6.Fejezet

Reggel boldogan keltem. Mellettem szuszogott életem értelme. Sokáig néztem ahogy édes arca kisimult de boldog volt. Mikor mocorogni kezdett gyorsan elfordultam és úgy tettem mintha épp aludnék.
 - Ne fordulj el!- nyüszögtem csukott szemmel, alig hallhatóan miután felkeltem arra a furcsa érzésre, mintha valaki figyelt volna
.– Ez a minimum. Nézz velem szembe, ha képes voltál kukkolni!
- Felkeltettelek? Ne haragudj.És hogy aludtál hercegem?– kérdeztem miközben végigsimítottam tökéletes bőrén
 - Felkeltettél. De nem haragszom. Csodásan.- dörgölőztem a kezéhez arcommal- Veled álmodtam. Te hogy aludtál? Régóta bámultál?- mosolyogtam rá.
 -öm nemrég keltem és hát nagyon jól aludtam mert mellettem voltál. És mit szeretnél ma csinálni?
 - Legfőképp semmit. Aztán semmit. Meg egy kis semmit. Ja és ki ne felejtsem semmit is szeretnék csinálni. Ez nem sok? Bele fog férni a napba?- poénkodtam. Valamiért nagyon boldogan ébredtem és ez ezt váltotta ki belőlem.
 -Bele fog férni. De várj mindjárt jövök.-kiugrottam az ágyból és a konyhába siettem. Gyorsan összeütöttem valami reggelit
 Miután csak úgy kiviharzott Onew, pislogtam párat, majd felöltöztem, elintéztem a reggeli teendőimet és kimentem hozzá a konyhába. Halkan bebattyogtam. Ő épp a tűzhelynél ügyeskedett, mikor én mögé léptem és derekánál átkaroltam.
 Nagyon megijedtem mikor hirtelen két kar fonódott körém. 
-Nagyon megijesztettél kincsem. Azt hittem ágyban maradsz. így nem tudom neked ágyba vinni a reggelit. -fordultam meg karjaiban és szomorúan néztem gyönyörű szemeibe
 - Jaj de édes vagy Hyung.- adtam egy lágy csókot ajkaira- Ez ne legyen gond. Megoldjuk.- ezzel visszarohantam a szobába és kikiabáltam- Hozhatod!
 Imádtam. egyszerűen imádtam. mintha nem tegnap vallottuk volna be egymásnak mit is érzünk valójába. Egy tálcára pakoltam mindent és felsiettem vele a szobába. 
-meghoztam. Remélem ízleni fog.
 - Köszönööööm!- csillantak meg szemeim. Már éhes voltam- Biztos ízleni fog. Te csináltad.- lassan belekóstoltam, majd hümmögtem párat és megdicsértem ízletes főztjét. Néhány falat után a következő kanálnyit nem az én számhoz emeltem, hanem az övéhez.
 -Ez a tied-ellenkeztem vele
 - De én megosztom Veled. Egyél Te is.- tolom közelebb a kanalat.
 -Na jó egye fene- bekaptam a kanálon lévő falatot majd mélyen a szemébe néztem. ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felfaljam őt
– Na hyung! Miért bámulsz? Van rajtam valami?- néztem végig magamon. Olyan hosszasan nézett. Megijedtem
 Lassan közeledtem felé majd lassan megcsókoltam beleadtam mindent.
 Puha ajkai gyengéden cirógatták párnáimat, majd határozottan bejuttatta forró nyelvecskéjét számba. Sűrű nyálunktól könnyen siklott szájüregemben apró izma. Finoman kényeztetett. Majd lassan elváltunk egymástól. 
– Á! szóval meg akartál kóstolni- vigyorogtam rá incselkedően.
 -Mondhatni. eltettem a tálcát előle majd hanyatt döntöttem az ágyon- de többet is szeretnék a világ legfinomabb emberéből. -suttogtam majd kezemet a pólója alá csúsztattam és vadul megcsókoltam
 Most egészen máshogy viselkedett. Teljesen megvadult. Éhesen mart rá ajkaimra. Viszonoztam heves csókját majd elhúzódtam tőle. 
- Látom nagyon ízlettem. De még várnod kell egy keveset, hogy megkaphasd ezt itt mind.- mutattam magamon végig. Kicsit féltem és gyorsnak tartottam. Még nincs is egy napja, hogy megbeszéltük a dolgokat. Nem azt mondom, hogy nem szeretem, vagy nem ismerem eléggé, hisz már több, mint 5 éve ismerem, csak nekem új ez a helyzet. Kicsit ki akarom tapasztalni, feldolgozni na meg élvezni is.
– Sajnálom. Igazad van sajnálom. – sóhajtottam de nem másztam le róla hanem hozzábújtam. -Szeretlek
