csókolgattam minden felé. kezeimmel férfiasságát masszíroztam hogy ne a feszítő érzésre gondoljon. Lassan már bent voltam teljesen. ezután csak tartottam a karjaim közt hogy pihegjen egy kicsit majd vártam a jelzésére
Mikor jobb lett aprót bólintottam, hogy folytathassa.
Lassan elkezdtem benne mozogni. Testét simogattam és édes szavakat mormoltam neki
Egyre jobban kezdtem élvezni. Mély levegőket vettem. Édes ajkait csókoltam. Lábaimat dereka kőré fontam, hogy könnyebben mozoghasson. - Mégh... Ah...- nyüszögtem alatta.
Teljesítettem a kérését és egyre gyorsabban és mélyebbeket löktem csípőmmel. éreztem hogy már nem kell sok ahhoz hogy elérjem vágyaim kapuját
- Ohmm... Jóh... O-onew...- nyögdécseltem. Valami ismeretlenül jó érzés fogott el. Testem megremegett. Hátam felemelkedett a lepedőről. "Tehát ilyen ez az édes gyönyör? Ha ez mindig ilyen és ha Onew-val élhetem ezt át, akkor egész életemben ezt akarom"-futott végig az agyamon.
-Taemin é...én mindjárt. - egész gerincemen majd egy hangos nyögéssel elélveztem.
Ahogy szerelmem beteljesült, leereszkedett és teljes testével ráborult. Egymás karjai közt pihegtünk. - Köszönöm Életem.- pusziltam meg közben haját piszkáltam és a hátát simogattam.
- Wow fantasztikus vagy Baby. Hogy vagy ?
- Én..? Én kitűnően vagyok, Szerelmem.....- pihegtem, Még mindig nem tértem magamhoz.- Gyönyörű volt minden. Köszönöm Neked.- érzékenyültem el. Ennél jobb első alkalmat képtelen lettem volna elképzelni. Hálás voltam értem.
-Ugyan ezt nem kell megköszönnöd! De ezt gyakrabban megismételhetnénk -villantottam rá egy 1000 wattos mosolyt.-És tudod...-hirtelen kivágódott az ajtó -Ti meg mit csináltok? -kiáltott Kibum
- Jááááájjj!! Ummaaa!!- sikítottam fel, majd arcomat elfordítottam és próbáltam magunkat takargatni. Igen nehezen ment, mivel Onew még indig rajtam és bennem feküdt...
-Kibum KIFELE!-kiáltottam rá -Mi a frászért nem tudsz kopogni?
-Nem megyek ki addig amíg ki magyarázatot nem kapok!
-Vagy kimész vagy nem tudom mit csinálok veled de nem fog tetszeni. szóval KIFELE.- magyaráztam miközben Taemint takartam. Nagy nehezen kiment én meg Minnie-re nevettem
-Rendben és nem fogunk semmit sem kapni.Mivel nem én rontottalak meg vagyis te is akartad . Aish.. érted nem ?-néztem rá nagy szemekkel
- Persze, hogy érte Te csirkeee!- nevettem ki.
-Hééé. Nem ér kinevetni. -durciztam be.Lehajoltam és felszedtem a ruhákat.-Ez a tied és ez is meg ez is. Jössz fürdeni ?
- Köszi.- kapkodtam a ruhadarabokat amikkel eltakargattam magam- Öhm... Azt hiszem majd utánad.- mosolyogtam. Ha vele kellett volna fürdenem, azt hiszem sokáig kibéreltük volna a zuhanyt...
-Csacsi fiú. -nevettem. Berontottam a fürdőbe és gyorsan lezuhanyoztam majd törülközővel a derekamon kicsoszogtam.-Te jössz szerelmem.
- Repülök is életem.- adtam egy rövid csókot az ajkaira.
- Ha lehetne akkor ezt ne itt... Így is le vagyok sokkolódva... És még mindig várom a magyarázatot!- jött mögülünk egy mérges Umma hangja.
-Nem azt mondtam várd meg amíg elkészülünk? amúgy meg mi a baj? hirtelen homofób lettél?
- Nem!- vágta rá Key- Csak az én pici Minniem...- sóhajtott fel és már a lépcsőnél állt.
- Hagyjad hyung. Azt hiszem még nem tudta feldolgozni, hogy felnőttem.- bújtam oda Onew karjai közé.
-Akkor sem tetszik a viselkedése! -na mindegy menj fürdeni addig és beszélek vele.-nyomtam egy csókot igéző ajkaira.
- Megyek Főnök.- tisztelegtem, majd el is tűntem az ajtó mögött. Mikor végeztem gyorsan beszaladtam a ruhámért a szobámba és felöltöztem. Ezután a nappaliba indultam ahol Onew és Kibum beszélgettek. - S-sziasztok....- lépdeltem le bátortalanul a lépcsőről.
-Gyere csak Taemin! -szólt Key szigorúan. Próbáltam fapofát vágni kisebb nagyobb sikerrel.
