4. Fejezet

-Hyung te megvetnél azért ha azt mondanám, hogy vonzódom Key-hez? -kérdezte Minho suttogva

Ledöbbentem de megértettem. 

-Nem vetnélek meg érte inkább azt mondom mond el neki.

 Onew hyung Minho-val ült hátul. Én középen ültem Key-jel, Jonghyun pedig vezetett, oldalán a menedzser -hyunggal. Hallottam, hogy mögöttünk sutyorognak. Kíváncsiságom elég nagy, így hátrafordultam, hogy rákérdezzek. Majdnem szívrohamot kaptak! 

- Miről megy a pusmogás?- mosolyogtam.

- Semmi különös csak tanácsot kért.

 - Ja jó.- ezzel vissza is fordultam

  -Komolyan mondod hogy próbáljam meg? és ha elutasít? 

- Nem fog ne aggódj.-kacsintottam rá majd Taemin hátát néztem anyira szerettem volna ha csak egyszer azt mondaná hogy szeret de nem úgy mint barát hanem mit a szerelmesek.

 Néhány perc múlva meg is érkeztünk a stylestunk "műhelyébe". Kiszálltunk a kocsiból, majd a lépcsőn felfelé vettük az irányt. 5 emeletet kellett megmásznunk. 

- Komolyan csinálhatnának ide egy liftet.... Állandóan hegyet kell másznunk.- nyavalyogtam teljesen kimerülve még csak a 3. emeleten.

 - Na gyere- gyorsan felkaptam. Nem jelentett nagy nehézséget hiszen könnyű volt. Nevetve lépkedtem fel vele.

 - Hé hyung! Én... én nem azért...- olyan hirtelen jött az egész

- Tegyél le. Nehéz vagyok!- követeltem. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába, ahogyan erős karjai közt cipelt fel engem. Forró lehelete arcomon csapódott le. Akaratlanul is még jobban hozzásimultam. Jobb kezemet nyaka köré fontam, bal kezemmel a pólóját szorongattam a a mellkasánál.

 Szívem kihagyott ütemeket mikor megéreztem kezét a nyakamnál. Ott helyben megtudtam volna csókolni de nem tehettem meg. 

- Könnyű vagy mint a pihe Drága Minnie. szóval csak nyugalom még 1 emelet és leteszlek. - mondtam nyugodtan neki.

 - Oh... hyung.... Olyan kedves vagy. Köszönöm.- nyomtam egy puszit az arcára. Magam sem tudom mi ütött belém. Csak megtörtént.

 Ezt nem hiszem el néha elgondolkodom azon hogy direkt csinálja ezt. Csak mosolyogtam és vittem tovább. Majd mikor felértünk letettem. Még percekig néztem csodás szemeibe mikor Jonghyun jött be és a nyakamba csimpaszkodott. 

-Legközelebb engem hozz fel. kérlek -könyörgött nekem

- Álmodj te nehéz vagy ő meg nem- feleltem halál nyugodtan mire kinyújtotta a nyelvét

- Most azt mondtad, hogy kövér vagyok?- sértődött be játszásiból Jjong. 

- Jaj a hyung biztos nem úgy értette.- nyugtattam kedvesen

- Köszönöm Onew. Jövök neked eggyel. Bármit kérhetsz!- kacsintottam rá.

 Bármit. Uhh a gondolatok csak úgy cikáztak a fejembe, hogy mit is kérhetnék tőle de mikor kimontam volna jött a stylist hogy menjünk befele. Nem baj majd máskor kimondom. Unalmasan telt el az a pár óra amit ott kellett töltenünk de megérte hisz láthattam hibátlan testét és a cuki Batman-es alsógatyáját.

 Néha le tudnám csapni az öltöztetőnket. Volt egy két olyan borzalmas összeállítás... Komolyan még Kibum-nak sincs ennyire ferde ízlése... Miután végeztünk bepattantunk a kocsiba és hazáig meg sem álltunk. Mikor benyitottunk a lakásba pontosan 20:50 percet mutatott az óra. Tudom, mert megnéztem. Ilyen is ritkán volt, hogy ebben az időben végeztünk volna.

-Nyuu Key dobsz össze valami vacsit?-kérdeztem kiskutya szemekkel

- Igen hamár van annyi energiám akkor igen Gondolom csirke jöhet mi?

