Tudtam hogy nem kellett volna kimondanom de már nem bírtam magamban tartani. Rohantam. nem tudom merre csak rohantam. A telefonom csörgött de nem érdekelt. Közben gondolkodtam. Ő hogy érezhet? Mit gondolhat most rólam ? Féltem és most 1 hétig nem láthatom. Már este volt mikor hazaértem az üres lakásba.
Már délután volt. Felváltva hívtuk Leader-ünket, hogy hol lehet. Ugyanis eltűnt. Nem tudtuk hova ment. A telefonra sem válaszolt... De mégsem akartunk köszönés nélkül elmenni egy teljes hétre... Egy hétre... Végül abban maradtunk, hogy hagyunk Neki egy levelet, mert megvárni nem volt már időnk hisz szinte mindenkinek jött a busza vagy repülője... A levelet a konyhaasztalon hagytuk. Mindenki írt Onew-nak néhány sort és alá is írtuk. Én nem sok mindent tudtam írni. Csak megköszöntem amit értünk tett, kértem, hogy vigyázzon magára. Estére meg is érkeztem haza. Nem szóltam az otthoniaknak meg akartam lepni Őket. Azt hiszem sikerült.
A konyhába ballagtam magányosan. a hűtőbe bújtam hátha hagyott itthon valamit Key. Tévednem kellett. nem baj rendeltem pizzát majd leültem az asztalhoz ekkor találtam rá a levélre mindenki írt pár sort még Taemin is aminek nagyon örültem. már most hiányzott. Időközben a pizza is megjött. A kanapén ettem és közben Tv-t néztem. Miután megvacsiztam nekiálltam a papírmunkának de nem tudtam rá koncentrálni ezért bementem a szobába de elaludni sem tudtam ezért csak forogtak a kerekek. Vajon mit csinál most? boldog?
Anyu hihetetlenül boldog volt. Talán még sosem örült nekem ennyire. Még egy kicsit el is pityeredett. Jól megölelgettem és megpuszilgattam, hogy megnyugodjon egy kicsit. Apa szemrehányást tett, hogy eddig miért nem jöttem. Elmondtam Neki, hogy mostanában rengeteg volt a dolgunk. A bátyám pedig nem volt otthon. Anyu gyorsan összedobott valami egyszerű de annál nagyszerűbb és finomabb vacsit. Vacsora közben bátyám is megérkezett. Nagy boldogság öntötte el a szívemet, hogy láthattam Őket több, mint 3 hónap után. Anyu semmit sem változott. Ugyan olyan gyönyörű és vidám, mint mindig. Apa egy örök poéngyáros óriásgyerek. A bátyám?! Ő pedig ebben a kis időben annyit változott. Megkomolyodott. Munkája is van sőt még egy csinos barátnője is. Boldog voltam. - Jaj kisfiam! És a többieket miért nem hoztad el?- faggatott anyu- Key-jel már olyan régen beszéltem. Adhatna néhány divattanácsot. Új év új trendek. Nincs igazam?- modolygott miközben tálalta a vacsorát. - De igazad van Umma. De Ők sem voltak otthon 3 hónapig ugyan úgy mint én. Nekik is szükségük van a családjukra. Kérlek értsd meg. - Jó jó.- kacagott fel, de hiányzott már- De legközelebb ígérd meg, hogy elhozod Őket! - Ígérem! - Akkor majd Jjong-gal be tudjuk fejezni amit elkezdtünk barkácsolni.- újjangott apa.- Mond meg neki, hogy nem nyúltam ám hozzá. Csak rá vár!- mutogatott appa a mutatóujjával. - Jó... Azt is megmondom- sóhajtottam fel mosolyogva. - Na hagyjátok már szegény srácot. Alig él. Hadd egyen aztán pihenjen le. Majd holnap faggatjuk még.- kelt védelmemre bátyám. Miután megvacsoráztunk elmentünk aludni. Az én szobám még mindig megvan így én ott töltöttem az éjszakát. Rosszul aludtam. Onew-val és a fiúkkal álmodtam. De nem volt szép... Reggel mikor keltem egyből az a 2 reggel jutott eszembe amikor az Ő oldalán kelhettem... Hogy miért...?! Nem tudom.