- I-igen. Itt vagyok, hyung. Valami baj van?- "Ajjaj, most le leszek szidve rendesen..."- gondoltam. Nagyon megijedtem ettől a szigorú hangvételtől. Féltem, hogy mit fogok kapni.
-Büszke vagyok rád! Bár előtte szólhattál volna. -Sóhajtott fel drámaian a mi Ummánk.
- Tessék?- néztem nagy szemekkel. Nem igazán értettem a történteket.
-Nem haragszik csak szóljunk legközelebb előtte.-mondtam mosolyogva.
-Rád ki haragudna Minnie. de remélem azért tudsz rendesen menni
- oh... Á!- világosodtam meg- Értem. Jaj Umma! a frászt hoztad rám. Annyira megijedtem, hogy emiatt többé nem fogsz szeretni.- borultam a nyakába.
-Saranghae Kicsi Minnie. Kértek reggelit?-kérdezte Key
-Nekem hozott Taemin csirkét szóval nekem nem kell -mosolyogtam rá
- Én nem vagyok éhes köszönöm.- feleltem illedelmesen.
- De Kibum hyung!- fogtam meg a kezét mielőtt még elment volna.
-Mondjad.-fordult hátra az említett személy.
- Szóval.. Hogy...- kezdtem bele zavaromban- hogy szóljunk előtte? Mármint... Jaj hagyjuk!- fordultam el paprika képemmel.
-Elég annyit mondanod hogy menjek el itthonról pár órára és tudni fogom. -kacsintott rá Key Én csak mosolyogtam a kanapén
- Értettem hyung. De csak Neked szólok mert nem akarom, hogy mindenki rólunk beszéljen...
- Úgyis mindenki rólatok beszél.- sétált át a nappalin Jonghyun.
- Jó de na! Ne beszéljetek!- hisztiztem be.
- Na te csak ne beszélj jó. szerintem mindenki beszél mindenkiről. Inkább gyertek együnk csirkét! Adok mindenkinek. vagyis annak aki 2 percen belül ideér-nevettem gonoszan
Ilyet is ritkán hallottam, hogy Onew valakinek adna csirkét. Eddig egyedül én voltam a kivételezett. Ám most ez megdőlt. Mindenki jóízűen falatozott Onew szobájában a földön.
-Nyuhhu tele vagyok - dőlt hátra elégedetten Minho
-Igen én is.Taemin ajánlom hogy többször légy ilyen kedves Onew-val mer akkor nem öl meg ha a csirkéjéből eszünk-nevetett Jonghyun
- Nem ígérhetek semmit...- nevettem.
- Köszönjük ez finom volt.- mondta Key majd Minho-hoz bújt. Olyan aranyosak együtt. Mint egy angyalka és egy kiscica. Vagy egy ördög és egy vadmacska? Gondolatomon elnevettem magam. Mindenki értetlenül nézett.
- Ja hopsz. Ez hangos volt?
-fogadjunk hogy valami csúnyára gondoltál?-nevetett Jonghyun
-Az én pasim.-öleltem magamhoz a vigyorgó Manót
- Neeem. Most kivételesen semmi csúnya nem volt benne.- tiltakoztam mosolyogva.
-Hát jó.De ugye tudod hogy senki sem hisz neked?-kérdezte Jjong
- Jajj ne mááár!!! Csak azon gondolkoztam, hogy Minho és Key hyungok milyen aranyosak együtt... De ha nem hisztek nekem...- felálltam és szomorúan kimentem a szobából. "Nem igaz, hogy sosem hisznek nekem... Mindenki magából indul ki. Nehéz elhinni, hogy én.nem vagyok olyan...?"-gondoltam.-Na ezt miért kellett? Tudod jól hogy ő nem olyan.-mondtam Jjongnak
- Jól van már na... Kell úgy felkapni mindenért a vizet...- háborodott fel Jjong.
- Tudod hogy érzékeny az ilyenekre. -álltam fel és Taemin után mentem.- Minnie hol vagy?-kiáltottam
- Sehol.- kiabáltam vissza kis rejtekemből a mosdóból.
-Akkor kit ölelgessek meg?-kérdeztem mosolyogva a mosdó előtt
- Nem tudom.- mondtam miközben az ajtónak dőlve kucorogtam.
-Na gyere ki kérlek vagy mennem kel Ummát ölelgetni.-nevettem fel. Tudtam hogy nem jönne ki másképp.Fejemet az ajtónak döntöttem úgy vártam hogy kijöjjön.
- Menj... Engem úgyis mindenki utál. Szerintük kicsi vagyok... Menj csak.- vontam vállat. Nekem fájtak a saját szavaim. Nem is értem miért mondtam. De olyan rosszul esett.
-Lee Taemin most azonnal nyisd ki ezt a rohadt ajtót vagy betöröm.háromig számolok.
- Jójójójó... Nyitom. Csak ne törj-zúzz.- ezzel felmásztam, megtöröltem az arcomat és kinyitottam az ajtót.
Ahogy megláttam egyből átöleltem.