 - Kaaamsaaa Umma!- ugrottam a nyakába és egy naaagy cuppanósat küldtem Neki. Úgy látszik ma puszilkodós kedvemben vagyok. 

- Én addig pakolok. Hogy ne holnap keljen.- indult meg szobája felé Minho. 

- Nem beszélsz hülyeségeket. Én is megyek.- követte Őt Jonghyun is.

 - Miért én mikor mondok hülyeséget?!- röhögött Minho.

 -Hát kb minden harmadik szavad hülyeség- mondta Jonghyun 

- Key majd szeretnék veled beszélni ha nem nagy gond.-szóltam neki 

-Dehogy is baj mondjad csak. 

-Négyszemközt kellene erről beszélni.Ha nem nagy gond

 - Fordulj fel, Kim Jonghyun!- hallatszódott a kiabálás Minho szobájából, majd ezt követte egy repülő párna, amely egyenesen Jonghyun-on landolt. 

- Na megállj Te! 

- Persze, gyere menjünk be a konyhába.- karolta át Onew-t Kibum

- Minnie, Te addig ügyelje erre a két őrültre, nehogy szétszedjék egymást!- kaptam a feladatot.

- Mit szerettél volna?

 -Múltkor beszéltünk Minhoról. Emlékszel?

 - Igen mi van vele? 

-Csak annyi hogy fürdés után beküldöm neked segíteni és beszélj vele Hidd el nekem nem fogod megbánni -De.. 

-Nem nincs de megteszed vagy én mondjam el neki? -Sóhajtott egyet majd bólintott .Tudom hogy nehéz feladat, de érzem, hogy amint egyikük kimondta mind a ketten boldogok lesznek

 - Na ideje lesz abba hagyni, óvodások!- mentem be a szobába. A válasz a képembe egy párna. 

- Nem vicceltem, jó lesz ha abba hagyjátok!- mondtam egy fokkal komolyabban. 

- Na nézzenek oda, a kicsi Minnie-nek mekkora lett a szája. És ha én nem akarom befejezni?!- kekeckedett Jonghyun.

- Megmondasz anyucinak vagy apucinak?- gügyögött. 

- Akár. De előbb én magam próbálom meg elintézni!- ezzel ráugrottam és letepertem. Öklömmel oldalát bokszoltam, persze csak finoman, barátian, nehogy azt higgye, hogy vérre megy. Ekkor Minho is ránk ugrott. Akkora hévvel, hogy azt hittem eltört a gerincem. Ennek hangot is adtam egy kiáltás formájában.

A kiáltásra mind a ketten felkaptuk a fejünket. 

-Asszem be kellene menni hozzájuk.-szólt key 

-Majd én megyek te csináld a vacsit -Válaszul csak bólintott Mielőtt bementem volna felkészültem a legrosszabbra de amint beléptem az ajtón nevetnem kellett majd lerángattam Minhot Taeminről aki lapos lett. -Pici Maknae lapos lett ahogy egy elefánt ráugrott.-nevettem 

-Ja én is itt vagyok ám- szólt Jjong a párnák közül.

- Na te meg főleg. Na gyere Minnie menj fürdeni. Amúgy jól vagy nagyon megviseltnek tűnsz .

 - Áh semmiség, csak eltört a gerincem és nem érzem a lábam...- vontam vállat, majd elindultam a fürdőbe.

 -Gyere előbb megmasszírozlak addig is gyorsabban megy az idő.-gondosan bevezettem a szobába majd Minhora csúnyán néztem aki egy hatalmas mosoly kiséretében ki is ment. Jonghyun meg már nem is volt a szobába.

- Hyung! Már megint nekem segítesz! - próbáltam szemrehányást tenni Neki de olyan aranyosan nézett rám. Lehuppantam az ágy szélére Ő pedig mögém mászott.- Most már kettővel fogok tartozni Neked.- kuncogtam.- Túl jó vagy hozzám.

 -Akkor kezdjük azzal hogy ma is mellettem alszol Jó?-kérdeztem teljes nyugodsággal

 Mikor meghallottam nagyot nyeltem. 

- Persze. Miért is ne?! Akkor van még egy kívánságod. Lassan elkezdte masszírozni a vállaimat és a hátamat. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen ügyes kezei vannak.

Ha a másik kívánságomat hallanád akkor nem mernél így itt alattam feküdni. áhh az őrületbe kerget komolyan mondom. Sose fogok tudni betelni vele. 

-Min görcsölsz ennyit mostanában?-kérdeztem mikor egy nagyobb csomót tapintottam ki

 - Aahh...- nyögtem fel mire észbe kaptam, hogy ez hangos volt teljesen elszégyelltem magam és a fejemet beletemettem a párnába úgy válaszoltam.

- Nem görcsölök semmin. Vagy az annak számít, hogy sokat gondoltam az otthoniakra? Na meg a csapat miatt is aggódtam. Na de még mit kérsz Hyunnnggah...- nyögtem. Megint egy cseppet erősen ért hozzám.

Azok a nyögések teljesen beindítottak . Én nem tudom hogy hogy is üljek hogy ne vegye észre. 

-Nagy baj lenne ha azt csak később használnám fel?-kérdeztem halkan

 -Nem.- válaszoltam erőtlenül. Olyan finoman munkálkodott hátamon. Alig bírtam visszatartani a nyögéseimet. Nem tudom mi a franc esett belém, hogy így reagáltam rá. Éreztem, hogy mocorgott a hátamon. 

- Nem vagyok kényelmes? Felülhetek ám ha úgy jobb!-ajánlottam fel.

 -Nem azzal van a baj maradj csak nyugodtan fekve.-nem akartam hogy felkeljen mert még a végén véletlenül olyat lát amit nem kéne. 

-Mond csak Taemin ha választás elé állítanának, hogy kit csókolj meg közölünk kit választanál?- kérdeztem nyugodt hangon

 - Milyen kérdéd ez Hyung?- kérdeztem értetlenül.

- Miért kéne nekem bárkit is megcsókolnom a bandából? Csak nem a mai interjú ment az agyadra?

 -Csak kérdeztem ne haragudj.- Sóhajtottam egyet majd lemásztam róla 

-Most megyek letusolni- indultam meg lassan kifelé.

- Hyung!- ragadtam meg karját.- Várj. Nem haragszom. Bocsi, hogy így letámadtalak. És ha nagyon szeretnéd akkor válaszolhatok.- sütöttem le a szemeimet.
-Nem kell nyugalom.-mosolyogtam rá Mikor kiakartam menni az ajtón hirtelen visszafordultam és magamhoz öleltem meg akartam csókolni de féltem hogy mit szólna hozzá ezért csak egy puszit adtam a szája szélére és kimentem

- Ez meg mi volt...- képedtem el. Meg sem várta, hogy elmodhassam a "választottamat". Átmentem a szobámba és én is készülődtem a tusoláshoz. Összeszedtem a tusfürdőmet, a samponomat és a macis pizsimet és felbattyogtam az emeleti fürdőbe. Amint benyitottam azt is megbántam, hogy létezem. Ugyanis Onew izmos hátával és mit ne mondjak formás fenekével találtam szembe magam. Nagyot nyeltem. "Hogy hogy fent tusol? Azt hittem, hogy lent van. És miért bámulom?!" estem magamban pánikba.

Azonnal kiléptem, amint észbe kaptam majd becsaptam a fürő ajtaját és lerohantam a lépcsőn. Jonghyun-t majdnem fel is löktem.

-Hova ez a nagy sietség Taemin ? És miért vagy vörös?- kérdezte Jonghyun

- Mi? Én? Sehova? Vörös? Dehogy.- hablatyoltam majd berohantam a lenti fürdőbe és magamra zártam. Hátamat a falnak döntöttem majd lecsúsztam. Egy darabig ott csücsültem és gondolkoztam. 
- Te atya ég... Az a fenék! Jesszusom Taemin!- pofoztam fel magam- Mikre nem gondolsz?! Ő a vezetőd és a barátod. Ez csak egy véletlen baleset volt.- motyogtam magamban nyugtatás képen.