Reggel Taemin ágyában keltem. -hogy kerültem én ide?-kérdeztem hangosan de választ nem kaptam. A telefonomért nyúltam majd írtam egy sms-t a többieknek hogy üdvözlök mindenkit és hogy jó pihenést nekik. 3 válasz egyből érkezett de egy nem akart jönni. Felöltöztem és bementem az Sm-hez
Megreggeliztem, felöltöztem majd segítettem az otthoni teendőkben. Umma ragaszkodott hozzá, hogy maradjak nyugton és csak pihenhessek de valahogy nekem nem volt hozzá kedvem. Nem akartam egyedül maradni a gondolataimmal. Este pedig elmentem a bátyámmal bulizni. Bemutatott a barátnőjének is. Nagyon elragadó kislány. Pontosan illik az én bátyusomhoz. A buliban nagyon untam magam. Egyedül ücsörögtem az asztalunknál míg a többiek táncoltak és ittak. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi is lehet az idő. 23:40 perc. Ès egy SMS. Nem is vettem észre. Onew írt. Gyorsan válaszoltam Neki, reméltem, hogy nem keltettem fel. Aztán csatlakoztam a táncoló tömeghez. Testemet és elmémet átadtam a zene ritmusának. Vérem felpezsdült. Apránként az erősebbnél erősebb italok is lecsúsztak torkomon. Később már hallásom eltompult, látásom elhomályosodott, mozgásom bizonytalanná vált. Nem emlékeztem, hogy kivel mit mikor hol és hogyan csináltam. Azt sem értettem, hogy hogyan kerültem az ágyamba.
Álmomban Taemin mellet feküdtem. Álmomban átölelt és azt mondta szeret majd elkezdett csipogni. Csipogni? Nagy nehezen felültem majd a telefonom után nyúltam Taemin küldött üzit. Majdnen éjfél biztos bulizni van. fáradtan dőltem vissza a párnára.Reméltem nem csinál hülyeséget.
Reggel mérhetetlen fájdalomra keltem. Az egész testem lüktetett de mindennek a forrása a fejemből indult ki. Kezemet a fejemre akartam emelni de sehogy sem engedelmeskedett. Lehúztam bal kezemmel a jobbról a takarót. Elég csúnyán nézett ki a jobbom. Lassan nyitódott az ajtó, bátyám lépett be rajta.
- Jó reggelt te hard core bulimasina.- nevetett.
- Csss... Ne kiabálj! Széthasad a fejem!- mérgelődtem. - Nem kellett volna tegnap annyit inni meg más egyebe tenni... - Mi-mivan? Mit csináltam?
- Nem emlékszel?
- Nem nagyon...
- Hááát...
- Na mondjad már!- rivalltam rá amibe teljen belefájdult a fejem.
- Egyre többet ittál. Nem hallgattál ránk, hogy abba kéne hagyni... És...
- És?
- Sok lány megkörnyékezett. És Te is "udvaroltál" néhánynak. Az igazság az, hogy elég kihívóan. Aztán...
- Aztán?
- Aztán jött az egyik csajszinak a pasija. Izomagy.- ekkor lenéztem a kezemre- Igen. Elkezdtél bunyózni. Vagyis csak egyet ütöttél be neki, mert még mielőtt baj lett volna elrángattunk.
- Oh... - teljesen ledöbbentem- És hogyan jutottam be az ágyamba?
- Jah hát a hátamon hazacipeltelek. Szóval tartozol nekem eggyel, öcskös!- kócolta össze a hajam.
- Jó nem felejtem... Na lassan felkelek... Az egész nap a józanodással, másnaposság leküzdésével és az emlékeim összeszedésével telt el.