- Semmi baj. Én is szeretlek Hyung.- csendes ölelkezésünket a telefonom szakította félbe. Onew gyorsan lemászott rólam én pedig előhalásztam a mobilom. - Igen, tessék.
 - Szia Minnie, Kibum vagyok.- szólt bele a kellemesen ismerős hang.
- Oh.. Szia hyung. Hogy vagy? 
- Meg vagyok, köszönöm, épp anyuval shoppingolunk. Veled mi újság?
- Remekül vagyok köszönöm. Jó a levegő, a bátyám egy állat.- nevettem. 
- Jut eszembe. Anyukádat tudnád adni?
- A-anyut? Öhm.. Nem.
 - Miért nem?- kérdezte gyanakodva.
 - Mert el ment.. elment a boltba. De üzent. Arra az esetre ha beszélnék veled. Azt mondta legközelebb mind eljöttök a srácokkal hozzánk. Anyu hiányt szenved a friss divat tanácsokból. 
- Valóban? Na akkor ezt hamar orvosolnunk kell.- nevetett bele a készülékbe.- Az egyik barátom kocsival visz haza. Beugorjunk érted?
- Értem? Jaj igazán nem kell... Kedves vagy. Nem akarok fáradságot okozni. 
- Ez tényleg nem fáradság. Holnap délután megyünk.
- De tényleg nem kell, köszönöm. "Hyung segíts!"- tátogtam Onew-nak.
Gyorsan előhalásztam az ágy mellől egy füzetet és leírtam rá hogy „megbeszélted velem hogy délelőtt beugrom érted”
  "köszi"- artikuláltam. - Szóval az van Kibum hynug, hogy Onew-val megbeszéltem, hogy délelőtt eljön értem. Ugye nem haragszol? 
- Nem. Dehogy haragszom.- hallottam a hangján, hogy mosolyog. Vajon mi lelhette?- Akkor nem is zavarok tovább, élvezd ki a szünet hátralévő részét, anyukádat puszilom, apukádat és a tesódat üdvözlöm. Vigyázz magadra Minnie.
 - Rendben. Átadom. Én is puszilom a szüleidet meg a mamádat. Szia hyung. 
- Szia.- ezzel bontottuk is a vonalat.
 - Életmentő vagy Onew. Köszönöm.- csimpaszkodtam a nyakába.
 -Mint mindig. de igazán nincs mit. És ha visszajöttek a fiúk visszaköltözöl a szobádba?-kérdeztem csendesen
 - Nem tudom.- hajtottam le a fejem. Szívem szerint minden pillanatban mellette lennék, és ez nem lenne másképp alvás közben sem. De a többiek még nem tudják. Félek, hogy mit reagálnának rá. Meg aztán egyből egy ilyet zúdítani a nyakukba a szünet után... Nem tudtam...- Nem akarok visszamenni...
 -Hmm-gondolkodtam el. – Legyen az hogy én beszélek mindenkivel, hogy holnaptól velem alszol mert a bátyád rávett hogy horrort nézz és nem mersz egyedül aludni.- hirtelenjében ez jutott eszembe
 - Jó, ez tetszik.- virultam ki hirtelen.
 Megöleltem .
- Nem akarlak elengedni. 
-Kukucs -Kiáltott ránk Key
-Mi a .... Te hogy kerülsz ide? – akadtam ki 
-Hát úgy gondoltam hamarabb hazajövök, hogy ne legyél egyedül de kár volt.- nevetett
 - H-hyung...- teljesen el voltam hűlve. Először is, hogy Key ránk ijesztett, másodszor pedig, hogy együtt látott Onew-val. Harmadszor pedig, hogy tuti leesett neki, hogy hazudtam... megijedtem, szégyelltem magam és féltem abban a pillanatban egyszerre.- Én.. Én meg tudom magyarázni.. Az úgy volt. hogy én nem. ne haragudj.. nem akartam... bocsánat...- hablatyoltam össze-vissza hol Onew-ra hol Kibum-ra pillantva.
 Key elnevette magát majd bevetette magát közénk.
 -Már Itt volt az ideje gerlepár. De ugye nem rontottad még meg az én kicsi Fiamat.-Nézett rám szúrós szemekkel
-Nyugalom nem -mosolyogtam rá. Nem gondoltam volna, hogy így átveri Taemint. 
-Te meg fiacskám-szólt Taeminnak- ne reszkess nincs semmi baj. már az elején sejtettem hogy nem otthon vagy mert a bátyád már rég elvette volna a telefonodat
 - Ez igaz... De... Te honnan...? Jaj olyan hülyének és hazugnak érzem magam... Sajnálom.
Gyengéden megfogtam a kezét és rámosolyogtam.
 -Ugyan hagyd én is füllentettem neked szóval kvittek vagyunk- kacsintott rá Key
 - Rendben.- mosolyogtam hyungjaimra.- De most, hogy így összejöttünk. Felteszem a kérdést. Mit csináljunk? Még dél sincs. Előttünk áll 1,5 nap.
