3.fejezet

Amikor felkeltem reggel Taemin-t öleltem aki meg készségesen bújt hozzám. Annyira szívderítő látványt nyújtott, hogy legszívesebben soha többet nem engedtem volna el. De sajnos a munka szólított. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és kicsoszogtam a konyhába.

-Jó reggelt Onew.- szólt vidáman Key- Hogy aludtatok? 
-Jó reggelt. Elég kellemesen és te? 

Éreztem, hogy reggel van. Az ablakon át a függönyökön beszűrődő reggeli napfény felkeltett. Meg az az érzés, hogy valaki szorosan magához húz és megölel. Hirtelen nem értettem hol vagyok aztán apránként megvilágosult elmém. Este. Játék. Én voltam a nyeremény. Onew nyert. Most pedig itt vagyunk. Amint ez tudatosult bennem még jobban hozzábújtam. Ám mikor visszaaludhattam volna mocorgást éreztem. Majd egy üres helyet mellettem. Hyung felkelt. Én még lustiztam egy keveset majd első utam a mosdóba vezetett ahol összefutottam Minho-val.

- Reggelt Hyung...- köszöntem kómásan.

-Hello Maknae.- vigyorgott majd elindult a konyhába reggelizni. 

 -Jól aludtam én is -felelte Key.Időközben belépet Minho és Jonghyun is a konyhába. Mind a kettőn látszott hogy egy kicsit fáradtak. Már csak Taemin hiányzott. addig nem is kezdtem el enni amíg fel nem bukkan. 
-Ha Taemint várod akkor épp most ment a slozira.- szólt Minho 
 -Jólvan 
-Tényleg és hogy telt az éjszaka kettesben?- kérdezte perverz vigyorral Jjong 
- Egész kellemesen gyorsan elaludtunk- feleltem az igazsághoz híven

- Jó reggelt mindenkinek!- köszöntem szépen hangosan ahogy illik, mikor becsoszogtam a konyhaajtón. 

- Szervusz Minnie.- jött a válasz a többiektől. Leültem az asztalhoz a megszokott helyemre, Onew és Minho köszé, majd jó erősen megdörzsöltem a szemeimet. 
- Álmos vagy? Hosszú volt az éjszaka?- kérdezte Jonghyun hyung. A hangleejtéséből tudtam, hogy mikre gondol... 
- Igen. Borzasztóan hosszú volt és fárasztó. 
- És mesélsz, hogy miben fáradtál el?- csillant meg a szeme. 
- Semmi olyanba,amihez közöd lenne hyung!- nem adom meg neki az örömöt. 
- Na megállj Te kis...- kapta fel a vizet. Válaszul nyelvet öltöttem rá. Erre Ő felállt az asztaltól és felém kapott. Minho csak fetrengett a röhögéstől, Onew a fejét csóválta miközben szürcsölte a kávéját. Key hyung tett köztünk rendet. 
- Jonghyun nyugodj meg kérlek. Minnie neked meg odaraktam a kakaódat inkább azt igyad, ne a hyungjaidat hergeld. 
- Igenis Umma!- tisztelegtem majd belekortyoltam Kibum isteni kakaójába. 

 Miközben reggeliztünk csipogott a telefonom. Szóval megjött a mai program. Gyorsan átfutottam 

- Na akkor a mai program délben egy fotózás előtte semmi. A fotózás után próba azután egy interjú majd ruhapróba majd megint egy próba utána meg egy fotózás. És ennyi.

 - Csak ennyi?!- kérdezte Key. Hallottam hangjában az iróniát. 

- Az oké, hogy délog semmi dolgunk, ami azt jelenti van 2,5 óránk, de megint hajnalba érünk hazza tiszta hullaként. Elegem van az SM ilyen pocsék beosztásaiból!- nyafogott Jonghyun. Mindenki csak bólogatott hisz mindannyiunk panaszát mondta ki néhány másodperce. 

- Ráadásul nem is voltunk otthon már 3 hónapja. Ez annyirra rossz.- hajtottam le a fejem míg a bögrémmel babráltam. 
- Sajnos ez van. Ezt kell kibírnunk.- lépett hozzám Key és megszorította a kezem- Te is mondj valami bíztaót Jinki.- nézet a vezetőnk felé.