2 nap telt el. a papírmunkával kész voltam. Kitakarítottam az egész házat majd a nappaliban bambúltam a tv.t. Épp a kezembe volt a telefon amikor megcsörrent.
-Igen?
-Szia hyung hogy vagy?-kérdezte key
-Jól vagyok csak unatkozok. Nem vagytok itt hogy bosszantsalak titeket. na de mesélj mi van Minhoval?
-Tudod beszélgettünk és adunk egy esélyt kettőnknek.-hallani a hangján hogy boldog. - te és Taemin?
-Nem tudom. szerintem most megutált. -mondtam siralmas hangon.
-beszéljek vele?
-Nem kell köszönöm
3. nap csak bambultam ki a fejemből. Ültem a kanapén és kattogtak az agytekervényeim. Bátyám leült mellém. Nagyon nem érzékeltem a külvilágot, így nem is néztem rá. Enyhén oldalba bökött, hogy figyelmemet magára vonja. Lassan ráemeltem tekintetemet.
- Mi a baj öcsi?- kérdezte őszinte aggodalommal a hangjában.
- Semmi.- vontam vállat.
- Igen? És kit akarsz átverni? Engem becsaphatsz de magadat nem igazán. Ki vele! Hátha tudok segíteni.
- Tényleg semmi bajom. Csak fáradt vagyok és sok érzelmi hatás ért. Kisebb hatásszünet lépett fel. Majd bátyám megtörte ezt.
- Te Minnie! Emlékszel, hogy a buliban mit hajtogattál folyton?
- Öhm. Nem.- kezdtem félni.- Mit?
- Hát mikor bemostál az izomagynak azt üvöltötted, hogy nem vagy buzi. Aztán mikor a hátamon cipeltelek haza azt bizonygattad a fülembe suttogva, hogy Te a lányokat szereted. Mi a baj Taemin?!
- Én... Nem... Semmi...- az ábrázatom nem lehetett a legszebb, mert bátyám jól megmosolyogta. "Most mondjam el neki? És mit szólna hozzá?! Megvetne, undorodna, letagadna vagy esetleg elfogadná?! Nem tudom!!!"- futott gyorsan végig az agyamon. - Semmi bajom. Csak egy nagy döntés előtt állok. Ami az egész életemet és családomat is felforgathatja... Nem tudom, hogy melyik út lenne a helyes.
- Nyögd ki, hogy mi a bajod ne fogóval kelljen kihúzniii öcsi!- rángatta meg a karom.
- De anyáéknak egy szót sem! Különben kiheréllek! És nem viccelek.-fájdalmasan felszisszent majd bólintott egyet.- Mennyire vetnél meg ha azt mondanám, hogy más vagyok...?
- Más? Hogy más? ÚGY más?!- aprót bólintottam. Félve néztem szemeibe.
- Először lesokkolódnék. Másodszor azt hinném, hogy hülyülsz. Haramdszor kinevetnélek. És talán negyedszerre feldolgoznám. De ugye nem vagy az?!
- Nem! Vagyis... Nem tudom... Ez az amit el kéne döntenem.
- Ki az aki megrontott?- kérdezte idegesen.
- Senki! Csak én magamban vagyok megtébolyulva. Mert valahogy másként érzek a fiúk és a lányok iránt. Nem úgy normálisan.... Hanem máshogy... Nagyon megvetnél?! Mit mondsz? Mit tegyek?
- Nem vetnélek meg egyáltalán. Először biztos nehéz lenne... De az öcsém vagy. Imádlak. Ez biztos nem állna kettőnk közé. És, hogy mit tegyél? Ezt neked kell tudnod. Ahogy a szíved érez és az eszed diktál. De légy óvatos!