-Olyan butus vagy. Hogy mondhatsz olyat hogy senki sem szeret? akkor én? Már el is felejtettél? És Jonghyun nem azért mondta mert bántani akart hanem mert idióta.
- Jaj Hyung.- kezdtek potyogni a könnyeim. Próbáltam visszatartani. Erősen magamhoz szorítottam. Nem akartam soha többé elengedni.- Szeretlek.
Szorosan öleltem magamhoz.
-Tudod hogy soha sem hazudnák neked.-suttogtam a fülembe
- Tudom.- suttogtam.
- Khm...- jött mögülünk az éles torokköszörülés.- Ne haragudjatok.- szólalt meg Jonghyun.
-miaz?-kérdeztem még mindig háttal neki. nem akartam Taemint elengedni.- Én csak... Szóval bocsánatot szeretnék kérni.- hajtotta le a fejét.
- Kérhetsz. De nem biztos, hogy kapsz.- nyújtottam ki rá a nyelvem. Még mindig Onew-t ölelgettem.
-Ne már így is szarúl érzem magam-sóhajtott fel.
-legközelebb jól gondold meg mit beszélsz
- Jó. Semmi baj.- mosolyogtam.
-huh. mondjátok nem lenne kedvetek hétvégén moziba jönni? Jön Tao is meg Minhoék is
- Menjüüünk hyung!- lelkesedtem. Imádok moziba menni.
-akkor szombat délben indulunk. addigra kibérlünk egy termet mert lehet h az egésy exot odaeszi a fene.- nevetett
-mennyi az idő?-kérdeztem hirtelen
- Jóóó!- örvendeztem- Azt hiszem fél 11.- feleltem.
-a francba. elkésünk! -rohantam ki
-Készüljetek késésben vagyunk
- Hupszi. Mi lesz ma? Ének próba vagy tánc?- kiáltottam utána. Az egész ház megbolydult. Mindenki rohat jobbra-balra nem figyelve a másikra. Minho majdnem fel is lökött.
-minden-kiáltottam vissza -ja meg egy interjú is
- A francbaaa...- nyafogtam. Gyorsan mindenki összeszedte magát majd elindultunk az első helyszínünkre az énekterembe
-sajnálom hogy csak most szólok teljesen kiment a fejemből
- Semmi baj Jinki.- veregette hátba Kibum.
- Gyertek az énektanárnő biztos vár már minket.- nyitott be az ajtón Minho.
- Jó napot.- hajoltunk meg illedelmesen.- Sajnáljuk a késést.- hajlongtunk mindannyian a noona előtt.
- Azt nem mondom, hogy semmi baj de most gyertek be és kezdjünk neki.- válaszolta a tanárnő.
legalább 2 órán át énekeltünk egyhuzamban. Fárasztó volt. Főleg úgy hogy Taemin alig két lépésre volt tőlem és nem érhettem hozzá. a táncpróba ennél is rosszabb volt
Ez a táncpróba katasztrofális volt. Imádok táncolni de ez... Több okból is rossz volt. Onew ott volt mellettem. De még egy puszit sem adhattam neki. Másodszor meg.... Akkor éreztem meg igazán, hogy reggel mit is műveltünk. Rettentően fájt a fenekem. A végére már sehogy sem volt jó. Se állva se ülve se nyújtva... Alig vártam, hogy bemehessünk az öltözőbe.
Láttam hogy Taemin furán lépked. Tudtam mitől van és bűntudatom lett tőle. de nem szólhattam mert az már nagyon feltűnő lett volna. -Na jó mára ennyi.-szólaltam meg
"Hála Istennek!"- ezzel be is rohantam az öltözőbe. "Ilyenkor mit kell csinálni?"- gondolkoztam miközben a kis helység közepén ácsorogtam és jobbra-balra nézegettem.
- Hát ezt meg mi lelte?- nézett nagy szemekkel Jonghyun
-Hát a reggeli.-vakartam meg a fejem.
-megyek segítek neki.-mondta key és szaladt az öltözőbe
- K-Kibum.- dadogtam mikor belépett az ajtón. Gyorsan a cuccaimhoz szaladtam és elkezdtem vetkőzni.
-nagyon fáj igaz? Tudod ez idővel jobb lesz
- Igen... Fáj. -Suttogtam.- Umma.- fordultam felé- Most mi legyen? Ilyenkor mit kell tenni? Tényleg jobb lesz? Neked már volt ilyen?- árasztottam el szegényt a kérdéseimmel. Mit tehettem volna ha egyszer Ő volt az egyetlen a csapatban akivel lehet ilyenről beszélni. Ő minden titkomat tudja. Neki mindent elmondok és megbeszélünk.
-Csinálj guggolásokat. az nekem mindig segít
- Rendben. De ne less. Ez olyan... Olyan furi.- megfogtam Key-t a vállainál és megfordítottam. Majd elkezdtem guggolgatni. 5 perc után elfáradtam. De tényleg jobb volt. Lassan a többiek is beszivárogtak.
- Megyek zuhanyozni.- indult meg a fülkébe Jonghyun.
- Oda én akartam...- nyüszögtem- Mindegy. Majd utána.- egy szál törölközővel a derekamon ültem a padomon. Megint elbambultam.
-na jobban vagy drágám?-ültem mellé.
- Ühüm.- bólogattam.
-akkor jó. ígérem legközelebb nem teszlek ki ilyennek.-mondtam lehajtott fejjel
- Jaj ne butáskodj. Azt mondta Key- Umma, hogy ez sajnos ilyen. De később már jobb lesz. Csak... Csak, hogy ugye gyakrabban és akkor ugye megszokom... Érted na...- suttogtam zavaromban- Meg mondott egy jó praktikát is. Szóval ne aggódj.- pusziltam meg puha arcát.
- Hát nem édesek?- löködte oldalba Key Minho-t.
- De. Azok.- mosolygott angyalian a rapperünk.
-Jó rendben akkor estére megismételjük?- mosolyogtam rá édesen.
-Na de csak halkan ám mert nem lesz annak jó vége ha felkeltetek-kiabált ki Jonghyun a zuhany alól
- Nincs ellene semmi kivetni valóm.- kuncogtam és egy forró csókot adtam neki.
-Ne itt kezdjetek neki. Amúgy is fél óra múlva interjú.-szólt Minho.
-Jó jó. Jonghyun ne áztasd a feneked mindjárt menni kell
- Megyek már!- kiáltotta ki Jjong. mint kifáradt őfelsége sorra mentünk mi is utána. Kisebb késéssel de megérkeztünk az interjú helyszínére.
- Na végre hogy itt vagytok!! Nem igaz hogy nektek ma mindenhonnan el kell késnetek? miért nehéz ídőben ideérni?-akadt ki a menedzser.
-elnézést az én hibám.-mondtam
- Remélrm valamia elfogadható magyarázattal tudtok szolgálni, különben nagy bajotok lesz!- fenyegetőzött a menedzser hyung.
- Sajnálom hyung. Az én hibám.- tudtam, hogy cselekednem kell. Nem akartam, hogy bárki is megjárja.- Beragadtam a fürdőbe. A többiek csak engem próbáltak meg kiszabadítani. Sajnálom.- hajoltam meg.
- Ejnye Minnie.- csóválta a fejét hyung- Most menjetek mert már várnak a műsorban. De ez nem marad büntetlenül.
-Ezt miért csináltad? el tudtam volna simítani hogy titeket ne büntessen meg. -suttogtam Minnie-nek.
- Valóban? És hogyan? Hogy helyette Téged büntet?!- húztam fel magam. Mindig Ő áldoz értünk.
-Megoldottam volna. Nagyon nem szeretem ha titeket is büntetnek.Inkább szenvedek egyedül. -mondtam neki.
-Hagyjad már magad hyung. Szeretünk és tényleg nem hagyhatjuk h mindig te csinálj mindent. Ennyit mi is kibírunk.-szólalt meg Minho
- Pontosan! Szóval a vitát lezárom egy szót sem akarok meghallani erről. Most én leszek büntiben. Na és?- vontam vállat majd elindultam a stúdióba.
- Taemin! A mikrofonod!- rohant utánam Jonghyun.
- Egyszer a fejét hagyja el...- sóhajtott Key.
-Jólvan jólvan befogtam. -sóhajtottam és szaladtam is befele. persze hogy megbotlottam és Taemin Hátára estem. Gyorsan felpattantam és sokszor bocsánatot kértem.
-Na most beleestél Taeminbe- nevetett az egyik műsorvezető.Ha tudná milyen közel járt az igazsághoz
Kínosan mosolyogtam a poénon majd elfoglaltuk a helyünket és kezdődött a móka. Az eleje haláli unalmas volt. Csak kérdezgettek minket egymásról a munkáról és a rajongókról. Aztán a műsorvezetők meginvitáltak minket egy játékra. Nem sok kedvem volt hozzá de a végére megtetszett. Főleg, hogy Onew-val voltam egy csapatban.
-Kész végem elegem van. -akadtam ki a műsor végére. -Ennyi hülyeséget egy interjúban.
-Taemin a büntetésed az lesz hogy 1 héten keresztül + 1óra táncóra.
-De hyung nem csak őt kell büntetni. Meg amúgy is nem az ő hibája hogy beszorult.-mondtam
-Komolyan Jinki? akkor neked is. Elegem van abból hogy állandóan késtek.-Állandóan? Egy kezemen meg tudom számolni hányszor késtünk Szóval ez nem igaz!-kiáltottam a menedzser képébe majd kirontottam a stúdióból.
- Sajnálom hyung. Nem úgy gondolta. Kérlek ne legyél rá mérges. Csak nagyon fáradt. És megértettem. 1 hétig plusz 1 óra tánc.- mondtam a menedzsernek.
- Még Ő fáradt?!- kiabált velem a menedzserünk- Tudod most csalódtam bennetek. Jinki most nem érdekel. Neki majd kitalálok valamit. Te pedig légy jófiú.
