2. fejezet

Kibum leterítette a játékszőnyeget majd mint kiderült nincs ki pörgessen ezért Minho készségesen felajánlotta, hogy majd ő pörget. 20 perc múlva a következő volt a felállás. Jonghyun alul rajta Taemin aztán én de elég fura helyzetben a fejem éppen Taemin lába között. Key lábai közt pedig Jonghyun feje. Nagyon fura helyzet volt de be kell valljam nagyon tetszett.

- Hát apám ez marha vicces!- röhögött ki minket Minho.- Héhéhééé! Meg ne mozduljatok!- pattant fel nevetéstől fuldokolva a helyéről- Hozom a fényképezőt! Ezt meg kell örökíteni!!- ezzel ki is rohant a nappaliból. Elég kényelmetlenül éreztem magam. Főleg, hogy Onew hyung arca, hát, hogy is mondjam... elég közel volt egy bizonyos érzékeny pontomhoz. Talán túlságosan is közel.... De ahogy elnéztem Jonghyun hyung sem repesett az örömtől, hisz az Ő feje pedig Kibum ágyékánál ékeskedett.
- Hol van már ez a nemnormális! Nem sokáig bírlak titeket!- kiabálta Jonghyun.

-Itt vagyok! itt repül a kismadár-röhögte Minho

-Fúúú de elkaplak egyszer te szemét!!!- dühöngött Jonghyun hyung, mire mindenki hangos nevetésben tört ki. Ezalatt hevesen kattogott a gép, villogott a vaku és készültek a jobbnál jobb képek. Ekkor csak annyit éreztem, hogy egyre jobban gyengül a támasztékom és a végén el is fogyott. Hyung nem bírta tovább, így mindenki kidőlt. Én Jonghyun hátán feküdtem; Kibum hyung fekvőtámaszban feszített Jonghyun felett; az én hasamon hason feküdt Onew; Minho pedig töretlenül kattogtatott.
- Kicsi a rakáááás!- ugrott ránk a raperünk.

Ahogy ott feküdtem Taemin hasán fura érzés kerített hatalmába nem tudom mi lehetett az mert amint megéreztem Minho rám vette magát. Oh az isten verje meg hogy rám ugrott. Mindannyian nyögtünk egy nagyot ő meg röhögött rajtunk.
-Minho ha 2 percen belül nem szállsz le rólam esküszöm az égre, hogy nem tudom mit csinálok de nem fog tetszeni neked-kiabáltam rá mire leugrott rólunk

- Jójójójój! Azért nem kell ennyire felkapni a vizet!- mosolygott tovább a gazfickó Minho.- Inkább nézzétek meg a képeket!- lengette a feje fölött a gépet. Minho középre ült a kanapéra, mellé két oldalra Key és Jonghyun, Onew és én pedig szemben álltunk vele és úgy néztük vissza a képeket.
- Jézuska! Ezek borzasztóak! Minho töröld ki Őket de azonnal!- kérlelte a fiatalabbat Key Umma.
- Dehogy törlőm!- vigyorgott idétlenül a megszólított- Legalább ha öregek leszünk, lesz min nevetni!
- De ez undorító! Nézd már meg, hogy áll a hajam az összesen... Meg nem azért mondom de Jjonggie... Te sem voltál a helyzet magaslatán... elég érdekes fejeid vannak.
- Most mit vársz? Két ilyen sózsákkal a hátamon, milyen magaslaton legyek?!- háborodott fel Jjong
- Oké, Minho! MOST töröld!- vette volna ki a kezéből a fényképezőt, mire Ő a kezembe nyomta és elkezdett a szobámba lökődni. Gyorsan futásnak eredtem. Hangos csapódással zártam magunkra az ajtót.