- Te mióta vagy ilyen bölcs?!- nevettünk fel. Bátyám minden szavát ittam. Jól esett valakivel megbeszélni. Tanácsot kérni. Még nem voltam teljesen tisztába az érzéseimmel de már egész jó úton haladtam. Egész este ezen filóztam. Egyik pillanatban úgy véltem hetero vagyok. A másikban pedig szúrt a szívem, nyomott a mellkasom, mikor Onew-ra gondoltam. Hiányzott is meg nem is. Másnap reggel nem gondolkoztam. Az épp utolsó "állapotomban" eldöntöttem mit teszek. Már nem volt visszaút. Az ajtóban álltam. 100x megfordult bennem, hogy visszamegyek. De lábaim gyökeret vertek. Már tényleg nem tudtam mi lesz, mi legyen, mit teszek és mit gondolok. Csak azt tudtam, hogy a hiánya egyre nagyobb volt.
A kanapéra költöztem.Hogy miért? Mert a kényelmetlenségtől nem álmodtam. Sose gondoltam hogy ennyire szerelmes lennék de már kínzott a hiánya. próbáltam lefoglalni magam. Boltból tartottam hazafele mikor észrevettem hogy a bejárati ajtónk nyitva van. Bekommandóztam majd meglepődve vettem észre őt
- Oh. Szia Hyung.- köszöntem mosolyogva mikor megláttam hogy hazajött.
-Majdnem leütöttelek-sóhajtottam örültem neki hogy itthon van. -Teneked nem otthon kéne lenned?
- Az nem lett volna szerencsés.- nevettem. Mikor beléptem az ajtón a kétség 2 karja kétfelé rángatott. Már odáig is eljutottam, hogy megbántam a hazajövetelemet. Egyik pillanatba erre rángatott a kéz másik pillanatba a mélybe húzott le. De mikor megláttam Onew arcát minden kétejem elszállt. A két szorító kar elengedett és tudtam, hogy jól döntöttem.- De otthon kéne lennem. De az otthoni ágy nagyon kemény. Megfájdult tőle a hátam. Az itteni sokkal jobb. És nagyon hiányzott.- nevettem továbbra is.
Kételkedve néztem rá -Lee Taemin miért vagy itt?
-
Mondom. Otthon kényelmetlen az ágyam.- elég szúrós pillantásokkal
nézett rám Hyunggom. Nagyot nyeltem. Nem tudtam tovább állni tekintetét,
a padlót bámultam. "El kell neki mondanom."
- Igazából én is hoztam. Anyu csomagolt. Sokat.- mosolyogtam.- Együnk.- vettem elő a táskámból az óriási kajásdobozt.
-juhu!! Akkor nem kell főznöm-rávetettem magam az egyik ételesre. -köszönöm- nyammogtam
- Hihi. Nincs mit. Jó étvágyat.- öröm volt nézni ahogyan evett.- És mit csináltál amígy nem voltam?- érdeklődtem majd leültem mellé az asztalhoz.
-Papir munka és takarítottam majd unatkoztam és te?
- Az nem a legjobb. De most már itt vagyok majd elhülyülünk.- kacsintottam rá- Én? Sokat beszélgettem a szüleimmel. Faggattak rendesen. Üdvözölnek. Ja és legközelebb nektek is kell jönnötök, a lelkemre kötötték. Ja meg voltam bulizni...- "és 1000rel kattogott az agyam egész idő alatt"- tettem hozzá fejben.
-Na és jót buliztál? remélem nem rúgtál be nagyon.-aggodalmaskodtam. annyira jó volt nézni hogy itthon van.
- Hááát... Jót buliztam...- mosolyogtam kínosan miközben jobb kezemet elrejtettem a hátam mögé.
-Ugye nem verekedtél?-néztem szúrósan
- Én? Verekedni? Soha...- füllentettem elég gyérül- Csak picit sokat ittam...
Megráztam a fejem
-Mutasd a kezed!-szóltam rá szigorúan
- H-hyung!- már szinte remegtem. De mitőőől?! Félni nem féltem tőle. Na jó egy kicsit... Viszont elég közel volt hozzám.
