6.Fejezet

Reggel boldogan keltem. Mellettem szuszogott életem értelme. Sokáig néztem ahogy édes arca kisimult de boldog volt. Mikor mocorogni kezdett gyorsan elfordultam és úgy tettem mintha épp aludnék.
 - Ne fordulj el!- nyüszögtem csukott szemmel, alig hallhatóan miután felkeltem arra a furcsa érzésre, mintha valaki figyelt volna
.– Ez a minimum. Nézz velem szembe, ha képes voltál kukkolni!
- Felkeltettelek? Ne haragudj.És hogy aludtál hercegem?– kérdeztem miközben végigsimítottam tökéletes bőrén
 - Felkeltettél. De nem haragszom. Csodásan.- dörgölőztem a kezéhez arcommal- Veled álmodtam. Te hogy aludtál? Régóta bámultál?- mosolyogtam rá.
 -öm nemrég keltem és hát nagyon jól aludtam mert mellettem voltál. És mit szeretnél ma csinálni?
 - Legfőképp semmit. Aztán semmit. Meg egy kis semmit. Ja és ki ne felejtsem semmit is szeretnék csinálni. Ez nem sok? Bele fog férni a napba?- poénkodtam. Valamiért nagyon boldogan ébredtem és ez ezt váltotta ki belőlem.
 -Bele fog férni. De várj mindjárt jövök.-kiugrottam az ágyból és a konyhába siettem. Gyorsan összeütöttem valami reggelit
 Miután csak úgy kiviharzott Onew, pislogtam párat, majd felöltöztem, elintéztem a reggeli teendőimet és kimentem hozzá a konyhába. Halkan bebattyogtam. Ő épp a tűzhelynél ügyeskedett, mikor én mögé léptem és derekánál átkaroltam.
 Nagyon megijedtem mikor hirtelen két kar fonódott körém. 
-Nagyon megijesztettél kincsem. Azt hittem ágyban maradsz. így nem tudom neked ágyba vinni a reggelit. -fordultam meg karjaiban és szomorúan néztem gyönyörű szemeibe
 - Jaj de édes vagy Hyung.- adtam egy lágy csókot ajkaira- Ez ne legyen gond. Megoldjuk.- ezzel visszarohantam a szobába és kikiabáltam- Hozhatod!
 Imádtam. egyszerűen imádtam. mintha nem tegnap vallottuk volna be egymásnak mit is érzünk valójába. Egy tálcára pakoltam mindent és felsiettem vele a szobába. 
-meghoztam. Remélem ízleni fog.
 - Köszönööööm!- csillantak meg szemeim. Már éhes voltam- Biztos ízleni fog. Te csináltad.- lassan belekóstoltam, majd hümmögtem párat és megdicsértem ízletes főztjét. Néhány falat után a következő kanálnyit nem az én számhoz emeltem, hanem az övéhez.
 -Ez a tied-ellenkeztem vele
 - De én megosztom Veled. Egyél Te is.- tolom közelebb a kanalat.
 -Na jó egye fene- bekaptam a kanálon lévő falatot majd mélyen a szemébe néztem. ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felfaljam őt
– Na hyung! Miért bámulsz? Van rajtam valami?- néztem végig magamon. Olyan hosszasan nézett. Megijedtem
 Lassan közeledtem felé majd lassan megcsókoltam beleadtam mindent.
 Puha ajkai gyengéden cirógatták párnáimat, majd határozottan bejuttatta forró nyelvecskéjét számba. Sűrű nyálunktól könnyen siklott szájüregemben apró izma. Finoman kényeztetett. Majd lassan elváltunk egymástól. 
– Á! szóval meg akartál kóstolni- vigyorogtam rá incselkedően.
 -Mondhatni. eltettem a tálcát előle majd hanyatt döntöttem az ágyon- de többet is szeretnék a világ legfinomabb emberéből. -suttogtam majd kezemet a pólója alá csúsztattam és vadul megcsókoltam
 Most egészen máshogy viselkedett. Teljesen megvadult. Éhesen mart rá ajkaimra. Viszonoztam heves csókját majd elhúzódtam tőle. 
- Látom nagyon ízlettem. De még várnod kell egy keveset, hogy megkaphasd ezt itt mind.- mutattam magamon végig. Kicsit féltem és gyorsnak tartottam. Még nincs is egy napja, hogy megbeszéltük a dolgokat. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, vagy nem ismerem eléggé, hisz már több, mint 5 éve ismerem, csak nekem új ez a helyzet. Kicsit ki akarom tapasztalni, feldolgozni na meg élvezni is.
– Sajnálom. Igazad van sajnálom. – sóhajtottam de nem másztam le róla hanem hozzábújtam. -Szeretlek
- Semmi baj. Én is szeretlek Hyung.- csendes ölelkezésünket a telefonom szakította félbe. Onew gyorsan lemászott rólam én pedig előhalásztam a mobilom. - Igen, tessék.
 - Szia Minnie, Kibum vagyok.- szólt bele a kellemesen ismerős hang.
- Oh.. Szia hyung. Hogy vagy? 
- Meg vagyok, köszönöm, épp anyuval shoppingolunk. Veled mi újság?
- Remekül vagyok köszönöm. Jó a levegő, a bátyám egy állat.- nevettem. 
- Jut eszembe. Anyukádat tudnád adni?
- A-anyut? Öhm.. Nem.
 - Miért nem?- kérdezte gyanakodva.
 - Mert el ment.. elment a boltba. De üzent. Arra az esetre ha beszélnék veled. Azt mondta legközelebb mind eljöttök a srácokkal hozzánk. Anyu hiányt szenved a friss divat tanácsokból. 
- Valóban? Na akkor ezt hamar orvosolnunk kell.- nevetett bele a készülékbe.- Az egyik barátom kocsival visz haza. Beugorjunk érted?
- Értem? Jaj igazán nem kell... Kedves vagy. Nem akarok fáradságot okozni. 
- Ez tényleg nem fáradság. Holnap délután megyünk.
- De tényleg nem kell, köszönöm. "Hyung segíts!"- tátogtam Onew-nak.
Gyorsan előhalásztam az ágy mellől egy füzetet és leírtam rá hogy „megbeszélted velem hogy délelőtt beugrom érted”
  "köszi"- artikuláltam. - Szóval az van Kibum hynug, hogy Onew-val megbeszéltem, hogy délelőtt eljön értem. Ugye nem haragszol? 
- Nem. Dehogy haragszom.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Vajon mi lelhette?- Akkor nem is zavarok tovább, élvezd ki a szünet hátralévő részét, anyukádat puszilom, apukádat és a tesódat üdvözlöm. Vigyázz magadra Minnie.
 - Rendben. Átadom. Én is puszilom a szüleidet meg a mamádat. Szia hyung. 
- Szia.- ezzel bontottuk is a vonalat.
 - Életmentő vagy Onew. Köszönöm.- csimpaszkodtam a nyakába.
 -Mint mindig. de igazán nincs mit. És ha visszajöttek a fiúk visszaköltözöl a szobádba?-kérdeztem csendesen
 - Nem tudom.- hajtottam le a fejem. Szívem szerint minden pillanatban mellette lennék, és ez nem lenne másképp alvás közben sem. De a többiek még nem tudják. Félek, hogy mit reagálnának rá. Meg aztán egyből egy ilyet zúdítani a nyakukba a szünet után... Nem tudtam...- Nem akarok visszamenni...
 -Hmm-gondolkodtam el. – Legyen az hogy én beszélek mindenkivel, hogy holnaptól velem alszol mert a bátyád rávett hogy horrort nézz és nem mersz egyedül aludni.- hirtelenjében ez jutott eszembe
 - Jó, ez tetszik.- virultam ki hirtelen.
 Megöleltem .
- Nem akarlak elengedni. 
-Kukucs -Kiáltott ránk Key
-Mi a .... Te hogy kerülsz ide? – akadtam ki 
-Hát úgy gondoltam hamarabb hazajövök, hogy ne legyél egyedül de kár volt.- nevetett
 - H-hyung...- teljesen el voltam hűlve. Először is, hogy Key ránk ijesztett, másodszor pedig, hogy együtt látott Onew-val. Harmadszor pedig, hogy tuti leesett neki, hogy hazudtam... megijedtem, szégyelltem magam és féltem abban a pillanatban egyszerre.- Én.. Én meg tudom magyarázni.. Az úgy volt. hogy én nem. ne haragudj.. nem akartam... bocsánat...- hablatyoltam össze-vissza hol Onew-ra hol Kibum-ra pillantva.
 Key elnevette magát majd bevetette magát közénk.
 -Már Itt volt az ideje gerlepár. De ugye nem rontottad még meg az én kicsi Fiamat.-Nézett rám szúrós szemekkel
-Nyugalom nem -mosolyogtam rá. Nem gondoltam volna, hogy így átveri Taemint. 
-Te meg fiacskám-szólt Taeminnak- ne reszkess nincs semmi baj. már az elején sejtettem hogy nem otthon vagy mert a bátyád már rég elvette volna a telefonodat
 - Ez igaz... De... Te honnan...? Jaj olyan hülyének és hazugnak érzem magam... Sajnálom.
Gyengéden megfogtam a kezét és rámosolyogtam.
 -Ugyan hagyd én is füllentettem neked szóval kvittek vagyunk- kacsintott rá Key
 - Rendben.- mosolyogtam hyungjaimra.- De most, hogy így összejöttünk. Felteszem a kérdést. Mit csináljunk? Még dél sincs. Előttünk áll 1,5 nap.
 -Videó-kiáltottuk egyszerre Key-el melyen persze elnevettük magunkat. -Mit szeretnél nézni Minnie?-kérdeztem még mindig kezét szorongatva