 -Videó-kiáltottuk egyszerre Key-el melyen persze elnevettük magunkat. -Mit szeretnél nézni Minnie?-kérdeztem még mindig kezét szorongatva
 - Ne horrort. Felőlem bármi jöhet csak ne legyen ijesztő. Nézzünk romantikus vígjátékot. Nevetni akarok!- adtam az ötletet, majd felrángattam Őket az ágról. Onew-val kézen fogva kisétáltunk a nappaliba, Kibum hátul követett minket.
-Mondtam már milyen édesek vagytok így együtt? – kérdezte Key
-Ohm-félve néztem Taeminre hogy elmondhassuk e a teljes igazságot vagy ne
– Még nem mondtad.- vontam vállat- De szokj hozzá.- kapcsoltam be a Tv-t.
Szívem hevesen dobogott mellkasomban. Egy puszit nyomtam az arcára majd szorosan melléültem. Key egy nagyot sóhajtott majd ledobta magát mellénk. Ránk nézett majd vissza a tévére.
-Én Is Akarom!- szólt durcásan. Tudtam, hogy Minhora gondol és aszt is tudtam, hogy nemsokára ő is megkapja
Szerintem tudatában sem voltam annak, hogy mit mondtam. De kimondtam. Már nem csinálhattam vissza. És előbb vagy utóbb úgy is megtudta volna. Így hát előbb... 
– Mit? Megpusziljalak?- vigyorogtam a hisztis dívánkra.
– Puszit kérek de nem tőled. Ne haragudj az én szívem másé. -Mosolygott ránk.
– Ne aggódj amint hazaér beszéld meg vele! -javasoltam
  - Mi? Kivel beszélje meg? Már megint miről maradtam le? Miért mindig én tudom meg utoljára a dolgokat?- durciztam be, összefont karokkal.
    -Megígéred hogy nem mondod el senkinek sem? Tudod én már egy ideje szerelmes vagyok Minho-ba.-hajtotta le a fejét
Ajjj... ez a sok titok... Elegem van a titkolózásból... De nem lehet mást tenni. - Megígérem.- mondtam sokkosan- És Ő, Minho hogy érez?- azt hiszem a film még ráér.
 -Minho is kedveli Keyt eléggé! ezért nem értem hogy nem jöttek eddig még össze.-drámaian felsóhajtottam majd Taeminre dőltem
 - Oh. Értem. Hát én szurkolok Umma! Na nézzük a filmet, kíváncsi vagyok!- zsongtam be. Persze főbb gondolataimban Minho és Key jártak. Én nem is gondoltam volna, hogy valaha így áll majd a csapatunk. És szegény Jjonggie?! Ennyi meleg között. Mi lesz vele? És mit fog szólni?
 Gyorsan beraktam valami jó filmet és azt néztük. Vagyis én csak néztem magam elé és gondolkodtam. Holnap ha hazaér mindenki hogy fogunk viselkedni? Minho és Key megbeszélnek mindent majd? És Jonghyun beavatja a többieket a kis titkába? Nagyon reméltem hiszen azt akartam, hogy mindenki boldog legyen.
 - Hát ez szar volt.....- nyafogtam a film végén- Nem is volt vicces. Legközelebb én választok.
- Jó legközelebb Te választasz. De ha nem bánjátok én megmozgatom magam, mert 2 óra alatt szétültem a fenekem.- állt fel Key a kanapéról és nyújtózott egyet.
 Miközben nyújtózott és seggbe billentettem mire "ha még egy ilyen esküszöm hogy kinyírlak "pillantást kaptam tőle. -Mit szeretnél csinálni ?-kérdeztem Taemint
– Nyem tuddommm- játszottam kisgyereket, majd, mint egy kiscica hozzábújtam, kezemmel mellkasát simogattam, orrommal arcát cirógattam és apróbb puszikkal leptem el.
 Megint az őrületbe kergetett amit nadrágom mint valami ellenség nem igazán akart elrejteni. Lágyan megcsókoltam drága szerelmem ajkait
. -Héé én is itt vagyok ám!- kiáltott Key a nappali ajtajából. -Kértek valami ennivalót?
-Csirkét!– kiáltottam fel hirtelen
- Valahogy gondoltam.- forgatta meg szemeit Kibum.- Na akkor lemegyek a boltba bevásárolni. Addig se faljátok fel egymást....- ezzel ott hagyott minket. Halkan kuncogtam egy sort, Onew-nak nyomtam egy puszit az arcára, majd felültem a kanapén. Mély gondolkozásba estem. Csak éppen nem tudom, hogy min. Talán csak elbambultam. Sajnos ez gyakran megesik.
 Lassan mint a puma közelíti meg áldozatát úgy közelítettem Taemin felé. Mikor odaértem elkezdem csikizni. Szegénykém csak úgy vergődött alattam. pár perc után mind a ketten fáradtan dőltünk hátra a kanapén. 