Odamentem mellé és közel hajoltam az arcához.-mutasd a kezedet! nem mondom még egyszer!!-szinte suttogtam
Nagy levegőt vettem. A hideg kirázott mély és halk hangjától. Enyhén remegve kinyújtottam a kék-zöld színben játszó kézfejemet birtokló jobb kezemet.
Gyengéden megfogtam kezét és elszörnyedve láttam milyen csúnya.
-Mit csináltál?-kérdeztem még mindig suttogva. belül majd szétvetett az ideg de nem mutattam ki neki
- Én... Én csak bemostam egy Izomagy névre hallgató pacáknak.- már én is suttogtam. Ahogy megérintette a kezem az érintkezés helyéről apró szikrák futottak végig testemen. Jól esett érintése. Nem akartam, hogy elengedjen. Érezni akartam. Még és többet. A földre lágy hangja repített vissza.
-Kicsi Minnie. Miért kell neked a bajt vonzanod?-kérdeztem mélyen a szemébe nézve
- Tehetek róla, hogy szidta az anyámat?!- füllentettem ismét miközben megbánóan néztem gyönyörű szemeibe. Nem mondhattam el neki az igazat. Megszakadt volna a szíve ha megtudta volna, hogy egy lánnyal flörtöltem és miatta néz most így ki a kezem.
-Taemin én...én...-megakarlak csókolni de elhúzódtam. -Khm.mit szeretnél csinálni?-léptem egyet hátrébb
Na és ez mi volt?! - Nekem mindegy. Múltkor én mondtam, hogy játszunk. Most Te találj ki valamit
-Hmm nem tudom legyen felelsz vagy mersz?
- Jaj az vicces. Akkor legyen az! Te kezdel!- leültem a kanapéra.
-Felelsz vagy mersz? -kérdeztem
-Felelek-válaszolta félénken
-Hmm mit gondolsz arról hogy Jonghyun pórnót néz?
Első reakcióm egy nagy nevetés volt. - Egészségére!- nevettem tovább- Most mit tegyen szegény pára. Emberből van. Sajnos emellett a borzasztó beosztás mellett nincs ideje barátnőre. Valahogy meg meg kell oldania... Szóval szerintem egészséges és én nem vetem meg érte.
-Jó válasz.
- Na most én jövök. Felesz vagy mersz, Jinki?
-Merek
- Akkor fekvőznöd kell. De nem akárhogyan. Alád fekszem és úgy kell lenyomnod 10-et. Mikor kimondtam bele sem gondoltam, hogy mi lesz. Nem tudom mi ütött belém. Csak úgy jött ez az őrültség.
Lassan hanyatt döntöttem majd lábait terpeszbe nyitva elkezdem. Végig a szemébe néztem. Annyira kívántam főleg így h testünk össze-össze ért. megcsináltam az elő irt 10 fekvőtámaszt de nem másztam le róla hanem hozzásimultam és megöleltem
Ahogy nyomta a fekvőket halkan nyögve fújta ki duzzadt ajkai közül a meleg levegőt ami az arcomra csapódott le. Végig tartottuk a szemkontaktust. Elvesztem sötét és mély szemeiben. Teljesen beszívott rabul ejtett. Nem is számoltam, hogy mennyit csinál csak arra eszméltem fel, hogy lassan rám ereszkedik teljes testével és átkarol. Pironkodva éreztem meg alhasamnál valami keményet. De magamon is éreztem, hogy ez a helyzet rég nem közömbös számomra sem.
Felemelkedtem róla és mivel elmém nem igen működött így lehajoltam és megcsókoltam őt
Mikor
puha ajkait az enyémekre nyomta hirtelen kipattantak a szemeim. Nem
tudtam, hogy mi is történik körülöttem. Nagyot nyelve próbáltam
ellazulni ami sajnos nem nagyon sikerült. Megijedtem. Megijedtem Tőle,főleg magamtól és az érzéseimtől.