 - Ne horrort. Felőlem bármi jöhet csak ne legyen ijesztő. Nézzünk romantikus vígjátékot. Nevetni akarok!- adtam az ötletet, majd felrángattam Őket az ágról. Onew-val kézen fogva kisétáltunk a nappaliba, Kibum hátul követett minket.
-Mondtam már milyen édesek vagytok így együtt? – kérdezte Key
-Ohm-félve néztem Taeminre hogy elmondhassuk e a teljes igazságot vagy ne
– Még nem mondtad.- vontam vállat- De szokj hozzá.- kapcsoltam be a Tv-t.
Szívem hevesen dobogott mellkasomban. Egy puszit nyomtam az arcára majd szorosan melléültem. Key egy nagyot sóhajtott majd ledobta magát mellénk. Ránk nézett majd vissza a tévére.
-Én Is Akarom!- szólt durcásan. Tudtam, hogy Minhora gondol és aszt is tudtam, hogy nemsokára ő is megkapja
Szerintem tudatában sem voltam annak, hogy mit mondtam. De kimondtam. Már nem csinálhattam vissza. És előbb vagy utóbb úgy is megtudta volna. Így hát előbb... 
– Mit? Megpusziljalak?- vigyorogtam a hisztis dívánkra.
– Puszit kérek de nem tőled. Ne haragudj az én szívem másé. -Mosolygott ránk.
– Ne aggódj amint hazaér beszéld meg vele! -javasoltam
  - Mi? Kivel beszélje meg? Már megint miről maradtam le? Miért mindig én tudom meg utoljára a dolgokat?- durciztam be, összefont karokkal.
    -Megígéred hogy nem mondod el senkinek sem? Tudod én már egy ideje szerelmes vagyok Minho-ba.-hajtotta le a fejét
Ajjj... ez a sok titok... Elegem van a titkolózásból... De nem lehet mást tenni. - Megígérem.- mondtam sokkosan- És Ő, Minho hogy érez?- azt hiszem a film még ráér.
 -Minho is kedveli Keyt eléggé! ezért nem értem hogy nem jöttek eddig még össze.-drámaian felsóhajtottam majd Taeminre dőltem
 - Oh. Értem. Hát én szurkolok Umma! Na nézzük a filmet, kíváncsi vagyok!- zsongtam be. Persze főbb gondolataimban Minho és Key jártak. Én nem is gondoltam volna, hogy valaha így áll majd a csapatunk. És szegény Jjonggie?! Ennyi meleg között. Mi lesz vele? És mit fog szólni?
 Gyorsan beraktam valami jó filmet és azt néztük. Vagyis én csak néztem magam elé és gondolkodtam. Holnap ha hazaér mindenki hogy fogunk viselkedni? Minho és Key megbeszélnek mindent majd? És Jonghyun beavatja a többieket a kis titkába? Nagyon reméltem hiszen azt akartam, hogy mindenki boldog legyen.
 - Hát ez szar volt.....- nyafogtam a film végén- Nem is volt vicces. Legközelebb én választok.
- Jó legközelebb Te választasz. De ha nem bánjátok én megmozgatom magam, mert 2 óra alatt szétültem a fenekem.- állt fel Key a kanapéról és nyújtózott egyet.
 Miközben nyújtózott és seggbe billentettem mire "ha még egy ilyen esküszöm hogy kinyírlak "pillantást kaptam tőle. -Mit szeretnél csinálni ?-kérdeztem Taemint
– Nyem tuddommm- játszottam kisgyereket, majd, mint egy kiscica hozzábújtam, kezemmel mellkasát simogattam, orrommal arcát cirógattam és apróbb puszikkal leptem el.
 Megint az őrületbe kergetett amit nadrágom mint valami ellenség nem igazán akart elrejteni. Lágyan megcsókoltam drága szerelmem ajkait
. -Héé én is itt vagyok ám!- kiáltott Key a nappali ajtajából. -Kértek valami ennivalót?
-Csirkét!– kiáltottam fel hirtelen
- Valahogy gondoltam.- forgatta meg szemeit Kibum.- Na akkor lemegyek a boltba bevásárolni. Addig se faljátok fel egymást....- ezzel ott hagyott minket. Halkan kuncogtam egy sort, Onew-nak nyomtam egy puszit az arcára, majd felültem a kanapén. Mély gondolkozásba estem. Csak éppen nem tudom, hogy min. Talán csak elbambultam. Sajnos ez gyakran megesik.
 Lassan mint a puma közelíti meg áldozatát úgy közelítettem Taemin felé. Mikor odaértem elkezdem csikizni. Szegénykém csak úgy vergődött alattam. pár perc után mind a ketten fáradtan dőltünk hátra a kanapén. 
-Ha hazaért elkapjuk Key-t is? kérdeztem lihegve
 A nagy bambulásom közepette hirtelen észre vettem az oldalamon sok-sok fel-le futkározó ujjat. Azt hittem belefulladok a nevetésbe. A végére alig kaptam levegőt. Hihetetlenül csikis vagyok. De tényleg.... 
- Kapjuk!- majd gyorsan Onew ölébe csücsültem, lábaimmal leszorítottam és visszaadtam kedves gesztusát.
- De előbb egy visszavágó!- nyújtottam ki rá nyelvemet és elkezdtem oldalát és hasát csikizni.
Eleinte Fa arccal tűrtem hogy csiklandoz de aztán nem bírtam. Vergődtem alatta mint a partra vetett hal.annyira elfáradtam hogy már levegőt venni is elfelejtettem amikor végre leszállt rólam. 
– Te sózsák- Lihegtem majd rádőltem
 - Azt mondod, hogy kövér vagyok?!- kaptam fel a vizet játszásiból mire rám vetette magát.- Ah...- nyekkentem- Te beszélsz?! Nem kéne annyi csirkét enned...
-De a csirke finom.-mondtam ártatlan hangon. Hallottuk ahogy az ajtó nyitódik majd csukódik és Key kiabált be rajta. Teminre néztem majd megindultunk felé
  - Add ide a csomagokat hyung. Beviszem őket.- vettem ki Key kezeiből a szatyrokat.
 - Mi ez a hirtelen jött kedvesség?- gyanakodott Kibum.
 -Nem segíthetünk Umma? -kérdeztem egy 1000Wattos mosoly kíséretében közben lesegítettem a kabátját.
 - Hát végül is. Egy kis törődés úgysem árt...- mondta még mindig kételkedve. Míg Onew a kabátját vette le én a cipőjét kezdtem el lerángatni.
- Na de most mi vaaan? Ugye nem akartok megerőszakolni?
 Egyszerre kaptuk rá a tekintetünket és én felsóhajtottam
-Lebuktunk. Igen Key minden vágyunk, hogy téged megerőszakoljuk.
-Soha!-kiáltotta majd a nappaliba menekült.
-Utána -mondtam röhögve
 - A francba Hyung! Kellett neked elijesztened...- kontráztam rá. Mikor beértünk a nappaliba megláttam a kanapé mögül kikandikálni a pulcsijának a szélét. Jelbeszéddel elmutogattam Onew-nak, hogy menjünk oda csendben és vessük rá magunkat
- Támadááás!- kiabáltam a kanapé tetejéről és ráugortam Kibum-ra. Ott csikiztem ahol értem.
 -Nem Hiszem el hogy ezt teszitek velem! Gonosz Törpe makik vagytok mindannyian! -kiabálta a konyhából miután elmenekült tőlünk. -Nem kaptok vacsorát.
-Ne csináld már kérlek te csinálod a világ legjobb csirkéjét. Key Kérlek. Örülj neki hogy nem erőszakoltunk meg!-kiabáltam a nappaliból
 - Örüljek neki? Na még csak az hiányzott volna! Nem hogy vacsit nem kapnátok.... Nem érdekeltek! Ha éhen pusztultok az sem izgat....- hallgattuk a csukott konyhaajtó előtt Umma súlyos szavait.
 - Hát ezt elcsesztük, hyung...- karoltam bele Onew-ba- Gyere, üljünk le. Fél óra és úgyis kijön. Nem bír haragot tartani.
 -De hát mi csak játszottunk vele. -mondtam szomorúan- Tényleg azt akarja, hogy éhen haljunk?- tekintetem Taeminébe fúrtam. -Mond hogy nem tenne ilyet.
- Jaj... Biztos, hogy nem akarja. Ne aggódj. Csak a düh beszélt belőle. Le merem fogadni, hogy most bent ül a konyhában és azon rágja magát, hogy hogy mondhatott ilyet és hogyan kérjen bocsánatot. Ne félj. Nem adok neki fél órát és szinte sírva jön ki. Hisz Ő az. Key-Umma..- mosolyodtam el lágyan, majd magamhoz öleltem a kis gyermekké töpörödött, hitét vesztett Onew-t. Azt hittem mindjárt sír.
Eltelt fél óra és semmi. Teljesen összetörtem. Én tényleg nem akartam őt bántani. Határozottam felálltam majd a konyhába indultam.Benyitottam és csak egy sürgő-forgó Key-t láttam a konyhába. 
-Key figyi én sajnálom. én.. 
-Nem én sajnálom talán kicsit túlreagáltam a dolgot. Ti ne haragudjatok.-Jött oda megölelni minket. -Taemiiiin. fogytam é felkaptam őt mint a házasok és megpörgettem. Nagyon boldog voltam hogy megint egyben a családi béke

Tudtam. Úgy tudtam. Ismerem én Kibum-ot annyira, hogy tudjam, hogy az ilyeneket sosem gondolja komolyan. Nagyon megörültem, mikor tisztázódott a helyzet. Egy hatalmas nagy öleléssel lezártuk az egészet. - Szeretlek Titeket.- mondtam úgy egész váratlanul.