Valami láthatatlan féltékenység fogott el amikor megláttam ahogy bemennek a szobába. Mire feleszméltem már a többiek az ajtót verték .
-Minho told ki a segged mert megbánod -kiabálta Jonghyun mire kinyílt az ajtó és már-már lemondóan a kezébe nyomta a gépet

Amíg hyungjaink az ajtót püfölték mi egy apróbb csínyt eszeltünk ki.
- Mi lenne ha felraknánk a gépre is a képeket?- kérdezte eszelős vigyorral a képén Minho.
- Éééés! Tudod mit? A fényképezőről meg kitörölhetnénk. Így azt fogják hinni, hogy nincsenek meg.- folytattam az agymenést. Miután megcsináltuk kimentünk.
- Na végre! Mi ez?- nézte Kibum az Onew kezébe adott gépet.
- Örüljetek... kitöröltük...- feleltem unottan, majd kisétáltam a nappaliba. Ők is követtek.

-Kár hogy kitöröltétek pedig ki akartam nyomtatni őket - röhögtem mikor megláttam Jonghyun fejét. Amúgy akkor most ki nyert?

- Adok én neked olyan nyomtatást!- mérgelődött tovább az agresszív kismalac. Nem értettem, hogy mért volt ilyen indulatos. Csak viccelődtünk.
- Nyugi, hyung. Már nincsenek meg.- mosolyogtam rá, mire egy cseppet ellazult arca.- Ééés azt hiszem, hogy Te nyertél Onew hyung. Velem kell aludnod, persze csak ha nem bánod.- mosolyogtam szégyenlősen.

-Hm nem de az én szobámban alszunk -jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. A többiek csak nevettek.

-Jó...- suttogtam- Azt hiszem mára elég volt ennyi a mókából. Mi lenne ha mennénk aludni?- javasoltam.

-Szerintem is!!Ágyba gyermekeim-kiáltottam mire mindenki megindult én is elkaptam Taemin kezét, hogy minél hamarabb az ágyban legyek Vele. Tudom ostobaság de azt hiszem beleszerettem.

Mindenki ment jobbra-balra, keresztül a nappalin, fel az emeletre, le az emeltről... Ilyenkor örülök, hogy két mosdónk van. Minho egy félig a szájából kilógó fogkefével jött ki a szobájába pizsama felső nélkül. Key arcpakolással a fején jött ki a fürdőből. Ahogy benéztem Jonghyun szobájába Ő már az igazak álmát aludta összegömbölyödve, betakarózva. Jinki az ágyát vetette meg. Én? Én a takarómmal és a kispárnámmal a kezemben, azokat szorongatva jöttem le a lépcsőn, majd Hyungom szobájának ajtajában ácsorogtam mezítláb.

Éppen az ágyat igazítottam meg amikor észrevettem, hogy Taemin az ajtóban áll mezítláb
- Mit ácsorogsz ott? gyere be mielőtt megfázol!

- Jövök hyung.- totyogtam beljebb majd lecsücsültem az ágy szélére még mindig a takarómat szorongatva. Biztos jó ötlet volt ez?

Hogy ideges voltam e abban a pillanatban? Soha...
-Gyere akkor feküdjünk le holnap kemény napunk lesz

- Jó akkor feküdjünk.- ismételtem halkan. Lassan bemásztam mellé az ágyba. Ahogy helyezkedtünk néha-néha megéreztem lábát a lábamon. Meg kell hagyni ezeket az ágyakat egy személyre tervezték.

-Elférsz rendesen? ha gondolod akkor elalszom én a földön

- Mi? Nem! Ne szórakozz hyung. Elférek. És Te is maradsz szépen ott ahol vagy.- mondtam miközben elég közelről volt alkalmam megcsodálni csokoládé színű íriszeit.

-Akkor jó.- öleltem magamhoz hirtelen- akkor jó éjt Drága Minnie

Ahogy keze a derekam köré fonódott testem kissé megremegett. Nem tudtam mit teszek. Nem tudtam irányítani magam. Arcom nyakhajlatába fúrtam, mélyen beszívtam finom illatát és behunytam a szemeim.- Neked is jó éjt, Hyungom.