- Nem... Sem... Semmi baj... Én... Én most... Bocsi- ezzel felkeltem a padlóról és berohantam a szobámba. "Ez mi volt?! És miért éreztem azt amit? Tényleg beleszerettem? Ez már biztos? És miért futottam el?! Utálom ezt a nyuszi természetemet... Nem menekülhetek el örökké senki elől... Főleg nem a saját érzéseim és gondolataim elől... Sokáig már nem."- sóhajtottam. Majd kopogást hallottam az ajtómon.
Most elrontottam mindent. De helyrehozhatom. Határozottan az ajtajához mentem és bekopogtam. -Taemin gyere beszéljük meg
- Muszáj?- nyafogtam.
-Nem- sóhajtottam majd elindultam a szobámba egy terv körvonalazódott bennem arra az esetre ha nem jönne utánam
Most komolyan itt hagy?! Neki ennyit jelentett? - Várj!- nyitottam ki az ajtómat kis hezitálás után.
-Én Sajnálom Tudom hogy te nem vagy meleg és hogy te barátnőre vágysz de kérlek érts meg engem is. kérlek. Már azóta beléd estem amióta ismerlek és te nem is tudtál róla. de már nem tudok parancsolni magamnak.- öntöttem ki a szívem neki.
- Nem haragszom.- siettem oda mellé és megfogtam a kezét. Leültünk a lépcsőre.- Elmondok Neked most valamit de ígérd meg, hogy végighallgatsz, nem nevetsz ki és segítesz!- most úgy éreztem van annyi erőm és lélekjelenlétem, hogy megbeszéljem vele. Reménykedtem, hogy partner lesz ebben és meghallgat.
-Miért nevetnélek ki? Nem foglak nyugodj meg csak mondjad. - szorítottam meg a kezét bátorítóan
Nagy levegőt vettem és belekezdtem. - Tudod én is úgy gondoltam, hogy a lányokat szeretem. De tényleg. Aztán az elmúlt néhány hétben ebben kezdtem bizonytalan lenni. Aztán kimondtad mindenki előtt, hogy szeretsz... Na meg az elmúlt 3 napról ne is beszéljünk. Annyira össze voltam zavarodva. És tudod nem is az ágy miatt jöttem haza... Jinki én megértelek de kérlek Te is érts meg egy kicsit. Eddig a "főnököm", csapattársam, barátom majdnem bátyám voltál. Most meg egyik pillanatról a másikra olyat érzek irántad amit még soha senki iránt. Nem azért futottam el, mert nem tetszett volna az amit csináltál. Csak megijedtem. Megijedtem magamtól. Ez a csók rádöbbentett valamire... Azt hiszem beléd szerettem.... - hajtottam le a fejem- Jinki! Mit tegyek? Kell egy kis idő... Talán. Nem tudom. Semmit nem értek és nem tudok. Segíts!- néztem rá kétségbeesetten.
Meglepődtem de lelkemet átmelengették a szavai. -Segíteni fogok neked mert tudod én várok majd rád. Kezdjük előröl az egészet, mintha eddig nem történt volna semmi. Úgy jó?
- Köszönöm.- magamat is meglepve ugrottam nyakába és jó szorosan öleltem magamhoz. - Mennyire előről? Bemutatkozzak?- suttogtam kissé kuncogva a fülébe.
-Nem azért ne annyira. de ezt legközelebb ne csináld nézd meg libabőrös lettem.-mutattam neki a kezem
- Bocsánat.- hajtottam le bűnbánóan a fejem.
- Semmi baj Drága. És a többieknek elmondjuk?
- Nagy baj lenne ha még várnánk vele egy keveset?
-Nem én is ezt akartam csak azt nem tudtam hogy te most mit is szeretnél. Megkérhetlek valamire?
- Persze. Mi lenne az?
- Aludnál mellettem ma éjjel?- kérdeztem félve
- Nem is tudom...- hezitáltam. Már rég megvolt a válaszom csak nem voltam biztos magamban.- Jó ötletnek tartod?