 - Ma beszélek a főnökkel és a menedzser -hyungal is hogy had kapjunk egy kis szabadságot. Nagyon jól esne már az otthoni koszt. Szóval akkor én már megyek is mert úgy is lenne egy megbeszélés is még a koncertekkel kapcsolatban.- mondtam és felálltam megsimogattam Taemin buksiját, majd a szobába siettem átöltözni. Kellett már tényleg a szabadság mindannyiunknak és ezt ki is fogom harcolni még ha belegebedek is . Újra látni szeretném ahogy Taemin boldogan felkacag.

-Sziasztok én akkor elmentem és a fotózáson találkozunk, És Key- Umma kérlek hozz nekem majd egy kis csirkét -néztem rá kölyökkutya tekintettel.  

-Rendben viszek- sóhajtott fel 

-Imádlak na sziasztok.

 -Sziiiiaaa hyuung!- kiabáltuk utána.  

- Nah most mi legyen?- tette fel a költői kérdést Jonghyun. Választ nagyon nem kapott hisz Minho és én kimentünk a nappaliba a nagytvhez és videójátékoztunk, Kibum pedig a kiadott parancsán azaza a csirkén na meg az ebédünkön dolgozott. Az idő elteltével Jonghyun is csatlakozott hozzánk, jól el is vertük, aztán Key egy kicsit lepihent. Majd dél előtt kb. fél órával elkészültünk, kocsiba pattantunk majd a fotózás helyszínére mentünk ahol Onew már várt minket.

 -Sziasztok van egy jó hírem és egy kevésbé jó melyikkel kezdjem? 

-Tök mindegy nem?- kérdezte Jonghyun 

-Oké akkor mondom sikerült kiharcolnom egy kis szünetet ami ugyan jó hír de az egész csak 1 hét. Sajnos csak ennyit tudtam kiharcolni. Sajnálom.

- Jaaaj Hyuuung!!! Megmentő vagy! Egy Isteeen! Köszönjük!- ugráltam körbe majd végül a nyakában kötöttem ki. Annyira boldog voltam, hogy végre kapunk egy kis szabadságot. Nem érdekelt, hogy csak 1 hét. Végre láthatom a szüleimet és a bátyámat. Ez volt a legfontosabb. Bele sem mert gondolni, hogy Jinki-nek ennyi mindent meg kellett ezért tennie, hogy szabadságra mehessünk.

- Juj hyung! És mikor? Ugye már a hétvégén hazamehetünk?- lelkesedtem.

-Igen sikerült úgy intézni hogy hétvégén mehetünk.- feleltem mosolyogva. Ezért az arcért megteszek bármit. Még azt is elvállaltam hogy ők mennek és én meg maradok elintézni az elmaradt papír illetve elszámolást. Tudom hogy egy meló de a csapatért és legfőképp Minnie-ért bármit.

-Fiúk ideje lenne átöltözni.- Jött az egyik programvezető. 

Sóhajtottam egyet majd utána ballagva bementünk az öltözőbe.

 -Jaaaaj hyung. Nem is tudom hogyan köszönjem meg.- vigyorogtam. Egyszerűen úgy örültem, olyan boldog voltam. Akár madarat is lehetett volna velem fogatni.  

- Tényleg köszönjük Jinki.- mosolygott kedvesen Key Umma is.- Te vagy a legjobb vezető!- dícsérte miközben épp vette fel a nadrágját. A fotózás marha unalmasan telt. Csak az dobott fel, hogy minden perccel közelebb kerültem a családomhoz. Szünetben egész végig Onew hyungon lógtam. Boldogítottam szegényt. Teljesen bepörögtem. Valamiért mégis úgy éreztem, hogy tartozom Neki. Így kiszolgáltam, megnevettettem és jól megölelgettem. Olyan boldognak tűnt Ő is.

 Az hogy mellettem volt egész idő alatt teljesen feldobott és megmelengette a szívemet. A fotózás után a próbaterembe tartottunk. Mieőtt bementünk volna Key a kezembe nyomta az ételest. Na most leülsz szépen és addig nem megyünk be amíg meg nem eszed.-szólt szigorúan

 -Rendben -csillantak fel a szemeim az étel láttán. Jóízűen falatoztam mikor észrevettem a tőlem nem is mesze ülő Taemint 

 -Kérsz?- kérdeztem teli szájjal és mosolyogva miközben felé nyújtottam az ételest

 - Nem kérek, köszönöm. Nem akarom elenni előled. Meg aztán kell az energia.- mosolyogtam rá.

- Taemin! Mit csinálsz?! Hát láttatok.már ilyet? Onew még sosem kínált meg senkit sem a csirkéjével! Te meg nem fogadod el?!- szörnyülködött el Jonghyun azon, hogy visszautasítottam egy ilyen ritka felajánlást.

 -Ennyire gonosz lennék? -szörnyülködtem el magamon nevetve. De nem hagytam annyiban megfogtam egy kis csirkét és Taemin felé közelítettem -Mond szépen áááááááááá

  - Naaaa hyung! Nem vagyok baba!- nevettem el magam mikor Onew meg akart etetni.

  -Csak ezt az egyet az én kedvemért. Kérleeek -néztem rá szépen

 Jaj hát ennek a nézésnek képtelen voltam ellenállni így elfogadtam. 

- Egye fene. Áááá.- nyitottam ki a számat, mire Onew hyung óvatosan belehelyezte az apró csirkefalatot. Szemeimet autómatikusan becsuktam. Lassan ajkaimat is zárni kezdtem de még hyungom ujjai a számban voltak így végükkel alsó ajkamhoz ért. Kirázott a hideg, szemeim kipattantak. Idegesen rágni keztem. 

- Hmm.... Key Umma ez megint isteni finom.- dícsértem a főztöt

- Köszönöm.- fordultam oda Onew-hoz.

Most komolyan el kellett gondolkodnom hogy mit is csináljak, hiszen ahogy ajkai az újaimhoz értek a szívem kihagyott egy ütemet. Hogy miért? fogalmam sincs de tetszett. ezért újra próbálkoztam . 

-Tessék ezt most Key-Umma kedvéért.- nyújtottam felé egy falatot megint.

- Nyuuu. Meg fogom enni az összes kajádat.- biggyesztettem le ajkaimat. Nem akartam kizabálni a vagyonából. Hisz tudom.mennyire imádja a csirkét.

Olyan kis butus vagy Inkább egyél én már jól laktam.- feleltem és ami igaz volt bár nem az h jól laktam de egy falat sem ment már volna le a torkomon az előbbi véletlen baleset miatt. Gyorsan Key-re pillantottam aki csak megértően mosolygott. Tudta miről beszélek hiszen ezt már ő is átélte nem egyszer.

- Jó de csak mert Key Umma kedvéért meg mert nem vagy már éhes. Nehogy kárba vesszen.- ezzel kinyitottam a szám.

 Gyorsan beletettem a falatot Taemin tökéletes ajkai közé és gyönyörködve figyeltem ahogy édesen nyammog rajta. Annyira lekötötte a figyelmem tökéletes ajkai, hogy észre sem vettem ahogy a menedzser elkezdett hozzánk beszélni.

 -Onew figyelsz? -kiabálta el magát Jonghyun 

-Jaja persze csak el bambultam. Miről maradtam le? 

-Csak arról hogyha nem húzod befele a segged akkor én rugdosom be addig a próbateremig- nevetett Jonghyun Csak nevettem majd gyorsan elraktam az immáron üres ételest és berepültem az ajtón szó szerint hiszen a drága jó vokalistánk beváltotta az ígéretét és seggbe rúgott amire egyáltalán nem számítottam ezért hasra vágódtam.

- Jesszusom! Hyung, jól vagy?- rohantam oda a földön fekvő leaderhez.- Jonghyun eszednél vagy? Mi van ha eltörte valamijét?! Vagy meghal miattad?!- estem azonnal kétségbe. Lassan felsegítettem. 

- Nem gondolod, hogy néha túlságosan is eltúlzol dolgokat?- nézett rám csodálkozva Jjong hyung.

-Nyugi Minnie csak a padló lett tisztább -mosolyogtam rá megnyugtatóan- Te meg Jonghyun ezért mosogatni fogsz vagy nem is a fürdőt takarítod miután visszaértetek a szünetről. Értve vagyok? 

-Igen értve. -felelte duzzogva

-Mi az hogy értetek?-kérdezte Minho csodálkozva-Te nem mész haza?

- Megnyugodtam.- mosolyogtam majd megöleltem. Hogy miért? Halványhupikék gőzöm sincs. 

- Tessék? Nem mész szünetre?- képedt el Kibum.

-Öhm de megyek csak szerintem előbb visszaérek mint ti - füllentettem nem akartam hogy ez miatt ne érezzék otthon magukat.- Szóval nem kell aggódnotok én is megyek amint megbizonyosodtam arról hogy mindenki kitette a lábát a közös lakásból.

- Miért érzem azt, hogy itt valami bűzlik?- nézett Onew-ra szigorúan Kibum.

Gyorsan mint a kutyák megszaglászom magam majd a többieket is Mikor Jonghyunhoz érek elhúzom az orrom 

-Jjong Bűzlik adjatok valami dezodort.- kiáltottam fel mire Jonghyun csúnyán nézett rám. 

-Még mindig nem értem hogy lehetsz te a vezetőnk-nevetett Minho 

-Amúgy Key tényleg nem bűzlik semmi ezen a marhát kivéve.

 -NEM-VA-GYOK-BÜ-DÖS!- ütötte ki Jjong Onew kezéből a sprayt.

 - Jó hiszek nektek.- sóhajtott lemondóan Key. 

- Gyertek inkább táncoljunk!- javasoltam kacarászva. Nevettem az előbb történteken de engem.is aggasztott valami. Nem tudtam mi. Így hagytam és a táncra koncentráltam.

 Ahogy a próba közepére értünk én egyre többet rontottam hogy miért? Fogalmam sincs. Úgy éreztem magam mint akinek menten leesik a feje ezért gyors leültem a terem közepén. Ennek az lett a következménye hogy Jonghyun rám esett majd őket követték a többiek

-Huh... Elhfáhradtham...- lihegte a "kicsiarakás" tetején Key. 

- Szerinthem mindhenkih odahvan... De nem szállnánk le egymásról?! Onew hyungot teljesen összenyomjuk.- javasoltam- Jól vagy hyung? Olyan sápadtnak tűnsz.- kezdtem.el.ismét aggódni Leaderünk életéért.

-Persze csak megszédültem egy kicsit de minden rendben.Hirtelen csipogott a telefonom.  

-Hol a jó büdös francban vagytok 30 perc és kezdődik az interjú. -kiabált a menedzserünk a telefonba

-Rögtön indulunk - gyorsan kinyomtam a telefont. -Srácok siessünk mindjárt adásban leszünk.

Gyorsan összeszedtük a holmijainkat meg persze magunkat és már úton is voltunk a TV felé, hogy felvegyék az interjút.

 - Délután fél 5. Eddig mást nem csináltunk csak rohantunk. És még nem.is vagyunk.túl a nap felén.- vázolta a helyzetet Jonghyun mikor már a sminkben ültünk.

-Gyerekek van egy jó hírem- Jött be a menedzser- az utolsó fotózást lemondták ezért én meg elengedem nektek az utolsó táncpróbát, nekitettel Onew rosszul létére. 

-Nagyon szépen köszönjük -felelték a fiúk egyszerre én meg csendben mosolyogtam a sarokban

- Hallotad ezt hyung?- lépkedtem oda vigyorogva Onew-hoz.- Már csak ezt az uncsi interjút meg a még uncsibb ruhapróbát kell kibírnunk. Ugye már jobban vagy?

 -Igen jobban vagyok ugye ülsz mellém az interjún?

- Ezt kérdezni sem kell. Persze, hogy ülök melléd.- mosolyogtam rá. 

- Na elég bájcsevejből! Gyerünk fiúk. Menjetek be és foglaljatok helyet. 5 perc és kezdünk.- utasított minket menedzser- hyung.

 -Jó jó megyünk már. -szólt Minho fáradt hangon majd mindannyian megindultunk a stúdióba.

 Az interjú első 15 perce csak "ismerkedéssel" telt. Elmeséltük, hogy milyen stílusú dallal szándékozunk visszatérni. Egész végig Onew-t figyeltem. Néha Ő is rám pillantott lopva párat. A hangulat egész jól oldódott. Sokat poénkodtunk, mikor is a riporter bedobott egy elég érdekes kérdést. 

- És tudtok-e arról, hogy a rajongóitok párokba állítanak titeket? Rólatok terjesztenek egyet s mást? Tudtok ezekről? Ha igen akkor mit szóltok hozzá?

-Komolyan?? -nézett tettet meglepetéssel Jonghyun

-Ahham legnépszerűbbek a JongKey fanok őket követik az OnTae fanok majd a 2Min és nemrégiben felbukkantak a MinKey fanok is.

Miközben sorolta mutogatta a párokat. Figyeltem a srácok reakcióját szerencsére semlegesek vagy épp puszit küldtek egymás felé.

 - Mit szóltok hozzá? Mennyiben erősítitek meg a pletykákat vagy esetleg hogyan cáfoljátok meg? Mit üzentek a fanoknak?- bombázott minket a kérdéseivel a műsorvezető. 

- Nem tudunk mást mondani, mint azt, hogy ezek a párosok csak a fanok agyszüleményei. A csapat minden tagja lassan már 8-9 éve ismeri egymást. Nincs köztünk más szimpla barátságnál. 

- Egyet kell értenem Jonghyun-nal.- folytatta Key- Nagyon szeretjük egymást. Az életünk na meg a szabadidőnk nagy részét együtt töltjük. Természetes, hogy a bandán belül kialakulnak olyan párok akik jobban megértik egymást, többet vannak együtt. Ez így van rendjén.- mosolygott kedvesen Kibum. 

- Meg aztán azok a kósza érintések véletlen nyelvbotlások is csak a fáradtság művei.- mondta Minho. 

- Szóval nincs a banda tagjai között semmiféle más viszony?- feszegette még mindig a témát a riporter. 

- Nincs. De ha lenne sem lenne köze hozzá senkinek.- hoppá... Kicsit felkaptam a vizet... Lehet ezt nem kellett volna...

 -Mi az Taemin megártott a csirke ?-kérdezte Jjong 

-Milyen csirke?? Csak nem? 

-De de Onew Hyung ma jótékonykodott és meg kínálta Taemint vele. 

-Hűha a ChikenBoy adott valakinek a csirkéjéből ez..ez történelem.- felelte a műsorvezető. Ennyire azért nem vagyok gonosz. Csak szeretem a csirkét de azért ölni nem tudnák érte... vagy mégis. Ezen jót nevettem amit persze a műsorvezetők félreértettek majd azt mondták hogy reménytelen eset vagyok. Hála a jó égnek ezek után csak egy számot kellett előadnunk.

 Ez pocsék volt. Életem egyik legkínosabb interjúja... Mikor előadtuk azt az egy számot már le is vonultunk a színpadról. Az öltözőben mindenki engem piszkált.

 -Na ki a kiszemelted Minnie? -kérdezte Jjong majd meglökte csípőjével Taemint.

-Hagyjátok már szegényt de amúgy igaza volt senkinek semmi köze ehhez.

 - Én? Nekem kiszemelt? Hagyjál már a baromságaiddal, hyung... Soha nem szeretnék bele egy srácba... főleg nem a csapattársam valamelyikébe. Semmi bajom sincsen. Csak ez a véleményem és kész! - muszáj volt kiadnom magamból. Ekkora őrültséget. Imádom Őket egytől egyig. De nem tudom elképzelni, hogy bármelyikőjükre is ÚGY nézzek....

 Soha... ez a szó járt a fejem. Nagyon rosszul esett. Soha... de lehet hogy talán lenne még esélyem? Talán. Key észrevette ezt és bíztatóan mosolygott . 

- Amúgy ne hogy azt hidd h nem vettem észre hogy amikor rád mutattak meg rám.- szólt Key Jonghyunnak majd egy puszit küldött felé mire Jonghyun elfintorodott és mi röhögésben törtünk ki.

 - Ch... Szeretem a vicceidet, imádom a főztödet, csodálom a tehetségedet de ha fizetnének sem jönnék veled össze, drága.- felelte Jjonggie gúnyosan, majd Ő is küldött egy puszit Kibum-nak. 

- Ajjaj.... azt hiszem megint kezdődik a szócsata.- jegyezte meg halkan Minho a sarokból. 

- Ugyan. Mindig ezt csinálják... És mi a vége? Nagy röhögés.- nyugtattam meg raper barátomat. Onew olyan szomorúnak tűnt. Vagy talán a gondolatai tengerében merült el. Mikor összeszedtem maga, és úgy gondoltam, hogy odamegyek és megkérdezem, hogy mi a baja, mikor épp jött a menedzser- hyung és már lökődött is ki mindenkit a kocsihoz. Egy újabb helyszín a mai nap. Ruhapróba.

Utolsó állomás a mai napon megnyugtató de egyben fárasztó. Miközben autóztunk Minho ült be mellém. Ami fura volt de megértettem amint a fülembe suttogta kérdését 

-Hyung te megvetnél azért ha azt mondanám, hogy vonzódom Key-hez?