-Ha hazaért elkapjuk Key-t is? kérdeztem lihegve
 A nagy bambulásom közepette hirtelen észre vettem az oldalamon sok-sok fel-le futkározó ujjat. Azt hittem belefulladok a nevetésbe. A végére alig kaptam levegőt. Hihetetlenül csikis vagyok. De tényleg.... 
- Kapjuk!- majd gyorsan Onew ölébe csücsültem, lábaimmal leszorítottam és visszaadtam kedves gesztusát.
- De előbb egy visszavágó!- nyújtottam ki rá nyelvemet és elkezdtem oldalát és hasát csikizni.
Eleinte Fa arccal tűrtem hogy csiklandoz de aztán nem bírtam. Vergődtem alatta mint a partra vetett hal.annyira elfáradtam hogy már levegőt venni is elfelejtettem amikor végre leszállt rólam. 
– Te sózsák- Lihegtem majd rádőltem
 - Azt mondod, hogy kövér vagyok?!- kaptam fel a vizet játszásiból mire rám vetette magát.- Ah...- nyekkentem- Te beszélsz?! Nem kéne annyi csirkét enned...
-De a csirke finom.-mondtam ártatlan hangon. Hallottuk ahogy az ajtó nyitódik majd csukódik és Key kiabált be rajta. Teminre néztem majd megindultunk felé
  - Add ide a csomagokat hyung. Beviszem őket.- vettem ki Key kezeiből a szatyrokat.
 - Mi ez a hirtelen jött kedvesség?- gyanakodott Kibum.
 -Nem segíthetünk Umma? -kérdeztem egy 1000Wattos mosoly kíséretében közben lesegítettem a kabátját.
 - Hát végül is. Egy kis törődés úgysem árt...- mondta még mindig kételkedve. Míg Onew a kabátját vette le én a cipőjét kezdtem el lerángatni.
- Na de most mi vaaan? Ugye nem akartok megerőszakolni?
 Egyszerre kaptuk rá a tekintetünket és én felsóhajtottam
-Lebuktunk. Igen Key minden vágyunk, hogy téged megerőszakoljuk.
-Soha!-kiáltotta majd a nappaliba menekült.
-Utána -mondtam röhögve
 - A francba Hyung! Kellett neked elijesztened...- kontráztam rá. Mikor beértünk a nappaliba megláttam a kanapé mögül kikandikálni a pulcsijának a szélét. Jelbeszéddel elmutogattam Onew-nak, hogy menjünk oda csendben és vessük rá magunkat
- Támadááás!- kiabáltam a kanapé tetejéről és ráugortam Kibum-ra. Ott csikiztem ahol értem.
 -Nem Hiszem el hogy ezt teszitek velem! Gonosz Törpe makik vagytok mindannyian! -kiabálta a konyhából miután elmenekült tőlünk. -Nem kaptok vacsorát.
-Ne csináld már kérlek te csinálod a világ legjobb csirkéjét. Key Kérlek. Örülj neki hogy nem erőszakoltunk meg!-kiabáltam a nappaliból
 - Örüljek neki? Na még csak az hiányzott volna! Nem hogy vacsit nem kapnátok.... Nem érdekeltek! Ha éhen pusztultok az sem izgat....- hallgattuk a csukott konyhaajtó előtt Umma súlyos szavait.
 - Hát ezt elcsesztük, hyung...- karoltam bele Onew-ba- Gyere, üljünk le. Fél óra és úgyis kijön. Nem bír haragot tartani.
 -De hát mi csak játszottunk vele. -mondtam szomorúan- Tényleg azt akarja, hogy éhen haljunk?- tekintetem Taeminébe fúrtam. -Mond hogy nem tenne ilyet.
- Jaj... Biztos, hogy nem akarja. Ne aggódj. Csak a düh beszélt belőle. Le merem fogadni, hogy most bent ül a konyhában és azon rágja magát, hogy hogy mondhatott ilyet és hogyan kérjen bocsánatot. Ne félj. Nem adok neki fél órát és szinte sírva jön ki. Hisz Ő az. Key-Umma..- mosolyodtam el lágyan, majd magamhoz öleltem a kis gyermekké töpörödött, hitét vesztett Onew-t. Azt hittem mindjárt sír.
Eltelt fél óra és semmi. Teljesen összetörtem. Én tényleg nem akartam őt bántani. Határozottam felálltam majd a konyhába indultam.Benyitottam és csak egy sürgő-forgó Key-t láttam a konyhába. 
-Key figyi én sajnálom. én.. 
-Nem én sajnálom talán kicsit túlreagáltam a dolgot. Ti ne haragudjatok.-Jött oda megölelni minket. -Taemiiiin. fogytam é felkaptam őt mint a házasok és megpörgettem. Nagyon boldog voltam hogy megint egyben a családi béke

Tudtam. Úgy tudtam. Ismerem én Kibum-ot annyira, hogy tudjam, hogy az ilyeneket sosem gondolja komolyan. Nagyon megörültem, mikor tisztázódott a helyzet. Egy hatalmas nagy öleléssel lezártuk az egészet. - Szeretlek Titeket.- mondtam úgy egész váratlanul.

 Édesen vissza mosolyogtunk majd mi is elmondtuk Taeminnek hogy szeretjük őt. a konyhában ültünk és vártuk a vacsit amikor megszólalt a telóm.

 -Szia Jonghyun hogy vagy? 

-O..Onew -suttogta alig hallhatóan- ki tudnál harcolni még egy nap szünetet kérlek. 

-Miért is ? 

-Mert Tao -nak van még egy nap szünete és el akarom vinni valahová. 

-Nem hiszem hogy meg tudom oldani. Sajnálom. már így is rengetek munkánk lesz a jövőhéten szóval holnap este max 10-kor itthon kell legyél.

 - Értem. akkor nem is zavarlak tovább. holnap találkozunk. 

-Jó éjt Jjong. mondtam a süket telefonnak

 - Ki volt az?- kíváncsiskodtam.

 -Jonghyun. akart kérni még 1 napot mert el kell intéznie valamit. Szegény fiú. de mindegy holnap majd max elmondja -mosolyogtam életemre.

 - Rendben. Remélem sikerül azért elintéznie.- bólogattam. 

- Na kiscsibék. Itt a vacsora- tálalt fel Kibum.

 - Hmm..... mennyei az illata és istenien néz ki. Biztos finom.- hízelegtem.

 -De jó hogy nem nekem kellett főzni!-Áradoztam majd az első falat után szabályosan neki estem. Key főztje isteni volt. 

-Hé azért lassabban nehogy megfulladj te malac-szólt rám Kibum

 - Ummmaaaaa ez-ez csodálatos. A főzés istene vagy.- falatoztam. Onew hirtelen elkezdett köhögni. 

- Mondtam én, hogy félre fog menni...- forgatta meg a szemeit Key majd felállt és jól hátba veregette Hyungot. 

- Jól vagy?- kérdeztem aggódva.

 Csak bólogatni bírtam azt hittem kiköpöm a tüdőm. de megérte. pár perc után már szabályosan vettem a levegőt és Lassan elkezdtem újra enni.

 - Vacsi után sipirc az ágy elfáradtam. -sóhajtottam mire még két egyetértő fejrázás követett

Miután megvacsoráztunk, Onew segített Key-nek elmosogatni, és pedig addig elmentem zuhanyozni. Olyan szerencsétlen vagyok. Egyszer biztos, hogy a fejemet hagyom el... az lesz az utolsó elvesztett tárgyam... Elfelejtettem magammal törölközőt bevinni. Egy szál semmiben álldogáltam lassan fél órája a zuhany alatt. A ruháimat nem akartam felvenni, mert használtak voltak és mert vizes voltam. A telefonomat kint hagytam. Kikiabálni meg nem akartam. Biztos hülyének néztek volna a srácok... Még álldogáltam ott egy darabig, a helyes ötletet keresve. 

 Miután segítetten Kibum-nak elmosogatni benéztem a szobámba egy kicsit megszeretgetni Taemint de nem volt ott. a fürdő felé vettem az irányt és benyitottam. Ő a zuhany alatt állt és valamin nagyon törte a fejét mert észre sem vette hogy ott vagyok. az ajtót hallkan becsutam és odaálltam elé. 

-Buhh- kiáltottam rá

 - Váááááá!!!- sikítottam fel.- Jesszusom... szívrohamot kaptam. És egyébként is, mit keresel itt? Fordulj már el!!!- fordítottam el a vállánál fogva.

- Legalább törölközőt hoztál?- próbáltam szemérmemet takargatni előle.

 Nevetve tettem eleget kérésének. 

-Nem nem hoztam igazából csak téged kerestelek és amúgy is -hátranéztem a vállam felett- őrjítően szexy vagy így meztelenül. kacsintottam rá

 - Aahjjjnnyyaa- morogtam toporzékolva. Éreztem, hogy a fejem már lángol.

 -Olyan édes vagy amikor elpirulsz.-mosolyogtam rá immáron szembefordulva vele. -most legszívesebben beállnék melléd de ehelyett inkább hozok neked törölközőt. Jó?

 - Ühüm. bólogattam sűrűn- Ígérem meghálálom valahogy.

 Gyorsan kisiettem majd a törülközőjét felkapva visszasiettem. már kijött a zuhany alól és nekem pont háttal állt. 

-Tessék- dobtam a fejére majd leültem az ajtóba onnan figyeltem minden mozdulatát.

 - Már megint kukkolsz, igaz? Úgy látszik ezentúl minden napom így kezdődik és végződik...- sóhajtottam lemondóan. Miután megtörölköztem a derekam köré csavartam a kissé nedves ruhát és Onew-val szembefordultam.

 -Ha zavar csak szólj! de tudnod kell hogy tökéletes a tested Baby -mosolyogtam rá! -És ha gondolod te is megkukkolhatsz

- Csak a szerelem rózsaszín köde miatt látsz tökéletesnek...- léptem hozzá majd finoman ajkon pusziltam- Hm... Még megfontolom az ajánlatodat...- kuncogtam csintalanul. Nem akartam Őt meztelenül látni mert féltem, hogy olyat teszek amin nem csak Ő hanem még én is meglepődök. Igaz kb 1 napja voltunk együtt de máris többet kívántam belőle. De féltem kezdeni és féltem a tempótól. 

 -Szerelem rózsaszín köde? áhh azt te csak szeretnéd. -feltápászkodtam a földről majd elkezdtem vetkőzni.

 Teljesen meztelenül állt előttem. Nagyot kellett nyelnem tökéletes teste láttán. Nem voltak olyan formás kockái, mint például Jonghyun-nak. De számomra tökéletes volt ez a test. Annyira belefeledkeztem a csodálásába, hogy szám szélén kisebb nyálcsík folyt ki. Onew nevetve jött hozzám közelebb. Le akarta nyalni arcomról de hirtelen elhúzódtam. Onew erélyesen rántott vissza magához. Testünk szorosan összesimult. Combomnál éreztem valami keményet, nem odaillőt. Lepillantottam és khm.. khm.. Megláttam Hyungom méretes szerszámát. Látványa olaj volt a tűzre. Elvesztettem a fejemet és teljesen beindultam. Hevesen egymás ajkai után kaptunk. Faltuk egymást, mintha ez lenne az első és egyben utolsó csókunk. Ám ebben a fürdőajtó nyitódása zavart meg minket. Azonnal szétrebbentünk és egy naaagyon sokkos állapotban lévő Kibum-mal találtuk szembe magunkat.