- Jó fiú leszek!- emeltem fel a kezem.- csak tudod amikor távol voltál és lefeküdtem rólad álmodtam és a te ágyadba keltem. de tegnap éjjel a kanapén aludtam ,mert ott kényelmetlen meg akkor nem álmodok.-vallottam be lehajtott fejjel.
- Jaj de aranyos vagy. Én is álmodtam Veled. De az szomorú volt.- osztottam meg vele élményeimet- Hát legyen. Aludjunk együtt. De akkor ne csak ma.- mosolyogtam rá.
Örömömbe ugrottam egyet. Komolyan mint egy szerelmes tini. - akkor a te ágyadba vagy az enyémben?
Nevetnem kellett boldog arca láttán.
- Szerintem aludjunk Nálad. De komolyan az én ágyamban aludtál?
-Igen de nem tudom hogy kerültem oda. Nagyon hiányoztál.-bújtam oda hozzá
- Most már bevallhatom. Te is nekem.- öleltem magamhoz szorosan. Percekig csak ölelkezve álltunk a folyosón. Majd lassan lefekvéshez készülődtünk.
Imádtam minden egyes porcikáját. Olyan tökéletes volt hogy az már leírhatatlan. .Amikor kilépett a fürdőből vizes hajjal és boxerban azt hittem kiszakad a nadrágom. Hirtelen elfordultam és a konyhát bámultam.
- Mi a baj Hyung?- léptem hozzá közel. Bátortalanul átkaroltam derekát és hozzásimultam.- Csak nem zavarban vagy?- suttogtam fülébe. Vizes hajamból néhány csepp víz rácseppent nyakára. Olyan nagy hévvel szántották fel a bőrt. Kedvem lett volna ajkammal követni útjukat. De még féltem megtenni.
-Én..én..-dadogtam. nagyon gyors lett volna az ami a fejembe lezajlott elért lassan megfordultam és csak a szemébe néztem. Nem mertem megszólalni nehogy elijesszem ezért mélyen a szemébe néztem és vártam hátha lép valamit .
Oh már megint találkoztam az én gyönyörűséges barátaimmal, nevezetesen Onew szemeivel. Olyan szépen csillogtak. Majdnem elfelejtettem, hogy mit is akartam mondani. - Szerintem menj el Te is fürdeni, hyung. Én addig megágyazok.- majd adtam egy puszit az arcára és ott hagytam. Reméltem, hogy nem sértődött meg.
Nem vette észre. Megkönnyebbültem és besiettem a fürdőbe. Gyorsan ledobáltam magamról a ruhákat majd hideg zuhanyt vettem.. Amint végeztem spuriztam a helyemre mert fáztam. Taemin már ott feküdt az ágyamban. Olyan édes látványt nyújtott. Háttal volt nekem, nem vett észre. Így nagy lépteimet megnyújtva ráugrottam mire ő felsikított és lerúgott az ágyról.
Megágyaztam, megszárítottam a hajamat majd míg vártam
Onew-ra lefeküdtem. Majd hirtelen valami nehezet éreztem magamon.
Reflexszerűen rúgtam le magamról. Majd felpattantam és Onew-hoz siettem.
- Jesszusom hyung. Jól vagy? Nem akartam. Vagyis nem tudtam. Bocsánat. Jót nevettem rajta. meg magamon is . Jó nagyot repültem.
-Semmi baj legközelebb majd sikítok mielőtt ugrom jó?
- Jó.- nevettem rá.- Na de gyere most már aludjunk. Fáradt vagyok.- segíttettem fel.
-Rendben - felült az ágytámlához én meg odamásztam hozzá majd megcsókoltam őt lágyan. Majd a helyemre sunnyogtam.
Az első csókunk... Csodálatos. Olyan finoman és lágyan ért hozzám. Kicsit elmosolyogtam majd bebújtam mellé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése