1. Fejezet

Senki sem mondta, hogy ilyen nehéz Laedernek lenni. Nap mint nap halom papírmunka a folytonos próbák és interjúk után. Fárasztó de ezt meg kell tenni. A debütálásunk óta éreztem a csapatban a köteléket. Imádtam minden tagot igaz, hogy senki sem tudta az én kis titkomat ami tényleg nem baj így nem néztek rám furán és nem is kerültek. Igaz, hogy Key sejti mivel ő is a férfiakat szereti. Éppen kaptunk egy heti pihenőt amikor Taemin váratlanul berontott hozzám a dolgozószobába és nagyon szomorúan tekintett rám.

Életem legszebb dolga, hogy a SHINee csapatának a tagja lehetek. Mindig is az volt az álmom, hogy táncos-énekes lehessek. És ráadásul 4 ilyen fantasztikus ember oldalán. Ez néha tényleg egy álom. Àm van mikor a poklot járjuk meg mindannyian. A napokig tartó intenzív próbák, mikor szinte levegőt venni sincs időnk és energiánk, igencsak igénybe veszik a tagok türelmét. Akkor mindig fogy a lelkesedés és rossz ilyet mondani de sokszor megbánjuk, hogy ezt az életet választottuk. Félreértés ne essék imádjuk egymást és a "munkánkat" de néha tényleg sok. Jó lenne elvonulni, pihenni. De nem tehetjük. A csapat legfiatalabb tagjaként talán nekem van a legnehezebb dolgom. Egész kiskorom óta itt vagyok. Az életem 2 harmadát az SM falai vagy rendezvényei közt töltöttem. Nem is volt szinte rendes gyermekkorom. Nem panaszkodom de mégis egy kicsit szomorú vagyok. De talán ennek így kell lennie. Nekem már Ők a családom. De hiányzik az én drága jó Ummám finom főztje. A gyönyörű mosolya. A gondoskodó kezei amivel éjjelente betakargat. Appám férfias, erős kézfogása. A sok jó tanácsa. És persze mindkettejük bizalma és szeretete. Na és így kötöttem én ki Onew hyung szobájában. Csendben bementem. Nem akartam zavarni tudom mennyi dolga van. Reméltem Ő talán tud nekem segíteni.

-Mi a baj Drága Maknee? mi nyomja a szíved?– kérdeztem együtt érzően.

-Én nem is tudom hyung. Annyira össze vagyok zavarodva.- kezdtem bele hirtelen. Vele nem féltem beszélgetni. Bíztam benne. Tudtam, hogy amit neki mondok az ott is marad.- Fáradt vagyok. És nem tudom, hogy jó-e EZ nekem...- nagyot sóhajtottam.- Úgy hiányoznak az otthoniak. 3 hónapja nem láttam Őket. Mondd hyung mit tegyek?

-Tudom, hogy ez milyen nehéz neked. Hívd fel őket. – felálltam a székből és odasétáltam elé- beszélj velük minden nap ott a bátyád skyp-on tudtok beszélni. Sajnos csak ennyit tudok tanácsolni neked. De azt se felejtsd el, hogy mi itt vagyunk neked. vagy tudod mit? Ha bármikor egyedül érzed magad csak jöjj hozzám és majd csinálunk valamit közösen jó?- átöleltem igazából nekem is hiányoztak az otthoniak de miattuk erős maradtam.

-Én... Én... Köszönöm hyung.- nyökögtem miközben szorosan belesimultam karjaiba. Erősen kapaszkodtam belé. Nem engedtem. Szemeimet behunytam, fogaimat összeszorítottam és mélyen magamba szívtam kellemes illatát. Ő volt az utolsó kapaszkodóm az egyetlen mentsváram. Felnéztem rá. Tiszteltem amiért Ő ilyen erős tudott maradni. Tudtam, biztos voltam benne, hogy Neki is vannak problémái, hisz egy ideje elég gondterhelt. De Ő ezt mégis félrerakta miattunk. A csapat miatt. Erre a gondolatra kissé elszégyelltem magam, amiért ilyen gyengének mutatkoztam. Lassan eltoltam magamtól és csak azt hajtogattam, hogy köszönöm.

-Na akkor én mára végeztem szóval gyere játszunk valamit vagy mihez lenne kedved? - kérdeztem mosolyogva miközben magam után húztam a nappali felé.

A sok energiájából rám is ragadt. Vidáman szökdécseltem utána. 

- Mi lenne ha kártyáznánk? Vagy társasjáték? Gazdálkodj okosan? Àh... Az már nem menő.- gondolkodtam hangosan- Akkor twister? Van egyáltalán nekünk olyanunk? Vagy marad a számítógépes foci. Ahj. Nem tudom. Szavazzunk!- ontottam megállás nélkül az ötleteket. 

- Ajjaj... Kicsi Minnie bepörgött.- kuncogott mögöttünk Key.

– Twisterezzünk -jöttem lázba hirtelen – beszállsz te is Key?

-Persze rögtön hozom. -és elviharzott ugrándozva.
-Szóljunk a többieknek is?

-Iggen! Szóljunk. Ha sokan játsszuk az úgy viccesebb.- lelkesedtem.
- Minho hyung! Jössz twisterezni?- támadtam le az épp a nappaliba érkező rapert.
- Naná, hogy jövök.- dobta le magát a kanapéra.- Kik játszanak még?
- Mi ketten a hyunggal- mutogattam az ujjammal Onew és köztem- Meg Kibum hyung. Csak megkeresi a játékot.

- Jonghyun is jön- jött vissza Key a dobozzal.
- Na akkor aki nyer azt... na mit ajánlunk a győztesnek? Minnie? ötlet?-kérdeztem ártatlanul

- Szupi.- mosolyogtam- Aki nyer? Hm... Mi lenne ha a nyertes velem aludna az éjjel? -vigyorogtam eszelősen.
- Ugyan Minnie! Milyen nyeremény ez? Akkor inkább nem is játszok.- zsörtölődött Jonghyun- Nem mintha nem kedvelnélek de na. Az már nyeremény lenne ha mondjuk azt a bizonyos tagot mindenki meghívná kajálni.
- Jaj, hogy Te mindig csak a hasadra gondolsz...!- forgatta meg a szemeit Key.
- Akkor velem mi legyen?- kérdeztem durcásan.

-Jó ha Jonghyun nyer akkor én állom 2 heti kajáját de szerintem jó ötlet a te nyereményed Minnie -kacsintottam rá- na így mindenkinek megfelel?

- Na ez már tetszik. Csak meg ne bánd Onew!- veregette hátba a Leadert Jonghyun.

 Hyung rám kacsintott. Enyhén elpirultam majd elfordítottam a fejem, nem akartam, hogy így lásson. Láttam, hogy Key és Minho már mindent előkészítettek a játékhoz.
Neki is láttunk.