-Taemin hol van? kérdeztem miután kijöttem a fűrdőből 
-Alenti fürdőbe- válaszolta Jonghyun gyosan odaballagtam majd kopogtam 
-Taemin jól vagy?
Oh basszus ez Onew. Vajon tudja, hogy rányitottam? Mindegy. Tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna. Miután a haditervem készen volt kiszóltam neki. 
- Jól vagyok, hogyne. 5 perc és készen vagyok. Egyetek csak nyugodtan.
-Nélküled nem kezdjük el. -mondtam neki hangosan majd lassan elballagtam a konyháig ahol meglepetésemre Key meg Minho beszélgettek.
Gyorsan megszárítottam a hajam, felvettem a pizsimet és kicsoszogtam a fürdőből. Bevittem a szobámba a dolgaimat majd a konyhába vettem az irányt. Nem akartam megvárakoztatni a többieket. Mikor beléptem mindenki nagyon belemerült a beszélgetésbe. Meglepetésemre nem én voltam.az utolsó. Jonghyun utánam érkezett meg.

-Mindenki itt van? akkor együnk- mosolyogtam rájuk majd Taemin szemébe néztem és kacsintottam egyet majd a tányérom tartalmának szenteltem a figyelmem

Ahogy rámkacsintott... Én nem is tudom mi lelt. Egyszerűn az a kép ugrott be amit egy fél órával ezelőtt láttam. Nagyot kellett nyelnem, mert torkom rendesen kiszáradt. Ha jobban belegondoltam már az éhségem is elmúlott. Haraptam egyet-kettőt a sült csirkecombból de több nem ment le. Ott hagytam a tányéron.

-Ennyire rossz lett?-kérdezte Key 
-Szerintem isteni lett nyugi szerintem csak nem éhes. Talán olyat látott amit nem kellett volna...-hatásszünet a konyhába megfagyott a levegő- fogadni mernék, hogy Jjong elöl hagyta a pornó újságát
- Má' megin' mé' én?- háborodott fel teli szájjal főénekesünk. 
- Finom volt köszönöm. Már nem vagyok éhes.- megtöröltem a szám és felálltam az asztaltól. Felmentem a szobámba, leültem az ágyamra és a telefonommal babráltam. "Hogy rátapintott a lényegre... Végül is... Olyat láttam amit nem kellett volna. De vajon ez rosszabb vagy jobb, mint Jjong pornó újsága? A fenébe is! Miért Ő és az a bizonyos testrésze jár a fejemben? Aahjj! Meg fogok bolondulni! Mi ez?! Jó. Nyugalom. Csak sokkolódtam. Majd egy két nap.múlva elfelejtem."- gondoltam magamban, miközben kiterültem az ágyamon és a párnámat szorongattam.
Gyorsan megettem a maradék kajámat és felsiettem a szobába hogy megnézzem Taemint. amikor bementem már aludt. Odamentem hozzá majd végigsimítottam az arcán majd ajkára hintettem egy csókot majd én is aludni tértem
Álmomban egy olyan világban éltem amelyben nem volt erőszak, megvetés, fájdalom és gyűlölet. Boldog voltam. Boldog voltam az én szerelmemmel az oldalamon. Hosszú világosbarna haja lazán hullott vállaira. Édes nevetése törte meg a békés csendet. Aztán lassan torzult a kép. Ahogy kezét fogtam egyre csak távolodott tőlem. Úgy éreztem elveszítem és ebbe belehalok. Majd hirtelen két ölelő kar között találtam. Keservesen zokogtam. Csalódtam az én csodálatos világomban. Mikor kibújtam az ölelésből egy fiút láttam meg magam előtt. Az arca homályos volt. Erősen koncentráltam az arcára. Néhány ismerős vonást felfedeztem de nem jöttem rá, hogy ki is Ő valójában. Ajkait sebesen közelítette felém. Finoman rátapasztotta párnáimra. Cseppet sem volt tolakodó. Hirtelen belém hasított a felismerés. Azzal a lendülettel felkeltem. Annyira gyorsan történt minden. Az arcára már nem emlékszem. Gyors levegővételem próbáltam szabályozni, mivel észrevettem, hogy Onew mellettem fekszik. Mocorgott. Nem akartam felkelteni.
Hallottam és éreztem, hogy mocorog mellettem de nem keltem fel. Éppen visszafeküdtem volna amikor megcsörrent a telefonom. -Nem hiszem el ki az hajnalok hajnalán?-kérdeztem majd a fülemhez emeltem a telefont -Igen? -Felkeltettelek Onew ne haragudj be kéne jönnöd egy gyors megbeszélésre. -Rendben fél óra és ott vagyok.- sóhajtottam fel és lassan kimásztam az ágyból
Aztán a "rémálom" után próbáltam visszaaludni. Legközelebb egy telefoncsörgésre ébredtem. - Hová mész?- nyöszörögtem
- Ne menj el.- ültem fel az ágyon.
- Muszáj bemennem de sietek vissza te csak aludj- simogattam meg a fejét.Anyira édes volt így bár minden reggel őt pillanthatnám meg először. Hjaj de jó is lenne. Mentem a fürdőbe és gyorsan felöltöztem és siettem a megbeszélésre, ami arról szolt hogy egy másik bandában a csapat tagok mind melegek. És h mi mit szólunk ehhez. Nagy vita kerekedett ebből de végül is elfogadták amennyiben titokba tartják. 
-Onew beszélhetnénk? -jött oda a menedzser a végén 
-Persze mi a baj?
 Olyan rossz volt Onew nélkül. Kiterültem az ágyon és még Onew meleg helyén pihengettem. 
- Jó reggelt hétalvó!- nyitott be mosolyogva Key Umma. 
- Cija.- dünnyögtem. 
- Már 9 óra, jól elaludtál.- simogatta meg a karomat mikor leült az ágyamra.- Onew-ról nem tudsz valamit? Nincs a szobájában. 
- Megbeszélésre kellett mennie. 
- Jól van. Na menj mosakodj meg. Én addig csinálok reggelit.
- Onew remélem nem haragszol meg a következő kérdésemen de te is a férfiakat szereted? Már azért kérdem mert a viselkedésed megváltozott Taemin felé.- Nyeltem egy nagyot és csak bólintottam 
-Igen az vagyok de Taemin nem az szóval nem kell félni ettől. De ha nem gond én megyek mert még útnak kell indítanom őket.- mondtam higgadtan
-Rendben menj csak.- meghajoltam és mentem hazafelé. Ennyire feltűnő lenne hogy beleszerettem? mikor beléptem az ajtón nagy sürgés forgás fogadott 
- Valaki nem látta a kék felsőmet?- kiabálta a lenti fürdőből Minho. 
- Melyik kéket? Amin van 3 zöld csík?- kérdezett vissza Key a nappaliból. 
- Neeem. Amelyik kék kockás. Nem is póló. Ing. 
- Nem tudom. Azt hiszem a szennyesben láttam.- válszolt Jonghyun. 
- Meeegvaaan!- újjongott Minho. 
- Valaki segíteni becipzározni a bőröndöm. A világért sem akar összemenni.- nyavalyogtam hangosan.
 -Megyek segítek.-szóltam az ajtóból. Ő a bőröndre ült én meg összehúztam. Boldogan vizslattam ahogy készűlödtek. Üres lesz a ház nélkülük de legalább boldogok. 
 -Key maradt még a tegnapi csirkéből?-kérdeztem a szobából
- Köszi Hyung.- mosolyogtam Onew-ra. 
- Igen még van kettő szelet. Megeheted ha azt akartad kérdezni.- felelt Key.
-Imádlak Key -öleltem meg majd rohantam a konyhába falatozni. Egyedül leszek 1 teljes hétig. 1 hétig nem láthatom Taemint. Nem fogom kibírni. Minho lépett be a konyhába boldog arckifejezéssel. 
-Beszéltél vele? 
-Igen és igazad volt hyung Most nagyon boldog vagyok. amúgy te miért nem készülődsz? 
-Én nem megyek haza -mondtam mit sem sejtve hogy hallgatóznak
 -H-hyung?! Ezt most komolyan gondoltad?- háborodott fel Minho. 
- Onew! Ezt nem engedem!- rontottam be a szobába és jelentőségteljesen pillantottam rá.
 -Te ne hallgatózz!!! És ez volt a feltétele h mehessetek. Szóval de.- feleltem ingerültebben mint szerettem volna.
- De hallgatózok! Ezt nem gondolhattad komolyan! Nem engedem! Miért mindig Te áldozol?- nagyon kihozott a sodromból. Ezt mégis hogyan gondolta?!
-AZÉRT MERT SZERETLEK- kiáltottam majd otthagytam mindenkit