- De hyung. Kérlek. Ne bántsd Őt. 2 hétig 2 órát is táncolok pluszban csak ne bántsd.- könyörögtem.
- Hagyj.- ezzel Ő is kiment. Onew után rohantam. Alig tudtam megtalálni.
- Neked meg mi a fene bajod van?! Ki akarod magad rúgatni vagy mi?- kiabáltam rá lehet, hogy kissé illetlen hangnemben.
-Igen!! Elegem van belőle. Mindig mindenért kiabál. Ezt is csak azért csinálja mert tudja hogy szerelmes vagyok beléd. Rohadék. -Kiabáltam és továbbmentem
- Hé! Állj már meg! Hallod?! Figyelj már ideee!- rohantam utána.
-Most nem Sajnálom
- Kérlek. Hallgass végig! Ígérem gyors leszek. És utána hagylak menni. Szerelmem. Kérlek.- fogtam meg a kezét.
Nagyon mérges voltam nem érdekelt semmi. Tudtam hogy ezzel most meg bántom de nagyon ki voltam. kezemet kirántottam a kezéből és tovább mentem
- Jinkiii!- kiabáltam utána. Nagyon rosszul esett amit tett. A sírás fojtogatott. De nem sírhattam. Az nem az az idő volt. Fogtam magam és hazasétáltam. A többiek már otthon voltak kivéve Onew-t. Senkivel sem törődve beviharoztam a szobámba és magamra zártam.
- Minnie! Gyere ki. Enned kell!- kopogtatott az ajtón Kibum. Nem válaszoltam semmit. Kedvenc könyvemet próbáltam meg sokadjára olvasni. Ez volt az egyetlen ami valamilyen szinten megnyugtatott.
- Kérlek. Csak néhány falatot egyél!- próbálkozott Joghyun is. Ezt is figyelmen kívül hagytam.
- Ha Jinki bántotta akkor én kiherélem.- hallottam Key dühös hangját.
Nem tudtam hazamenni. Nem haragudtam én senkire kivéve a menedzsert. Nagyon ki voltam a telefonom csak csörgött. nem vettem fel. de egy SMS-t írtam Taeminnek hogy ne haragudjon rám de most kell az egyedüllét. remélem nem haragszik rám. Nagyon sajnáltam mindent. Legszívesebben ordítottam volna de ehelyett elkezdtem rohanni. fogalmam sincs merre mentem csak mentem. egy idő után már alig kaptam levegőt így negáltam.
Teljesen belemerültem az olvasásba. Éjfél körül gyomrom korgása zökkentett ki. Gyorsan kilopóztam a konyhába és kerestem valami ehetőt. Key- Umma nagyon figyelmes. Hagytak nekem és Jinki-nek is vacsit. Gyorsan betermeltem az ízletes étket majd felosontam az emeletre.
- Taemin?- jött ki Minho. Azonnal besurrantam a szobámba és bezártam az ajtót. Telefonom villogott. Üzenetem jött: "Ne haragudj, Életem. Nem akartalak megbántani. Ha jobban leszek beszélünk. Kérlek vigyázz magadra és ne haragudj." Onew üzent. Nem tudtam mit tegyek. Lassan elnyomott az álom.
Már világosodott mikor hazafelé mentem. Fáradt voltam és éhes de legalább lenyugodtam. Reméltem hogy Taemin nem haragszik rám. Vagy Key nem öl meg. Mikor beértem még mindenki javában aludt én a konyhába mentem és amint megláttam az ételt az asztalon elérzékenyültem.
-Én egy rossz Leader vagyok.-mondtam hangosan majd eleredtek a könnyeim
Nem tudtam sokáig aludni annak ellenére sem, hogy későn feküdtem. Gyomorgörccsel keltem. Valami nagyon nyugtalanított. Rossz megérzés. Lebattyogtam a lépcsőn be a konyhába. A látvány nem volt a legszebb. A földön sírva kuporgott Onew. Mellette Kibum próbálta vigasztalni.
- Szerelmem!- rohantam oda- Mi történt? Onew nem tudott válaszolni csak a könnyeiben fuldoklott.
- Mikor lejöttem, hogy csinálok reggelit itt találtam. Gyere segíts. Vigyük be a nappaliba a kanapéra.- javasolta Key. Bevittük és leültettük. Key elment elkészíteni a reggelit én pedig a vezetőnkkel maradtam.
- Cssss. Semmi baj.- öleltem és ringattam- Itt vagyunk. Ne félj. Senki sem tehet tönkre minket. Jó. Nyugodj meg szépen.- simogattam a hátát. Ő csak zokogott a kezeim között, mint egy kisgyerek.
- Cssssssss. Szeretlek Életem.- ringattam tovább. Fájt így látnom. Ha tehettem volna átvettem volna a vállaira nehezedő terhet, hogy ne Ő szenvedjen, hanem helyette én...
Nem tudtam abbahagyni a sírást.Férfi létemre sírógörcsöt kaptam. Még Taemin karjaiban sem tudtam lenyugodnom. Én nem tudtam..Pedig akartam. Tudtam hogy egy vezető nem ilyen gyenge mint én. Utáltam magam ebben a pillanatban. Megjelent a menedzser is aki kiakadva
- Ti meg mit csináltok?- kiabált a memedzser hyung. Elengedtem Onew-t és elé álltam
- Mit ölelkeztek?! Ez meg mit bömböl itt?
- Nem ez hanem Ő. Ès nagyon szomorú amiért így bánsz vele.- feleltem.
- Ó valóban? És kicsi Minnie, Te tudod, hogy én miért vagyok nagyon szomorú?- kérdezte.
- Nem. Miért?
- Azért mert ez az ember egy szégyen. Azt tudtad-e, hogy szerelmes beléd? Vagy esetleg azt tudjátok-e, hogy engem biztosított afelől, hogy a bandában nem lesz semmiféle melegedés....
- Igen tudtam.- mondtam határozottan.
- Taemin. Ne!- szólt rám Minho.
- Tudtam. És mondok egy még jobbat. Én is szeretem Őt. Az életem értelme Ő. Nem fogom hagyni, hogy tönkretegyétek! Nem hagyom, hogy egy lelki roncsot csináljatok belőle! Ő a világ legjobb Leadere. Nem hagyom!
- Én meg tudod mit nem hagyok, Te taknyos! Hogy a csapatom egy rakás buziból álljon! Pokol lesz az életetek. Remélem a többiek nem pártoltak át... Különben megbánjátok!- fenyegette meg a többieket.
- Kifelé!- löködte ki a menedzsert Jonghyun.
- Oh örömmel megyek innen a meleg lakásról. De ha bármi is kiszivárog, nektek végetek. Jinki vigyázz magadra!- ezzel becsapta az ajtót.
- A mocsok!! A szemét!!- forrtam a levemben.
Nem tudtam mim csináljak levegőt sem mertem venni. -
én vagyok az oka. -mondtam.- sajnálom hogy ennyi bajt okozok nektek. Nem vagyok én jó Vezetőtök.
- Ha ezt most azonnal nem fejezed be esküszöm, hogy felpofozlak! Nagyon nem szeretnélek bántani szóval nem ajánlom, hogy magadat okold. Ez az ember elmebeteg.- nagyon mérges voltam a menedzserünkre.
-De i..
-Ki ne merd mondani mer agyonütlek!-jött felém Key.- Tudod hogy számunkra te vagy a legjobb vezető és ez nem fog változni. Ha te nem lennél akkor mind kerülnénk egymást. emlékszel az első napokra? Alig szóltunk egymáshoz és ha te nem lettél volna akkor már rég felbomlottunk volna!
- Szerelmem. Kérlek ne légy magadhoz ilyen szigorú. Mi imádunk Téged. Na meg a rajongóid. Rájuk nem is gondolsz? Itt vagyunk neked mind. Tudom, hogy most nehéz. Segítek neked. A menedzserrel pedig ne törődjön senki. Első cél, hogy ne tudja meg a többi párost. A második, hogy tartsuk magunkat titokba. Tudom, hogy nehéz lesz de kérlek titeket! Ejjj de okos vagyok hírtelen.- lepődtem mrg magamon. Ezzel is egy kisebb mosolyt kicsalogatva a többiekből.
-Nélkületek elvesznék az már biztos. Sajnálom hogy ennyi bajt okozok nektek.-mosolyogtam rájuk egy kicsit
- Nem okozol Te semmit a fejtörésen kívül.- poénkodott Jonghyun.
- Na szedjük össze magunkat.- javasolta Minho.
- Gyertek reggelizni Drágáim.- szólt ki a konyhából Key. Onew-val karöltve követtem a többieket.
-Szeretlek Titeket! És remélem nem fog rád nagyon megharagudni,és nem fog bántani mert akkor én megverem
- Ugyan. Dehogy fog.- adtam neki egy puszit nyugtatás kép.
Féltem vagyon féltem, hogy valamelyiküket is bántani fogja miattam.
-Hyung délután átjönne az egyik gyerekkori barátom. Ugye nincs semmi programunk.- szólalt meg Minho -Tudtommal nincs szóval jöhet.
- Juj egy látogtó?- csillant meg Key szeme- akkor sütök valami finomat neki, jó Édesem?
- Köszönöm Drágám. Elkényeztetsz minket.- csókolta meg az Ummát Minho.
- Na gyertek. Hagyjuk őket magukra.- vezetett ki minket Jonghyun.
-Jonghyun neked nagyon jót tesz Tao. -mosolyogtam rá
-Ezt hogy érted?-nézett zavartan
-Teljesen megváltoztál. kedvesebb vagy mindenkivel és még az egód is kisebb lett
- Hát azért na! Még mindig én vagyok a legszexibb.- vigyorgott a kis BlingBling.
- Lehet elszóltad magad, hyung?- kuncogtam- vagy lehet, hogy Tao jó hatással van rá de ez fordítva már nem mondható el?
- Ezzel mire célzol?
- Múltkor beszéltem a kis Pandával. Egész kis huncut lett és sokkal bátrabb.-Személyiséget cseréltek! Szegény Exo-s fiúk.Szerinted hogy bírják?-kérdeztem
- Húha... Szerintem már teljesen odavannak...-színleltem kétségbeesést.
- Jaj olyanok vagytok!- morgott Jongyhun.
-Szeretünk te gyagya.-mosolyogtam rá. Hihetetlenek ezek az emberek hogy alig 10 perc után el tudják űzni a rosszkedvet.-De szerintem menjünk ha nem akarunk még nagyobb bajba kerülni.
-Megyünk-hallottuk meg hangjukat.
-Akkor a mai program fotózás énekóra és mára ennyi. olyan 3 órára végzünk.Feltéve ha nem kavarnak be-fintorogtam
- Reméljük, hogy nem. Na indulás!- szaladtam előre. Szerettem a fotózásokat. Főleg ha normális ruhákat aggatnak ránk. Na ez most nem volt igaz. Olyan maskarákba öltöztettek, mint aki bohócnak készül. Tiszta színkavalkád. Ám ez Onew-nak kifejezetten szexin állt. Sajnos türtőztetnem kellett magamat.
Imádtam a színes ruhákat akárcsak Key. igaz én kissé visszafogottabban űztem az ipart. Gyorsan eltelt az idő a fotózáson. aminek örültem. Az ének óra is viszonylag gyorsan eltelt így amint végeztünk gyorsan le is léptünk hogy még véletlen se fussunk össze a menedzser hyungal. Nem bírtam volna ki ha egy légtérbe kerülök vele. Miután hazaértünk Key a konyhába szabadult hogy süssön valamit mi meg kitakarítottunk egy kicsit. Miközben hajolgattam jutott eszembe hogy ma a reggelin kívül nem igen ettem mást és ennek a gyomrom is hangot adott.
A többiek hazamentek én pedig a büntetésemet töltöttem. Sajnáltam, hogy lemaradok Minho barátjának a megismeréséről de nem volt mit tenni. Majdnem rosszullétig táncoltam. Kiadtam magamból minden dühöt. Miután letelt a 2 óra amit bevállaltam, fáradtan de gyorsan hagytam el a próbatermet. Nem akartam összefutni életem megkeserítőjével.
Csengettek.
-Megyek.-szóltam a többieknek Mikor kinyitottam az ajtót nagyon meglepődtem.
-Szia én Minho hoz jöttem
-Szia gyere beljebb. Gondolom te vagy a gyerekkori jó barát-mosolyogtam rá
-Igen és te meg a..-gondolkodó fejet vágott
-Jinki de szólíts Onewnak a Leader vagyok -segítettem ki
-Örvendek és Seunghyun vagyok de csak T.O.P
- Rögtön jönnek a többiek Bár a Maknae egy kicsit késik. Ezzel otthagytam mert jött Minho. Hagytam őket egy kicsit kettesben. Volt valami abban a srácban ami nem hagyott nyugodni. pedig elég rendes feje van.
Fáradtan álltam a bejárati ajtónk előtt. A kulcsomat kerestem a zsebem mélyén. Bentről jóízű nevetések hallatszottak. Amint beléptem minden szem rám szegeződött.
- Sziasztok.- integettem.- Szia. Én Lee Taemin vagyok a csapat Maknaeja.- mutatkoztam be az idegennek.
- Szervusz. Örülök, hogy találkoztunk. Sokat hallottam rólad. Én T.O.P. vagyok.- mutatkozott be az idegen. Nagyon szimpatikusnak tűnt. Sokat beszélgettünk. Nem is tudtam, hogy Minho-nak Ő a legjobb barátja. Sőt... Olyan sztorikat tudtunk meg a mi rapperünkről. Hajjaj. A szokásos gyerekkori ciki történetek. Minho tele van velük. És szinte mind Seunghyun-nal történt. Tényleg nagyon jóba vannak.
Késő volt már amikor T.O.P elindult hazafelé. Jól éreztük magunkat. Miután kiment az ajtón lassacskán mindenki elszivárgott fürdeni kivéve Minhot aki kikísérte barátját. Pont én mentem volna mikor bejött. Nagyon gondterheltnek tűnt
-Mi a baj?-kérdeztem visszamenve hozzá
- Semmi. Csak sok az érzelem ami ma ért.
-Nem ilyen szoktál te lenni. Tudod hogy nekem elmondhatod.-mosolyogtam rá
- De tényleg nincs semmi. Ne aggódj.
-Jólvan akkor én megyek lezuhanyzom mindjárt mehetsz te is.
-Rendben hyung.
Természetesen nem hittem neki. Minho nem ilyen. Valami történt vele amit nem akar elmondani. De majd úgy is kihúzom belőle. A zuhany alatt végig gondoltam a tegnapi és a mai napot. Lehet hogy új menedzser után kell majd néznünk. Sőt biztosan. De akkor legalább nyugtunk lesz. Holnap első dolgom lesz elmenni a főnökhöz.- Miután végeztem kisiettem és szóltam Minhonak hogy mehet. Taemin már az ágyamban szundított. Olyan édes volt. Gyorsan bebújtam én is mellé és percek alatt elnyomott az álom.