 Édesen vissza mosolyogtunk majd mi is elmondtuk Taeminnek hogy szeretjük őt. a konyhában ültünk és vártuk a vacsit amikor megszólalt a telóm.

 -Szia Jonghyun hogy vagy? 

-O..Onew -suttogta alig hallhatóan- ki tudnál harcolni még egy nap szünetet kérlek. 

-Miért is ? 

-Mert Tao -nak van még egy nap szünete és el akarom vinni valahová. 

-Nem hiszem hogy meg tudom oldani. Sajnálom. már így is rengetek munkánk lesz a jövőhéten szóval holnap este max 10-kor itthon kell legyél.

 - Értem. akkor nem is zavarlak tovább. holnap találkozunk. 

-Jó éjt Jjong. mondtam a süket telefonnak

 - Ki volt az?- kíváncsiskodtam.

 -Jonghyun. akart kérni még 1 napot mert el kell intéznie valamit. Szegény fiú. de mindegy holnap majd max elmondja -mosolyogtam életemre.

 - Rendben. Remélem sikerül azért elintéznie.- bólogattam. 

- Na kiscsibék. Itt a vacsora- tálalt fel Kibum.

 - Hmm..... mennyei az illata és istenien néz ki. Biztos finom.- hízelegtem.

 -De jó hogy nem nekem kellett főzni!-Áradoztam majd az első falat után szabályosan neki estem. Key főztje isteni volt. 

-Hé azért lassabban nehogy megfulladj te malac-szólt rám Kibum

 - Ummmaaaaa ez-ez csodálatos. A főzés istene vagy.- falatoztam. Onew hirtelen elkezdett köhögni. 

- Mondtam én, hogy félre fog menni...- forgatta meg a szemeit Key majd felállt és jól hátba veregette Hyungot. 

- Jól vagy?- kérdeztem aggódva.

 Csak bólogatni bírtam azt hittem kiköpöm a tüdőm. de megérte. pár perc után már szabályosan vettem a levegőt és Lassan elkezdtem újra enni.

 - Vacsi után sipirc az ágy elfáradtam. -sóhajtottam mire még két egyetértő fejrázás követett

Miután megvacsoráztunk, Onew segített Key-nek elmosogatni, és pedig addig elmentem zuhanyozni. Olyan szerencsétlen vagyok. Egyszer biztos, hogy a fejemet hagyom el... az lesz az utolsó elvesztett tárgyam... Elfelejtettem magammal törölközőt bevinni. Egy szál semmiben álldogáltam lassan fél órája a zuhany alatt. A ruháimat nem akartam felvenni, mert használtak voltak és mert vizes voltam. A telefonomat kint hagytam. Kikiabálni meg nem akartam. Biztos hülyének néztek volna a srácok... Még álldogáltam ott egy darabig, a helyes ötletet keresve. 

 Miután segítetten Kibum-nak elmosogatni benéztem a szobámba egy kicsit megszeretgetni Taemint de nem volt ott. a fürdő felé vettem az irányt és benyitottam. Ő a zuhany alatt állt és valamin nagyon törte a fejét mert észre sem vette hogy ott vagyok. az ajtót hallkan becsutam és odaálltam elé. 

-Buhh- kiáltottam rá

 - Váááááá!!!- sikítottam fel.- Jesszusom... szívrohamot kaptam. És egyébként is, mit keresel itt? Fordulj már el!!!- fordítottam el a vállánál fogva.

- Legalább törölközőt hoztál?- próbáltam szemérmemet takargatni előle.

 Nevetve tettem eleget kérésének. 

-Nem nem hoztam igazából csak téged kerestelek és amúgy is -hátranéztem a vállam felett- őrjítően szexy vagy így meztelenül. kacsintottam rá

 - Aahjjjnnyyaa- morogtam toporzékolva. Éreztem, hogy a fejem már lángol.

 -Olyan édes vagy amikor elpirulsz.-mosolyogtam rá immáron szembefordulva vele. -most legszívesebben beállnék melléd de ehelyett inkább hozok neked törölközőt. Jó?

 - Ühüm. bólogattam sűrűn- Ígérem meghálálom valahogy.

 Gyorsan kisiettem majd a törülközőjét felkapva visszasiettem. már kijött a zuhany alól és nekem pont háttal állt. 

-Tessék- dobtam a fejére majd leültem az ajtóba onnan figyeltem minden mozdulatát.

 - Már megint kukkolsz, igaz? Úgy látszik ezentúl minden napom így kezdődik és végződik...- sóhajtottam lemondóan. Miután megtörölköztem a derekam köré csavartam a kissé nedves ruhát és Onew-val szembefordultam.

 -Ha zavar csak szólj! de tudnod kell hogy tökéletes a tested Baby -mosolyogtam rá! -És ha gondolod te is megkukkolhatsz

- Csak a szerelem rózsaszín köde miatt látsz tökéletesnek...- léptem hozzá majd finoman ajkon pusziltam- Hm... Még megfontolom az ajánlatodat...- kuncogtam csintalanul. Nem akartam Őt meztelenül látni mert féltem, hogy olyat teszek amin nem csak Ő hanem még én is meglepődök. Igaz kb 1 napja voltunk együtt de máris többet kívántam belőle. De féltem kezdeni és féltem a tempótól. 

 -Szerelem rózsaszín köde? áhh azt te csak szeretnéd. -feltápászkodtam a földről majd elkezdtem vetkőzni.

 Teljesen meztelenül állt előttem. Nagyot kellett nyelnem tökéletes teste láttán. Nem voltak olyan formás kockái, mint például Jonghyun-nak. De számomra tökéletes volt ez a test. Annyira belefeledkeztem a csodálásába, hogy szám szélén kisebb nyálcsík folyt ki. Onew nevetve jött hozzám közelebb. Le akarta nyalni arcomról de hirtelen elhúzódtam. Onew erélyesen rántott vissza magához. Testünk szorosan összesimult. Combomnál éreztem valami keményet, nem odaillőt. Lepillantottam és khm.. khm.. Megláttam Hyungom méretes szerszámát. Látványa olaj volt a tűzre. Elvesztettem a fejemet és teljesen beindultam. Hevesen egymás ajkai után kaptunk. Faltuk egymást, mintha ez lenne az első és egyben utolsó csókunk. Ám ebben a fürdőajtó nyitódása zavart meg minket. Azonnal szétrebbentünk és egy naaagyon sokkos állapotban lévő Kibum-mal találtuk szembe magunkat.

5.Fejezet

Mikor kimondta, pontosabban kiüvöltötte, hogy szeret... Na hát akkor rendesen le voltam sokkolva. A levegő megfagyott a konyhában. Mindenki döbbent arccal ált bent. Leginkább Jjong arckifejezésén láttam, hogy megviselték a hallottak. Minho csak kissé volt sokkos állapotban. Key. Key viszont nagyon nem mutatott semmit. Kíváncsi lettem volna a véleményére de abban a pillanatban csak azzal voltam elfoglalva, hogy konkrétan kaptam egy szerelmi vallomást. Key finoman szólogatott. Nagyon halkan és messziről hallottam a hangját. Fülemben egyre csak a szívem dobogását hallottam és majdhogynem éreztem is. Éreztem magamon, hogy szélsebes iramban vált át arcom egészéges színe paprikavörösbe. Senkivel sem törődve fogtam magam és felrohantam a szobámba. Leültem az ágyra és mély gondolkodásba estem. "Én eddig a lányokat szerettem. Volt is barátnőm. Akkor mi történik most?! Onew hyung mióta érez így? Akkor ezért volt velem egy ideje kivételesen is kedves? Mit érezhet? Mit gondolhat? És ÉN mit érzek és gondolok? Miért dobog még mindig ennyire a szívem?" A gondolataim már majdnem az ideg összeroppanás szélére sodortak, majdnem megöltek. A fejem hihetetlenül kezdett el zúgni és hasogatni. Lassan nekiálltam a még megmaradt ruháimat összehajtogatni és elrakni. Ám a gondolataim ekkor sem hagytak nyugodni. "Beszélnem kéne vele? Neeeem! Nekem nincs mit mondanom Neki. Vagy mégis?! Nyuuuuf~ de nehéz... Most komolyan miattam marad itthon, hogy mi elmehessünk? Nem kellett volna Neki annyit panaszkodnom... Akkor nem lenne most mindez... A fenébe is!" És egy rúgást mértem az ágy sarkára. Lehet, hogy nem kellett volna...
Tudtam hogy nem kellett volna kimondanom de már nem bírtam magamban tartani. Rohantam. nem tudom merre csak rohantam. A telefonom csörgött de nem érdekelt. Közben gondolkodtam. Ő hogy érezhet? Mit gondolhat most rólam ? Féltem és most 1 hétig nem láthatom. Már este volt mikor hazaértem az üres lakásba.
Már délután volt. Felváltva hívtuk Leader-ünket, hogy hol lehet. Ugyanis eltűnt. Nem tudtuk hova ment. A telefonra sem válaszolt... De mégsem akartunk köszönés nélkül elmenni egy teljes hétre... Egy hétre... Végül abban maradtunk, hogy hagyunk Neki egy levelet, mert megvárni nem volt már időnk hisz szinte mindenkinek jött a busza vagy repülője... A levelet a konyhaasztalon hagytuk. Mindenki írt Onew-nak néhány sort és alá is írtuk. Én nem sok mindent tudtam írni. Csak megköszöntem amit értünk tett, kértem, hogy vigyázzon magára. Estére meg is érkeztem haza. Nem szóltam az otthoniaknak meg akartam lepni Őket. Azt hiszem sikerült.
A konyhába ballagtam magányosan. a hűtőbe bújtam hátha hagyott itthon valamit Key. Tévednem kellett. nem baj rendeltem pizzát majd leültem az asztalhoz ekkor találtam rá a levélre mindenki írt pár sort még Taemin is aminek nagyon örültem. már most hiányzott. Időközben a pizza is megjött. A kanapén ettem és közben Tv-t néztem. Miután megvacsiztam nekiálltam a papírmunkának de nem tudtam rá koncentrálni ezért bementem a szobába de elaludni sem tudtam ezért csak forogtak a kerekek. Vajon mit csinál most? boldog?
Anyu hihetetlenül boldog volt. Talán még sosem örült nekem ennyire. Még egy kicsit el is pityeredett. Jól megölelgettem és megpuszilgattam, hogy megnyugodjon egy kicsit. Apa szemrehányást tett, hogy eddig miért nem jöttem. Elmondtam Neki, hogy mostanában rengeteg volt a dolgunk. A bátyám pedig nem volt otthon. Anyu gyorsan összedobott valami egyszerű de annál nagyszerűbb és finomabb vacsit. Vacsora közben bátyám is megérkezett. Nagy boldogság öntötte el a szívemet, hogy láthattam Őket több, mint 3 hónap után. Anyu semmit sem változott. Ugyan olyan gyönyörű és vidám, mint mindig. Apa egy örök poéngyáros óriásgyerek. A bátyám?! Ő pedig ebben a kis időben annyit változott. Megkomolyodott. Munkája is van sőt még egy csinos barátnője is. Boldog voltam. - Jaj kisfiam! És a többieket miért nem hoztad el?- faggatott anyu- Key-jel már olyan régen beszéltem. Adhatna néhány divattanácsot. Új év új trendek. Nincs igazam?- modolygott miközben tálalta a vacsorát. - De igazad van Umma. De Ők sem voltak otthon 3 hónapig ugyan úgy mint én. Nekik is szükségük van a családjukra. Kérlek értsd meg. - Jó jó.- kacagott fel, de hiányzott már- De legközelebb ígérd meg, hogy elhozod Őket! - Ígérem! - Akkor majd Jjong-gal be tudjuk fejezni amit elkezdtünk barkácsolni.- újjangott apa.- Mond meg neki, hogy nem nyúltam ám hozzá. Csak rá vár!- mutogatott appa a mutatóujjával. - Jó... Azt is megmondom- sóhajtottam fel mosolyogva. - Na hagyjátok már szegény srácot. Alig él. Hadd egyen aztán pihenjen le. Majd holnap faggatjuk még.- kelt védelmemre bátyám. Miután megvacsoráztunk elmentünk aludni. Az én szobám még mindig megvan így én ott töltöttem az éjszakát. Rosszul aludtam. Onew-val és a fiúkkal álmodtam. De nem volt szép... Reggel mikor keltem egyből az a 2 reggel jutott eszembe amikor az Ő oldalán kelhettem... Hogy miért...?! Nem tudom.
Reggel Taemin ágyában keltem. -hogy kerültem én ide?-kérdeztem hangosan de választ nem kaptam. A telefonomért nyúltam majd írtam egy sms-t a többieknek hogy üdvözlök mindenkit és hogy jó pihenést nekik. 3 válasz egyből érkezett de egy nem akart jönni. Felöltöztem és bementem az Sm-hez
Megreggeliztem, felöltöztem majd segítettem az otthoni teendőkben. Umma ragaszkodott hozzá, hogy maradjak nyugton és csak pihenhessek de valahogy nekem nem volt hozzá kedvem. Nem akartam egyedül maradni a gondolataimmal. Este pedig elmentem a bátyámmal bulizni. Bemutatott a barátnőjének is. Nagyon elragadó kislány. Pontosan illik az én bátyusomhoz. A buliban nagyon untam magam. Egyedül ücsörögtem az asztalunknál míg a többiek táncoltak és ittak. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi is lehet az idő. 23:40 perc. Ès egy SMS. Nem is vettem észre. Onew írt. Gyorsan válaszoltam Neki, reméltem, hogy nem keltettem fel. Aztán csatlakoztam a táncoló tömeghez. Testemet és elmémet átadtam a zene ritmusának. Vérem felpezsdült. Apránként az erősebbnél erősebb italok is lecsúsztak torkomon. Később már hallásom eltompult, látásom elhomályosodott, mozgásom bizonytalanná vált. Nem emlékeztem, hogy kivel mit mikor hol és hogyan csináltam. Azt sem értettem, hogy hogyan kerültem az ágyamba.
Álmomban Taemin mellet feküdtem. Álmomban átölelt és azt mondta szeret majd elkezdett csipogni. Csipogni? Nagy nehezen felültem majd a telefonom után nyúltam Taemin küldött üzit. Majdnen éjfél biztos bulizni van. fáradtan dőltem vissza a párnára.Reméltem nem csinál hülyeséget.
Reggel mérhetetlen fájdalomra keltem. Az egész testem lüktetett de mindennek a forrása a fejemből indult ki. Kezemet a fejemre akartam emelni de sehogy sem engedelmeskedett. Lehúztam bal kezemmel a jobbról a takarót. Elég csúnyán nézett ki a jobbom. Lassan nyitódott az ajtó, bátyám lépett be rajta.
 - Jó reggelt te hard core bulimasina.- nevetett. 
- Csss... Ne kiabálj! Széthasad a fejem!- mérgelődtem. - Nem kellett volna tegnap annyit inni meg más egyebe tenni... - Mi-mivan? Mit csináltam? 
- Nem emlékszel? 
- Nem nagyon... 
- Hááát... 
- Na mondjad már!- rivalltam rá amibe teljen belefájdult a fejem. 
- Egyre többet ittál. Nem hallgattál ránk, hogy abba kéne hagyni... És... 
- És? 
- Sok lány megkörnyékezett. És Te is "udvaroltál" néhánynak. Az igazság az, hogy elég kihívóan. Aztán...
 - Aztán?
 - Aztán jött az egyik csajszinak a pasija. Izomagy.- ekkor lenéztem a kezemre- Igen. Elkezdtél bunyózni. Vagyis csak egyet ütöttél be neki, mert még mielőtt baj lett volna elrángattunk. 
- Oh... - teljesen ledöbbentem- És hogyan jutottam be az ágyamba? 
- Jah hát a hátamon hazacipeltelek. Szóval tartozol nekem eggyel, öcskös!- kócolta össze a hajam. 
- Jó nem felejtem... Na lassan felkelek... Az egész nap a józanodással, másnaposság leküzdésével és az emlékeim összeszedésével telt el.
2 nap telt el. a papírmunkával kész voltam. Kitakarítottam az egész házat majd a nappaliban bambúltam a tv.t. Épp a kezembe volt a telefon amikor megcsörrent. 
 -Igen? 
-Szia hyung hogy vagy?-kérdezte key 
-Jól vagyok csak unatkozok. Nem vagytok itt hogy bosszantsalak titeket. na de mesélj mi van Minhoval? 
-Tudod beszélgettünk és adunk egy esélyt kettőnknek.-hallani a hangján hogy boldog. - te és Taemin? 
-Nem tudom. szerintem most megutált. -mondtam siralmas hangon. 
-beszéljek vele? 
-Nem kell köszönöm
3. nap csak bambultam ki a fejemből. Ültem a kanapén és kattogtak az agytekervényeim. Bátyám leült mellém. Nagyon nem érzékeltem a külvilágot, így nem is néztem rá. Enyhén oldalba bökött, hogy figyelmemet magára vonja. Lassan ráemeltem tekintetemet. 
- Mi a baj öcsi?- kérdezte őszinte aggodalommal a hangjában. 
- Semmi.- vontam vállat. 
- Igen? És kit akarsz átverni? Engem becsaphatsz de magadat nem igazán. Ki vele! Hátha tudok segíteni. 
- Tényleg semmi bajom. Csak fáradt vagyok és sok érzelmi hatás ért. Kisebb hatásszünet lépett fel. Majd bátyám megtörte ezt. 
- Te Minnie! Emlékszel, hogy a buliban mit hajtogattál folyton? 
- Öhm. Nem.- kezdtem félni.- Mit? 
- Hát mikor bemostál az izomagynak azt üvöltötted, hogy nem vagy buzi. Aztán mikor a hátamon cipeltelek haza azt bizonygattad a fülembe suttogva, hogy Te a lányokat szereted. Mi a baj Taemin?! 
- Én... Nem... Semmi...- az ábrázatom nem lehetett a legszebb, mert bátyám jól megmosolyogta. "Most mondjam el neki? És mit szólna hozzá?! Megvetne, undorodna, letagadna vagy esetleg elfogadná?! Nem tudom!!!"- futott gyorsan végig az agyamon. - Semmi bajom. Csak egy nagy döntés előtt állok. Ami az egész életemet és családomat is felforgathatja... Nem tudom, hogy melyik út lenne a helyes. 
- Nyögd ki, hogy mi a bajod ne fogóval kelljen kihúzniii öcsi!- rángatta meg a karom.
 - De anyáéknak egy szót sem! Különben kiheréllek! És nem viccelek.-fájdalmasan felszisszent majd bólintott egyet.- Mennyire vetnél meg ha azt mondanám, hogy más vagyok...? 
- Más? Hogy más? ÚGY más?!- aprót bólintottam. Félve néztem szemeibe.
- Először lesokkolódnék. Másodszor azt hinném, hogy hülyülsz. Haramdszor kinevetnélek. És talán negyedszerre feldolgoznám. De ugye nem vagy az?! 
- Nem! Vagyis... Nem tudom... Ez az amit el kéne döntenem.
 - Ki az aki megrontott?- kérdezte idegesen. 
- Senki! Csak én magamban vagyok megtébolyulva. Mert valahogy másként érzek a fiúk és a lányok iránt. Nem úgy normálisan.... Hanem máshogy... Nagyon megvetnél?! Mit mondsz? Mit tegyek? 
- Nem vetnélek meg egyáltalán. Először biztos nehéz lenne... De az öcsém vagy. Imádlak. Ez biztos nem állna kettőnk közé. És, hogy mit tegyél? Ezt neked kell tudnod. Ahogy a szíved érez és az eszed diktál. De légy óvatos! 
- Te mióta vagy ilyen bölcs?!- nevettünk fel. Bátyám minden szavát ittam. Jól esett valakivel megbeszélni. Tanácsot kérni. Még nem voltam teljesen tisztába az érzéseimmel de már egész jó úton haladtam. Egész este ezen filóztam. Egyik pillanatban úgy véltem hetero vagyok. A másikban pedig szúrt a szívem, nyomott a mellkasom, mikor Onew-ra gondoltam. Hiányzott is meg nem is. Másnap reggel nem gondolkoztam. Az épp utolsó "állapotomban" eldöntöttem mit teszek. Már nem volt visszaút. Az ajtóban álltam. 100x megfordult bennem, hogy visszamegyek. De lábaim gyökeret vertek. Már tényleg nem tudtam mi lesz, mi legyen, mit teszek és mit gondolok. Csak azt tudtam, hogy a hiánya egyre nagyobb volt.
A kanapéra költöztem.Hogy miért? Mert a kényelmetlenségtől nem álmodtam. Sose gondoltam hogy ennyire szerelmes lennék de már kínzott a hiánya. próbáltam lefoglalni magam. Boltból tartottam hazafele mikor észrevettem hogy a bejárati ajtónk nyitva van. Bekommandóztam majd meglepődve vettem észre őt
- Oh. Szia Hyung.- köszöntem mosolyogva mikor megláttam hogy hazajött.
 -Majdnem leütöttelek-sóhajtottam örültem neki hogy itthon van. -Teneked nem otthon kéne lenned?
 - Az nem lett volna szerencsés.- nevettem. Mikor beléptem az ajtón a kétség 2 karja kétfelé rángatott. Már odáig is eljutottam, hogy megbántam a hazajövetelemet. Egyik pillanatba erre rángatott a kéz másik pillanatba a mélybe húzott le. De mikor megláttam Onew arcát minden kétejem elszállt. A két szorító kar elengedett és tudtam, hogy jól döntöttem.- De otthon kéne lennem. De az otthoni ágy nagyon kemény. Megfájdult tőle a hátam. Az itteni sokkal jobb. És nagyon hiányzott.- nevettem továbbra is.
Kételkedve néztem rá -Lee Taemin miért vagy itt?

- Mondom. Otthon kényelmetlen az ágyam.- elég szúrós pillantásokkal nézett rám Hyunggom. Nagyot nyeltem. Nem tudtam tovább állni tekintetét, a padlót bámultam. "El kell neki mondanom."

-Hjajj te. -nevettem tudtam hogy nem ez miatt jött de ráhagytam.- kérsz valamit enni?
- Igazából én is hoztam. Anyu csomagolt. Sokat.- mosolyogtam.- Együnk.- vettem elő a táskámból az óriási kajásdobozt.
-juhu!! Akkor nem kell főznöm-rávetettem magam az egyik ételesre. -köszönöm- nyammogtam
- Hihi. Nincs mit. Jó étvágyat.- öröm volt nézni ahogyan evett.- És mit csináltál amígy nem voltam?- érdeklődtem majd leültem mellé az asztalhoz.
-Papir munka és takarítottam majd unatkoztam és te?
- Az nem a legjobb. De most már itt vagyok majd elhülyülünk.- kacsintottam rá- Én? Sokat beszélgettem a szüleimmel. Faggattak rendesen. Üdvözölnek. Ja és legközelebb nektek is kell jönnötök, a lelkemre kötötték. Ja meg voltam bulizni...- "és 1000rel kattogott az agyam egész idő alatt"- tettem hozzá fejben.
-Na és jót buliztál? remélem nem rúgtál be nagyon.-aggodalmaskodtam. annyira jó volt nézni hogy itthon van.
- Hááát... Jót buliztam...- mosolyogtam kínosan miközben jobb kezemet elrejtettem a hátam mögé.
-Ugye nem verekedtél?-néztem szúrósan
- Én? Verekedni? Soha...- füllentettem elég gyérül- Csak picit sokat ittam...
Megráztam a fejem
-Mutasd a kezed!-szóltam rá szigorúan
- H-hyung!- már szinte remegtem. De mitőőől?! Félni nem féltem tőle. Na jó egy kicsit... Viszont elég közel volt hozzám.
Odamentem mellé és közel hajoltam az arcához.-mutasd a kezedet! nem mondom még egyszer!!-szinte suttogtam
Nagy levegőt vettem. A hideg kirázott mély és halk hangjától. Enyhén remegve kinyújtottam a kék-zöld színben játszó kézfejemet birtokló jobb kezemet.
Gyengéden megfogtam kezét és elszörnyedve láttam milyen csúnya. 
-Mit csináltál?-kérdeztem még mindig suttogva. belül majd szétvetett az ideg de nem mutattam ki neki
- Én... Én csak bemostam egy Izomagy névre hallgató pacáknak.- már én is suttogtam. Ahogy megérintette a kezem az érintkezés helyéről apró szikrák futottak végig testemen. Jól esett érintése. Nem akartam, hogy elengedjen. Érezni akartam. Még és többet. A földre lágy hangja repített vissza.
-Kicsi Minnie. Miért kell neked a bajt vonzanod?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve
- Tehetek róla, hogy szidta az anyámat?!- füllentettem ismét miközben megbánóan néztem gyönyörű szemeibe. Nem mondhattam el neki az igazat. Megszakadt volna a szíve ha megtudta volna, hogy egy lánnyal flörtöltem és miatta néz most így ki a kezem.
-Taemin én...én...-megakarlak csókolni de elhúzódtam. -Khm.mit szeretnél csinálni?-léptem egyet hátrébb
Na és ez mi volt?! - Nekem mindegy. Múltkor én mondtam, hogy játszunk. Most Te találj ki valamit
-Hmm nem tudom legyen felelsz vagy mersz?
- Jaj az vicces. Akkor legyen az! Te kezdel!- leültem a kanapéra.
 -Felelsz vagy mersz? -kérdeztem
-Felelek-válaszolta félénken
-Hmm mit gondolsz arról hogy Jonghyun pórnót néz?
Első reakcióm egy nagy nevetés volt. - Egészségére!- nevettem tovább- Most mit tegyen szegény pára. Emberből van. Sajnos emellett a borzasztó beosztás mellett nincs ideje barátnőre. Valahogy meg meg kell oldania... Szóval szerintem egészséges és én nem vetem meg érte.
-Jó válasz.
- Na most én jövök. Felesz vagy mersz, Jinki?
-Merek
- Akkor fekvőznöd kell. De nem akárhogyan. Alád fekszem és úgy kell lenyomnod 10-et. Mikor kimondtam bele sem gondoltam, hogy mi lesz. Nem tudom mi ütött belém. Csak úgy jött ez az őrültség.
Lassan hanyatt döntöttem majd lábait terpeszbe nyitva elkezdem. Végig a szemébe néztem. Annyira kívántam főleg így h testünk össze-össze ért. megcsináltam az elő irt 10 fekvőtámaszt de nem másztam le róla hanem hozzásimultam és megöleltem
Ahogy nyomta a fekvőket halkan nyögve fújta ki duzzadt ajkai közül a meleg levegőt ami az arcomra csapódott le. Végig tartottuk a szemkontaktust. Elvesztem sötét és mély szemeiben. Teljesen beszívott rabul ejtett. Nem is számoltam, hogy mennyit csinál csak arra eszméltem fel, hogy lassan rám ereszkedik teljes testével és átkarol. Pironkodva éreztem meg alhasamnál valami keményet. De magamon is éreztem, hogy ez a helyzet rég nem közömbös számomra sem.
Felemelkedtem róla és mivel elmém nem igen működött így lehajoltam és megcsókoltam őt

Mikor puha ajkait az enyémekre nyomta hirtelen kipattantak a szemeim. Nem tudtam, hogy mi is történik körülöttem. Nagyot nyelve próbáltam ellazulni ami sajnos nem nagyon sikerült. Megijedtem. Megijedtem Tőle,főleg magamtól és az érzéseimtől.

Mikor éreztem hogy megmerevedik alattam hirtelen elhúzódtam. -Sa... sajnálom
- Nem... Sem... Semmi baj... Én... Én most... Bocsi- ezzel felkeltem a padlóról és berohantam a szobámba. "Ez mi volt?! És miért éreztem azt amit? Tényleg beleszerettem? Ez már biztos? És miért futottam el?! Utálom ezt a nyuszi természetemet... Nem menekülhetek el örökké senki elől... Főleg nem a saját érzéseim és gondolataim elől... Sokáig már nem."- sóhajtottam. Majd kopogást hallottam az ajtómon.
Most elrontottam mindent. De helyrehozhatom. Határozottan az ajtajához mentem és bekopogtam. -Taemin gyere beszéljük meg
- Muszáj?- nyafogtam.
-Nem- sóhajtottam majd elindultam a szobámba egy terv körvonalazódott bennem arra az esetre ha nem jönne utánam
Most komolyan itt hagy?! Neki ennyit jelentett? - Várj!- nyitottam ki az ajtómat kis hezitálás után.
-Én Sajnálom Tudom hogy te nem vagy meleg és hogy te barátnőre vágysz de kérlek érts meg engem is. kérlek. Már azóta beléd estem amióta ismerlek és te nem is tudtál róla. de már nem tudok parancsolni magamnak.- öntöttem ki a szívem neki.
- Nem haragszom.- siettem oda mellé és megfogtam a kezét. Leültünk a lépcsőre.- Elmondok Neked most valamit de ígérd meg, hogy végighallgatsz, nem nevetsz ki és segítesz!- most úgy éreztem van annyi erőm és lélekjelenlétem, hogy megbeszéljem vele. Reménykedtem, hogy partner lesz ebben és meghallgat.
 -Miért nevetnélek ki? Nem foglak nyugodj meg csak mondjad. - szorítottam meg a kezét bátorítóan
Nagy levegőt vettem és belekezdtem. - Tudod én is úgy gondoltam, hogy a lányokat szeretem. De tényleg. Aztán az elmúlt néhány hétben ebben kezdtem bizonytalan lenni. Aztán kimondtad mindenki előtt, hogy szeretsz... Na meg az elmúlt 3 napról ne is beszéljünk. Annyira össze voltam zavarodva. És tudod nem is az ágy miatt jöttem haza... Jinki én megértelek de kérlek Te is érts meg egy kicsit. Eddig a "főnököm", csapattársam, barátom majdnem bátyám voltál. Most meg egyik pillanatról a másikra olyat érzek irántad amit még soha senki iránt. Nem azért futottam el, mert nem tetszett volna az amit csináltál. Csak megijedtem. Megijedtem magamtól. Ez a csók rádöbbentett valamire... Azt hiszem beléd szerettem.... - hajtottam le a fejem- Jinki! Mit tegyek? Kell egy kis idő... Talán. Nem tudom. Semmit nem értek és nem tudok. Segíts!- néztem rá kétségbeesetten.
Meglepődtem de lelkemet átmelengették a szavai. -Segíteni fogok neked mert tudod én várok majd rád. Kezdjük előröl az egészet, mintha eddig nem történt volna semmi. Úgy jó?
- Köszönöm.- magamat is meglepve ugrottam nyakába és jó szorosan öleltem magamhoz. - Mennyire előről? Bemutatkozzak?- suttogtam kissé kuncogva a fülébe.
-Nem azért ne annyira. de ezt legközelebb ne csináld nézd meg libabőrös lettem.-mutattam neki a kezem
- Bocsánat.- hajtottam le bűnbánóan a fejem.
- Semmi baj Drága. És a többieknek elmondjuk?
- Nagy baj lenne ha még várnánk vele egy keveset?
-Nem én is ezt akartam csak azt nem tudtam hogy te most mit is  szeretnél. Megkérhetlek valamire?
- Persze. Mi lenne az?
- Aludnál mellettem ma éjjel?- kérdeztem félve
- Nem is tudom...- hezitáltam. Már rég megvolt a válaszom csak nem voltam biztos magamban.- Jó ötletnek tartod?
- Jó fiú leszek!- emeltem fel a kezem.- csak tudod amikor távol voltál és lefeküdtem rólad álmodtam és a te ágyadba keltem. de tegnap éjjel a kanapén aludtam ,mert ott kényelmetlen meg akkor nem álmodok.-vallottam be lehajtott fejjel.
- Jaj de aranyos vagy. Én is álmodtam Veled. De az szomorú volt.- osztottam meg vele élményeimet- Hát legyen. Aludjunk együtt. De akkor ne csak ma.- mosolyogtam rá.
Örömömbe ugrottam egyet. Komolyan mint egy szerelmes tini. - akkor a te ágyadba vagy az enyémben?
Nevetnem kellett boldog arca láttán.
 - Szerintem aludjunk Nálad. De komolyan az én ágyamban aludtál?
-Igen de nem tudom hogy kerültem oda. Nagyon hiányoztál.-bújtam oda hozzá
- Most már bevallhatom. Te is nekem.- öleltem magamhoz szorosan. Percekig csak ölelkezve álltunk a folyosón. Majd lassan lefekvéshez készülődtünk.
Imádtam minden egyes porcikáját. Olyan tökéletes volt hogy az már leírhatatlan. .Amikor kilépett a fürdőből vizes hajjal és boxerban azt hittem kiszakad a nadrágom. Hirtelen elfordultam és a konyhát bámultam.
- Mi a baj Hyung?- léptem hozzá közel. Bátortalanul átkaroltam derekát és hozzásimultam.- Csak nem zavarban vagy?- suttogtam fülébe. Vizes hajamból néhány csepp víz rácseppent nyakára. Olyan nagy hévvel szántották fel a bőrt. Kedvem lett volna ajkammal követni útjukat. De még féltem megtenni.
-Én..én..-dadogtam. nagyon gyors lett volna az ami a fejembe lezajlott elért lassan megfordultam és csak a szemébe néztem. Nem mertem megszólalni nehogy elijesszem ezért mélyen a szemébe néztem és vártam hátha lép valamit .
Oh már megint találkoztam az én gyönyörűséges barátaimmal, nevezetesen Onew szemeivel. Olyan szépen csillogtak. Majdnem elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani. - Szerintem menj el Te is fürdeni, hyung. Én addig megágyazok.- majd adtam egy puszit az arcára és ott hagytam. Reméltem, hogy nem sértődött meg.
Nem vette észre. Megkönnyebbültem és besiettem a fürdőbe. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat majd hideg zuhanyt vettem.. Amint végeztem spuriztam a helyemre mert fáztam. Taemin már ott feküdt az ágyamban. Olyan édes látványt nyújtott. Háttal volt nekem, nem vett észre. Így nagy lépteimet megnyújtva ráugrottam mire ő felsikított és lerúgott az ágyról.
Megágyaztam, megszárítottam a hajamat majd míg vártam Onew-ra lefeküdtem. Majd hirtelen valami nehezet éreztem magamon. Reflexszerűen rúgtam le magamról. Majd felpattantam és Onew-hoz siettem. - Jesszusom hyung. Jól vagy? Nem akartam. Vagyis nem tudtam. Bocsánat.
Jót nevettem rajta. meg magamon is . Jó nagyot repültem. 
-Semmi baj legközelebb majd sikítok mielőtt ugrom jó?
- Jó.- nevettem rá.- Na de gyere most már aludjunk. Fáradt vagyok.- segíttettem fel.
-Rendben - felült az ágytámlához én meg odamásztam hozzá majd megcsókoltam őt lágyan. Majd a helyemre sunnyogtam.
 Az első csókunk... Csodálatos. Olyan finoman és lágyan ért hozzám. Kicsit elmosolyogtam majd bebújtam mellé.
 

4. Fejezet

-Hyung te megvetnél azért ha azt mondanám, hogy vonzódom Key-hez? -kérdezte Minho suttogva

Ledöbbentem de megértettem. 

-Nem vetnélek meg érte inkább azt mondom mond el neki.

 Onew hyung Minho-val ült hátul. Én középen ültem Key-jel, Jonghyun pedig vezetett, oldalán a menedzser -hyunggal. Hallottam, hogy mögöttünk sutyorognak. Kíváncsiságom elég nagy, így hátrafordultam, hogy rákérdezzek. Majdnem szívrohamot kaptak! 

- Miről megy a pusmogás?- mosolyogtam.

- Semmi különös csak tanácsot kért.

 - Ja jó.- ezzel vissza is fordultam

  -Komolyan mondod hogy próbáljam meg? és ha elutasít? 

- Nem fog ne aggódj.-kacsintottam rá majd Taemin hátát néztem anyira szerettem volna ha csak egyszer azt mondaná hogy szeret de nem úgy mint barát hanem mit a szerelmesek.

 Néhány perc múlva meg is érkeztünk a stylestunk "műhelyébe". Kiszálltunk a kocsiból, majd a lépcsőn felfelé vettük az irányt. 5 emeletet kellett megmásznunk. 

- Komolyan csinálhatnának ide egy liftet.... Állandóan hegyet kell másznunk.- nyavalyogtam teljesen kimerülve még csak a 3. emeleten.

 - Na gyere- gyorsan felkaptam. Nem jelentett nagy nehézséget hiszen könnyű volt. Nevetve lépkedtem fel vele.

 - Hé hyung! Én... én nem azért...- olyan hirtelen jött az egész

- Tegyél le. Nehéz vagyok!- követeltem. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába, ahogyan erős karjai közt cipelt fel engem. Forró lehelete arcomon csapódott le. Akaratlanul is még jobban hozzásimultam. Jobb kezemet nyaka köré fontam, bal kezemmel a pólóját szorongattam a a mellkasánál.

 Szívem kihagyott ütemeket mikor megéreztem kezét a nyakamnál. Ott helyben megtudtam volna csókolni de nem tehettem meg. 

- Könnyű vagy mint a pihe Drága Minnie. szóval csak nyugalom még 1 emelet és leteszlek. - mondtam nyugodtan neki.

 - Oh... hyung.... Olyan kedves vagy. Köszönöm.- nyomtam egy puszit az arcára. Magam sem tudom mi ütött belém. Csak megtörtént.

 Ezt nem hiszem el néha elgondolkodom azon hogy direkt csinálja ezt. Csak mosolyogtam és vittem tovább. Majd mikor felértünk letettem. Még percekig néztem csodás szemeibe mikor Jonghyun jött be és a nyakamba csimpaszkodott. 

-Legközelebb engem hozz fel. kérlek -könyörgött nekem

- Álmodj te nehéz vagy ő meg nem- feleltem halál nyugodtan mire kinyújtotta a nyelvét

- Most azt mondtad, hogy kövér vagyok?- sértődött be játszásiból Jjong. 

- Jaj a hyung biztos nem úgy értette.- nyugtattam kedvesen

- Köszönöm Onew. Jövök neked eggyel. Bármit kérhetsz!- kacsintottam rá.

 Bármit. Uhh a gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe, hogy mit is kérhetnék tőle de mikor kimontam volna jött a stylist hogy menjünk befele. Nem baj majd máskor kimondom. Unalmasan telt el az a pár óra amit ott kellett töltenünk de megérte hisz láthattam hibátlan testét és a cuki Batman-es alsógatyáját.

 Néha le tudnám csapni az öltöztetőnket. Volt egy két olyan borzalmas összeállítás... Komolyan még Kibum-nak sincs ennyire ferde ízlése... Miután végeztünk bepattantunk a kocsiba és hazáig meg sem álltunk. Mikor benyitottunk a lakásba pontosan 20:50 percet mutatott az óra. Tudom, mert megnéztem. Ilyen is ritkán volt, hogy ebben az időben végeztünk volna.

-Nyuu Key dobsz össze valami vacsit?-kérdeztem kiskutya szemekkel

- Igen hamár van annyi energiám akkor igen Gondolom csirke jöhet mi?

 - Kaaamsaaa Umma!- ugrottam a nyakába és egy naaagy cuppanósat küldtem Neki. Úgy látszik ma puszilkodós kedvemben vagyok. 

- Én addig pakolok. Hogy ne holnap keljen.- indult meg szobája felé Minho. 

- Nem beszélsz hülyeségeket. Én is megyek.- követte Őt Jonghyun is.

 - Miért én mikor mondok hülyeséget?!- röhögött Minho.

 -Hát kb minden harmadik szavad hülyeség- mondta Jonghyun 

- Key majd szeretnék veled beszélni ha nem nagy gond.-szóltam neki 

-Dehogy is baj mondjad csak. 

-Négyszemközt kellene erről beszélni.Ha nem nagy gond

 - Fordulj fel, Kim Jonghyun!- hallatszódott a kiabálás Minho szobájából, majd ezt követte egy repülő párna, amely egyenesen Jonghyun-on landolt. 

- Na megállj Te! 

- Persze, gyere menjünk be a konyhába.- karolta át Onew-t Kibum

- Minnie, Te addig ügyelje erre a két őrültre, nehogy szétszedjék egymást!- kaptam a feladatot.

- Mit szerettél volna?

 -Múltkor beszéltünk Minhoról. Emlékszel?

 - Igen mi van vele? 

-Csak annyi hogy fürdés után beküldöm neked segíteni és beszélj vele Hidd el nekem nem fogod megbánni -De.. 

-Nem nincs de megteszed vagy én mondjam el neki? -Sóhajtott egyet majd bólintott .Tudom hogy nehéz feladat, de érzem, hogy amint egyikük kimondta mind a ketten boldogok lesznek

 - Na ideje lesz abba hagyni, óvodások!- mentem be a szobába. A válasz a képembe egy párna. 

- Nem vicceltem, jó lesz ha abba hagyjátok!- mondtam egy fokkal komolyabban. 

- Na nézzenek oda, a kicsi Minnie-nek mekkora lett a szája. És ha én nem akarom befejezni?!- kekeckedett Jonghyun.

- Megmondasz anyucinak vagy apucinak?- gügyögött. 

- Akár. De előbb én magam próbálom meg elintézni!- ezzel ráugrottam és letepertem. Öklömmel oldalát bokszoltam, persze csak finoman, barátian, nehogy azt higgye, hogy vérre megy. Ekkor Minho is ránk ugrott. Akkora hévvel, hogy azt hittem eltört a gerincem. Ennek hangot is adtam egy kiáltás formájában.

A kiáltásra mind a ketten felkaptuk a fejünket. 

-Asszem be kellene menni hozzájuk.-szólt key 

-Majd én megyek te csináld a vacsit -Válaszul csak bólintott Mielőtt bementem volna felkészültem a legrosszabbra de amint beléptem az ajtón nevetnem kellett majd lerángattam Minhot Taeminről aki lapos lett. -Pici Maknae lapos lett ahogy egy elefánt ráugrott.-nevettem 

-Ja én is itt vagyok ám- szólt Jjong a párnák közül.

- Na te meg főleg. Na gyere Minnie menj fürdeni. Amúgy jól vagy nagyon megviseltnek tűnsz .

 - Áh semmiség, csak eltört a gerincem és nem érzem a lábam...- vontam vállat, majd elindultam a fürdőbe.

 -Gyere előbb megmasszírozlak addig is gyorsabban megy az idő.-gondosan bevezettem a szobába majd Minhora csúnyán néztem aki egy hatalmas mosoly kiséretében ki is ment. Jonghyun meg már nem is volt a szobába.

- Hyung! Már megint nekem segítesz! - próbáltam szemrehányást tenni Neki de olyan aranyosan nézett rám. Lehuppantam az ágy szélére Ő pedig mögém mászott.- Most már kettővel fogok tartozni Neked.- kuncogtam.- Túl jó vagy hozzám.

 -Akkor kezdjük azzal hogy ma is mellettem alszol Jó?-kérdeztem teljes nyugodsággal

 Mikor meghallottam nagyot nyeltem. 

- Persze. Miért is ne?! Akkor van még egy kívánságod. Lassan elkezdte masszírozni a vállaimat és a hátamat. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen ügyes kezei vannak.

Ha a másik kívánságomat hallanád akkor nem mernél így itt alattam feküdni. áhh az őrületbe kerget komolyan mondom. Sose fogok tudni betelni vele. 

-Min görcsölsz ennyit mostanában?-kérdeztem mikor egy nagyobb csomót tapintottam ki

 - Aahh...- nyögtem fel mire észbe kaptam, hogy ez hangos volt teljesen elszégyelltem magam és a fejemet beletemettem a párnába úgy válaszoltam.

- Nem görcsölök semmin. Vagy az annak számít, hogy sokat gondoltam az otthoniakra? Na meg a csapat miatt is aggódtam. Na de még mit kérsz Hyunnnggah...- nyögtem. Megint egy cseppet erősen ért hozzám.

Azok a nyögések teljesen beindítottak . Én nem tudom hogy hogy is üljek hogy ne vegye észre. 

-Nagy baj lenne ha azt csak később használnám fel?-kérdeztem halkan

 -Nem.- válaszoltam erőtlenül. Olyan finoman munkálkodott hátamon. Alig bírtam visszatartani a nyögéseimet. Nem tudom mi a franc esett belém, hogy így reagáltam rá. Éreztem, hogy mocorgott a hátamon. 

- Nem vagyok kényelmes? Felülhetek ám ha úgy jobb!-ajánlottam fel.

 -Nem azzal van a baj maradj csak nyugodtan fekve.-nem akartam hogy felkeljen mert még a végén véletlenül olyat lát amit nem kéne. 

-Mond csak Taemin ha választás elé állítanának, hogy kit csókolj meg közölünk kit választanál?- kérdeztem nyugodt hangon

 - Milyen kérdéd ez Hyung?- kérdeztem értetlenül.

- Miért kéne nekem bárkit is megcsókolnom a bandából? Csak nem a mai interjú ment az agyadra?

 -Csak kérdeztem ne haragudj.- Sóhajtottam egyet majd lemásztam róla 

-Most megyek letusolni- indultam meg lassan kifelé.

- Hyung!- ragadtam meg karját.- Várj. Nem haragszom. Bocsi, hogy így letámadtalak. És ha nagyon szeretnéd akkor válaszolhatok.- sütöttem le a szemeimet.
-Nem kell nyugalom.-mosolyogtam rá Mikor kiakartam menni az ajtón hirtelen visszafordultam és magamhoz öleltem meg akartam csókolni de féltem hogy mit szólna hozzá ezért csak egy puszit adtam a szája szélére és kimentem

- Ez meg mi volt...- képedtem el. Meg sem várta, hogy elmodhassam a "választottamat". Átmentem a szobámba és én is készülődtem a tusoláshoz. Összeszedtem a tusfürdőmet, a samponomat és a macis pizsimet és felbattyogtam az emeleti fürdőbe. Amint benyitottam azt is megbántam, hogy létezem. Ugyanis Onew izmos hátával és mit ne mondjak formás fenekével találtam szembe magam. Nagyot nyeltem. "Hogy hogy fent tusol? Azt hittem, hogy lent van. És miért bámulom?!" estem magamban pánikba.

Azonnal kiléptem, amint észbe kaptam majd becsaptam a fürő ajtaját és lerohantam a lépcsőn. Jonghyun-t majdnem fel is löktem.

-Hova ez a nagy sietség Taemin ? És miért vagy vörös?- kérdezte Jonghyun

- Mi? Én? Sehova? Vörös? Dehogy.- hablatyoltam majd berohantam a lenti fürdőbe és magamra zártam. Hátamat a falnak döntöttem majd lecsúsztam. Egy darabig ott csücsültem és gondolkoztam. 
- Te atya ég... Az a fenék! Jesszusom Taemin!- pofoztam fel magam- Mikre nem gondolsz?! Ő a vezetőd és a barátod. Ez csak egy véletlen baleset volt.- motyogtam magamban nyugtatás képen.

-Taemin hol van? kérdeztem miután kijöttem a fűrdőből 
-Alenti fürdőbe- válaszolta Jonghyun gyosan odaballagtam majd kopogtam 
-Taemin jól vagy?
Oh basszus ez Onew. Vajon tudja, hogy rányitottam? Mindegy. Tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna. Miután a haditervem készen volt kiszóltam neki. 
- Jól vagyok, hogyne. 5 perc és készen vagyok. Egyetek csak nyugodtan.
-Nélküled nem kezdjük el. -mondtam neki hangosan majd lassan elballagtam a konyháig ahol meglepetésemre Key meg Minho beszélgettek.
Gyorsan megszárítottam a hajam, felvettem a pizsimet és kicsoszogtam a fürdőből. Bevittem a szobámba a dolgaimat majd a konyhába vettem az irányt. Nem akartam megvárakoztatni a többieket. Mikor beléptem mindenki nagyon belemerült a beszélgetésbe. Meglepetésemre nem én voltam.az utolsó. Jonghyun utánam érkezett meg.

-Mindenki itt van? akkor együnk- mosolyogtam rájuk majd Taemin szemébe néztem és kacsintottam egyet majd a tányérom tartalmának szenteltem a figyelmem

Ahogy rámkacsintott... Én nem is tudom mi lelt. Egyszerűn az a kép ugrott be amit egy fél órával ezelőtt láttam. Nagyot kellett nyelnem, mert torkom rendesen kiszáradt. Ha jobban belegondoltam már az éhségem is elmúlott. Haraptam egyet-kettőt a sült csirkecombból de több nem ment le. Ott hagytam a tányéron.

-Ennyire rossz lett?-kérdezte Key 
-Szerintem isteni lett nyugi szerintem csak nem éhes. Talán olyat látott amit nem kellett volna...-hatásszünet a konyhába megfagyott a levegő- fogadni mernék, hogy Jjong elöl hagyta a pornó újságát
- Má' megin' mé' én?- háborodott fel teli szájjal főénekesünk. 
- Finom volt köszönöm. Már nem vagyok éhes.- megtöröltem a szám és felálltam az asztaltól. Felmentem a szobámba, leültem az ágyamra és a telefonommal babráltam. "Hogy rátapintott a lényegre... Végül is... Olyat láttam amit nem kellett volna. De vajon ez rosszabb vagy jobb, mint Jjong pornó újsága? A fenébe is! Miért Ő és az a bizonyos testrésze jár a fejemben? Aahjj! Meg fogok bolondulni! Mi ez?! Jó. Nyugalom. Csak sokkolódtam. Majd egy két nap.múlva elfelejtem."- gondoltam magamban, miközben kiterültem az ágyamon és a párnámat szorongattam.
Gyorsan megettem a maradék kajámat és felsiettem a szobába hogy megnézzem Taemint. amikor bementem már aludt. Odamentem hozzá majd végigsimítottam az arcán majd ajkára hintettem egy csókot majd én is aludni tértem
Álmomban egy olyan világban éltem amelyben nem volt erőszak, megvetés, fájdalom és gyűlölet. Boldog voltam. Boldog voltam az én szerelmemmel az oldalamon. Hosszú világosbarna haja lazán hullott vállaira. Édes nevetése törte meg a békés csendet. Aztán lassan torzult a kép. Ahogy kezét fogtam egyre csak távolodott tőlem. Úgy éreztem elveszítem és ebbe belehalok. Majd hirtelen két ölelő kar között találtam. Keservesen zokogtam. Csalódtam az én csodálatos világomban. Mikor kibújtam az ölelésből egy fiút láttam meg magam előtt. Az arca homályos volt. Erősen koncentráltam az arcára. Néhány ismerős vonást felfedeztem de nem jöttem rá, hogy ki is Ő valójában. Ajkait sebesen közelítette felém. Finoman rátapasztotta párnáimra. Cseppet sem volt tolakodó. Hirtelen belém hasított a felismerés. Azzal a lendülettel felkeltem. Annyira gyorsan történt minden. Az arcára már nem emlékszem. Gyors levegővételem próbáltam szabályozni, mivel észrevettem, hogy Onew mellettem fekszik. Mocorgott. Nem akartam felkelteni.
Hallottam és éreztem, hogy mocorog mellettem de nem keltem fel. Éppen visszafeküdtem volna amikor megcsörrent a telefonom. -Nem hiszem el ki az hajnalok hajnalán?-kérdeztem majd a fülemhez emeltem a telefont -Igen? -Felkeltettelek Onew ne haragudj be kéne jönnöd egy gyors megbeszélésre. -Rendben fél óra és ott vagyok.- sóhajtottam fel és lassan kimásztam az ágyból
Aztán a "rémálom" után próbáltam visszaaludni. Legközelebb egy telefoncsörgésre ébredtem. - Hová mész?- nyöszörögtem
- Ne menj el.- ültem fel az ágyon.
- Muszáj bemennem de sietek vissza te csak aludj- simogattam meg a fejét.Anyira édes volt így bár minden reggel őt pillanthatnám meg először. Hjaj de jó is lenne. Mentem a fürdőbe és gyorsan felöltöztem és siettem a megbeszélésre, ami arról szolt hogy egy másik bandában a csapat tagok mind melegek. És h mi mit szólunk ehhez. Nagy vita kerekedett ebből de végül is elfogadták amennyiben titokba tartják. 
-Onew beszélhetnénk? -jött oda a menedzser a végén 
-Persze mi a baj?
 Olyan rossz volt Onew nélkül. Kiterültem az ágyon és még Onew meleg helyén pihengettem. 
- Jó reggelt hétalvó!- nyitott be mosolyogva Key Umma. 
- Cija.- dünnyögtem. 
- Már 9 óra, jól elaludtál.- simogatta meg a karomat mikor leült az ágyamra.- Onew-ról nem tudsz valamit? Nincs a szobájában. 
- Megbeszélésre kellett mennie. 
- Jól van. Na menj mosakodj meg. Én addig csinálok reggelit.
- Onew remélem nem haragszol meg a következő kérdésemen de te is a férfiakat szereted? Már azért kérdem mert a viselkedésed megváltozott Taemin felé.- Nyeltem egy nagyot és csak bólintottam 
-Igen az vagyok de Taemin nem az szóval nem kell félni ettől. De ha nem gond én megyek mert még útnak kell indítanom őket.- mondtam higgadtan
-Rendben menj csak.- meghajoltam és mentem hazafelé. Ennyire feltűnő lenne hogy beleszerettem? mikor beléptem az ajtón nagy sürgés forgás fogadott 
- Valaki nem látta a kék felsőmet?- kiabálta a lenti fürdőből Minho. 
- Melyik kéket? Amin van 3 zöld csík?- kérdezett vissza Key a nappaliból. 
- Neeem. Amelyik kék kockás. Nem is póló. Ing. 
- Nem tudom. Azt hiszem a szennyesben láttam.- válszolt Jonghyun. 
- Meeegvaaan!- újjongott Minho. 
- Valaki segíteni becipzározni a bőröndöm. A világért sem akar összemenni.- nyavalyogtam hangosan.
 -Megyek segítek.-szóltam az ajtóból. Ő a bőröndre ült én meg összehúztam. Boldogan vizslattam ahogy készűlödtek. Üres lesz a ház nélkülük de legalább boldogok. 
 -Key maradt még a tegnapi csirkéből?-kérdeztem a szobából
- Köszi Hyung.- mosolyogtam Onew-ra. 
- Igen még van kettő szelet. Megeheted ha azt akartad kérdezni.- felelt Key.
-Imádlak Key -öleltem meg majd rohantam a konyhába falatozni. Egyedül leszek 1 teljes hétig. 1 hétig nem láthatom Taemint. Nem fogom kibírni. Minho lépett be a konyhába boldog arckifejezéssel. 
-Beszéltél vele? 
-Igen és igazad volt hyung Most nagyon boldog vagyok. amúgy te miért nem készülődsz? 
-Én nem megyek haza -mondtam mit sem sejtve hogy hallgatóznak
 -H-hyung?! Ezt most komolyan gondoltad?- háborodott fel Minho. 
- Onew! Ezt nem engedem!- rontottam be a szobába és jelentőségteljesen pillantottam rá.
 -Te ne hallgatózz!!! És ez volt a feltétele h mehessetek. Szóval de.- feleltem ingerültebben mint szerettem volna.
- De hallgatózok! Ezt nem gondolhattad komolyan! Nem engedem! Miért mindig Te áldozol?- nagyon kihozott a sodromból. Ezt mégis hogyan gondolta?!
-AZÉRT MERT SZERETLEK- kiáltottam majd otthagytam mindenkit