Miután elment a vendégünk lassan elindultunk lefeküdni. Miután a fürdőben végeztem bebújtam Onew ágyába. Meg akartam várni, hogy elmondhassam neki, hogy előző este rosszul aludtam, mert Ő nem volt mellettem. De elaludtam.
Fel kellene kelni. de nem megy. Olyan puha az ágyam. Oldalra fordultam ám abban a pillanatban leestem az ágyról
Hatalmas puffanásra ébredtem reggel. Oldalra pillantottam. Senki nem feküdt mellettem.
- Jesszusom. Hyung! Jól vagy?- pattantam ki az ágyból.
-Jah.Asszem venni kell egy nagyobb ágyat. -tápászkodtam fel
- Rendben. De ugye nem fáj semmid?- segítettem fel.
-Nem. De gyere csak ide.-húztam oda magamhoz.- Tudod Minnie én..
-Gyertek reggeli-kiáltott Key az ajtó előtt.
-megyünk már!
- Mit akartál mondani?- kíváncsiskodtam öltözés közben.
-Érvényét vesztette mert sietnünk kell. De-léptem mögé-estére megmutatom-nevettem a fülébe
- Oh. Kívácsian várom.- kuncogtam majd megcsókoltam.
Lemásztunk reggelizni. majd a próbákra is. Minho nagyon furcsa volt. Szinte senkivel sem beszélt és ha valaki hozzászólt majdhogynem elküldte a picsába. Ezzel elérte hogy Kibum sírva kirohant a teremből.
- Utána megyek.- suttogtam Onew-nak.- Te beszélj ezzel a mamlasszal
-Rendben.Szeretlek.-suttogtam neki.Megvártam amíg kimegy és csak azután estem neki. -Még is mi a franc bajod van ? Tegnap este óta van valami bajod.
-Semmi.-felelte egykedvűen.
-Vagy kinyögöd vagy olyat teszek amit megbánok. Fogadni mernék hogy T.O.P van a dologban igazam van?- nem válaszolt csak lehajtott fejel elment
- Jaj Umma. Ne sírj. Gyere ide.- öleltem meg.- Biztos nem gondolta komolyan. Cssss...- nyugtatgattam.
-Jonghyun kérlek mond a többieknek hogy menjenek haza nekem az igazgatóhoz kell mennem.
-de még van énekóránk is
-Nem baj menjetek haza és ha lehet Minhot ne engedjétek Key közelébe.
-Rendben siess haza.
Onew utasítására hazamentünk. Én Kibum-ot ápolgattam, Jonghyun Minho-t próbálta faggatni. Néhány órával később Onew berontott.
- Drágám. Mi történt?
-Beszéltem az igazgatóval hogy mi Menedzsert akarunk váltani. Erre ő azt mondta hogy nem érti miért nem talál semmi kivetnivalót a munkájában. elmeséltem neki mindent hogy hogy beszélt veled meg hogy megfenyegetett erre csak annyit mondott hogy csak akkor fog lépni ha tettlegesség nem fajul a dolog. Ja és még a bandát is bővíteni akarja... Elegem van.Minho megbékéltél már?
-Hagyjál már lógva.-felelt flegmán. Itt szakadt el a cérna. Tegnap igaz hogy egy nőt játszottam de mára visszatértem.
-Idefigyelj. Vagy kinyögöd hogy mi a franc bajod van vagy esküszöm hogy kirakatlak a bandából. Mire jó neked az hogy Bunkózol itt velünk? Nem elég nekünk a menedzser nem még te is kezded! Szóval hallgatunk!
- Ne légy ilyen kemény édesem. De Minho igazán kinyöghetnéd...
- Nem lehetek Kibum-mal együtt.
- De miért mondod ezt?- zokogott fel Key.
-chh miért ki tiltja meg? -kérdeztem még mindig mérgesen
-Seunghyun.-felelte lehajtott fejjel
-Ezt nem mondod komolyan? Te egy ilyen gyökér miatt képes vagy így bánni velünk? -ráztam meg a fejem
- Nem gyökér. A barátom.
- Milyen az ilyen barát?!- háborodtam fel
-De az! Mi lesz a következő lépése? Kinek fog hazudozni? Kit fog tönkretenni még? hmm? válaszolj nekem.-persze választ nem kaptam ehelyett megszólalt a csengő
-Majd én megyek.-mondtam mikor kinyitottam az ajtót ledöbbenve álltam ott. Arcán egy diadalittas mosoly terült szét.
iinfhdgkfklndl kdjgndklfndlkémflésm,ddddddddddls,.é azonnal folytit
VálaszTörlésmamam gyorsan folytatast*-*
VálaszTörlésKöszönjük Nektek :3 <3
VálaszTörlésNagyon sietünk ;-)
már várom *---* remélem Minkey egybe marad
VálaszTörlés